Folytatódik a Binti, Paul Auster párhuzamos életutakat, Charles Stross párhuzamos univerzumokat vázol fel, Neil Clarke galaktikus birodalmakról álmodozik. David Brin és Stephen W. Potts mindeközben esszéken és novellákon keresztül vizsgálja, mit ér a magánélet az internet korában. Amerikai megjelenéseket ajánlunk januárra.
Lassan indul 2017 külföldön is, de rögtön januárban két antológiát, két regényt és egy kisregényt tudunk ajánlani az amerikai megjelenések közül.
*
A Clarkesworld magazin szerkesztése mellett idén is több antológiával jelentkezik Neil Clarke. Az egyik ezek közül a tavalyi é legjobbjait gyűjti, a januárban megjelenő Galactic Empires azonban a címében jelzett témát járja körül: milyenek az egész galaxisra kiterjedő birodalmak? Miért alakulnak ki? Milyen problémákkal küzdenek? Mennyire hatásosak? Mennyiben reflektálnak jelenünk politikai kérdéseire? Többek között Robert Silverberg, Greg Egan, Ann Leckie, Aliette de Bodard, Yoon Ha Lee, Ian McDonald, Naomi Novik és Robert Charles Wilson válaszolnak ezekre a kérdésekre.
Bár nem zsánerszerző, Paul Auster mindig valahol a zsánerek határán egyensúlyozik döbbenetes könyveivel. Január végén megjelenő, közel kilencszáz oldalas regényében is olyan témát jár körül, amiből akár zsánerregény is lehetne: 1947-ben megszületik Archibald Isaac Ferguson, ez biztos. Innentől azonban négy teljesen különböző életutat vázol fel a New York trilógia és A végső dolgok országában szerzője.
Egy egész cikken keresztül áradoztunk Nnedi Okorafor tavalyi sci-fi kisregényéről, a Bintiről, ami aztán Nebula- és Hugo-díjat is nyert. Az egészen izgalmasan felvázolt jövőben egy nagy matematikai tehetséggel megáldott himba lány elszökik családjától és törzsétől, hogy a galaxis legjobb egyetemén tanulhasson, az odaúton azonban probléma történik. A szuper kis történettel az egyetlen gond az volt, hogy túl hamar vége lett. Szerencsére azonban január végén jön a folytatás, ami egy évvel később játszódik, amikor Binti először látogatja meg családját a Földön.
Eljött a Nagy testvér világa? David Brin és Stephen W. Potts szerkesztésében olyan esszé- és novellaválogatás érkezik, amelyben neves szerzők vizsgálják meg közelebbről a magánélet és az átláthatóság kérdéseit a bosszúpornó, Edward Snowden és a gombamód szaporodó térfigyelő kamerák korában. Többek között Neal Stephenson, Bruce Sterling, Robert J. Sawyer, William Gibson és Jack McDevitt írásai kerültek a kötetbe.
A fülszöveg alapján egy kicsit zavarosnak tűnő párhuzamos univerzumos alternatív történelmi regénnyel rukkol elő a hónapban a Mosoda-akták-sorozat és az Accelerando szerzője, Charles Stross. A sorozatnyitó Empire Games világában 2020-ban még csak alig húsz éve buktatták meg az Új Brit Birodalom utolsó királyát, az Észak-Amerikai Nemzetközösség pedig csak bontogatja a (drón)szárnyait a franciák ellenében. Az egész úgy tűnik, mintha a 18-19. századi nagyhatalmi játszmákat próbálná összehozni a modern világgal, és bár a fülszövegből nem lettünk sokkal okosabbnak, érdekesnek tűnik a dolog.
*
Listáink és havi könyvajánlóink itt érhetőek el, Facebook- és Moly-oldalunk pedig mindig tele van a legfrissebb információkkal a hazai és külföldi fantasztikum világából: nem érdemes nem követni.
Az űr sötétje, a megszámlálhatatlanul sok bolygó és égitest millió és egy rejtélyt rejt, amiket még talán sok generáció múlva sem ismerünk meg. De úgy tűnik, valami vár ránk az univerzumban.
A regény több mint 60, a filmes adaptáció pedig közel 30 éves, de a világpusztító bogarak története ma is van olyan népszerű, hogy milliók adják érte az életüket.
Nem gond, ha előbb-utóbb elpusztítjuk magunkat, a fontos az, hogy a bürokrácia működjön, a férfi lehessen nő, az ember pedig robot. Kafka vajon milyen novellákat írna ma?
A gödör olyan mély, hogy megszakad a szedett-vedett láncolat, és minél mélyebben van valaki, annál nagyobb kincs lehet még akár egy pizza is.
Eredetileg egy népszerű sci-fi adaptációja lett volna, de a végeredmény alapján nehéz elhinni, hogy a forgatás során bárki is komolyan vette.
Annyit elöljáróban elárulunk, hogy nem Nápolyban, de még csak nem is Olaszországban. Mutatjuk, hová „költözött” a világ legjobb pizzája.
Afrika is igyekszik bekapcsolódni a mesterségesintelligencia-versenybe a hiányos infrastruktúra és finanszírozás ellenére. A kutatók azonban leszögezik, hogy semmiképpen sem úgy, ahogyan azt a Nyugat szeretné.
„A feszültség fokozódása érezhető” – mondta a szlovák védelmi miniszter.
