Mi most ezt ittuk

November 14-én, szombaton rendezték meg a Mitiszol kóstolót, ahol természethű italokat kóstolhatott a közönség. Az eseményt az egyre nagyobb sikerű, 2011-ben alapított Terra Hungarica mozgalom rendezte. A több mint húsz kárpát-medencei pincészetet tömörítő szerveződés tagjainak termékeivel és gazdálkodásával szemben szigorú követelményeket támaszt, ennek köszönhetően egyre több fogyasztó érdeklődik az autentikus borok iránt. Ez látszott sétálókóstolójukon is, mivel teljesen megtelt a Millenáris D épülete.

Már kora délután is komoly érdeklődés volt tapasztalható...

...de estére megtelt a Millenáris. Az érdeklődök között találkoztunk borászokkal, borakadémikusokkal és még az Országos Borbíráló Bizottság tagjaival is.

Először az egri Orsolya Pincénél kóstoltunk, ahol a borász, Tarnóczi Zoltán mutatta be a borokat. A 2014-es leányka és olaszrizling mellé mesélt a 2015-ös évjáratról is, azonban a borok annyira lekötöttek, hogy nem sikerült eléggé figyelnem. A leányka egy szép savú, jó struktúrájú, virágos bor és sok apróságot lehet benne észrevenni. Az olaszrizling mézes illattal nyit. Sok zöldfűszer van benne, méz, ásványosság és ismét az apró részletek, amelyek egy igazán izgalmas tétellé teszik egy nehéz évjáratból. Könnyednek tűnik, de tartalmas, és hosszan érezni a szájban. És nagyon jó mindkét bor címkéje is!

A mátrai Tőkések, Losonci Bálint, Karner Gábor és Szecskő Tamás is tagja a Terra Hungarica mozgalomnak, így mindhárman kint voltak a Millenárison. Szecskő 2013-as szürkebarátja a fajtának egy nagyon szép hazai tétele: tiszta, zamatos, jól iható, zöldfűszeres jegyekkel, határozottan felismerhető fajtajelleggel.

A mádi Pelle pincészet három bort hozott az eseményre: a 2014-es Betsek furmint-hárslevelűt, a 2013-as Zsófia cuvée-t, és az új 2012-es pezsgőt. A furmintból készült pezsgő nagyjából 30 hónapot töltött élesztőn, azonban ezt ízében mégsem érezni igazán. Gyümölcshangsúlyos a korty sok zöldalmával, a sok, apró buboréknak még kell egy kis finomodás, ahogy az egész tételnek is, fiatal még. A nyerspezsgő-kedvelők szeretni fogják. A Zsófia egy nagyon szép, remek egyensúlyban lévő, harmonikus késői szüretelésű bor, a karácsonyi asztalon is megállná a helyét a sütemény mellett.

A Somlói Apátsági Pincészetet a pince tulajdonos-borásza, a lapunk hozzászólásaiban is aktív Balogh Zoltán képviselte, aki valakinek valamit mindig mesélt: hol az egyik borról, hol az évjáratról, hol a szőlőfajtákról. Vagy koccintott valamelyik borásszal, például Karner Gáborral egy kis vörösborral. A pincészetnél soha nem ijedtek meg egy kis maradékcukortól, és ez most sincs másként, sem a 2014-es furmintnál, sem a juhfarknál, sem a 2013-as hárslevelűnél. A kóstolón a legjobb formájában most a juhfark volt, a maradékcukor jól kerekítette a kortyot, jól állt neki, jó volt inni.

Somlóról nem csak a SAP, hanem a Meinklang és a Hollóvár is kint volt az eseményen. A Meinklang 2014-es Sziklafehérje olaszrizling, furmint, hárslevelű és juhfark házasítása, és a Somlónak egy könnyedebb oldalát mutatja meg úgy, hogy nem hazudtolja meg a borvidéket sem. Mézes, virágos, picit ásványos jegyek figyelhetőek meg benne. A Hollóvárnál a 2013-as évjárat az utolsó, amelyben Takács Lajos még részt vett. A pincészetnél egy sauvignon blanc keltette fel igazán az érdeklődésemet: jól iható, izgalmas, szép tiszta bor, remek struktúrával, és persze ásványossággal.

Somlóról az ország északnyugati csücskébe utaztunk a borok segítségével a kóstolón, a soproni borvidékre. A legnagyobb sor szinte mindig a fertőrákosi borásznál, Horváth 'Ráspi' Józsefnél állt, komoly harcot kellett vívni egy-egy pohár borért. A szerencsések még Ráspi ikonikus borát, a Mátét is megkóstolhatták. Nekünk a képen látható Gneisz tetszett a legjobban a sorban, amely egy öregtőkés kékfrankos. Epres-málnás íz, sok ásványosság, jó struktúra, azonban mi egy kis illót felfedezni véltünk, ami miatt nem volt elég tiszta a bor. Az illósodással a többi Ráspi-bornál is találkoztunk, de lehet, csak nekünk nem volt szerencsénk.

Sopront és részben Burgenlandot képviselte Wetzer Péter is a Mitiszolon. A borásznál szerencsénk volt, hiszen 2014-ből készített egy mustot, amit koronazárral zárt palackba, így egy kvázi pezsgőt kapott. A borász az utolsó kortyokat öntötte ki nekünk a palackból a nagyon gyümölcsös, jól eső, murcira emlékeztető italból. A 2013-as Leithaberg kékfrankos illata kicsit bizonytalan volt, de a korty jó gyümölcsösséggel, málnás-pirosgyümölcsös ízekkel, ásványokkal, fűszerekkel kompenzált minket. A borász Spern Steiner-dűlőből származó 2012-es bora pedig a vastagabb, nagyon sokrétű és izgalmas arcát mutatja meg a kékfrankosnak és persze Sopronnak.

A Weninger pincészetet ezúttal a megszokottaktól kissé eltérően nem ifj. Franz Weninger, hanem édesapja, Franz Weninger képviselte. A pincészet borsora ismét megmutatta, miért remek fajta a kékfrankos, hiszen a hétköznapok könnyed, jó ivású bora mellett el lehet belőle készíteni az ünnepek borát is. A pincészet 2013-as Balf borának a kortya meleg tónusú, érett meggyes, kicsit fűszeres, picit édeskés. Egyszerűen finom, és van benne elég izgalom is, ennél többet nem is várhatunk tőle.

A kóstolón egy új tétellel is találkoztunk, ami a 2013-as Höllesgrund volt, ami a Steiner-dűlő legmagasabban fekvő része. A dűlőben hat sort, soronként 200 tőkével átoltottak a horitschoni Dürrau-dűlő öreg tőkéiről vett szaporító anyaggal. Így összesen 1000 palack készült, derül ki a Wineside blogról. Az biztos, hogy hirtelen új trónkövetelő akadt a Weninger soproni portfólióján belül. Már az első kortyból tudjuk, hogy itt most egy nagy és komplex kékfrankos van a pohárban, szinte harapni lehet a kortyot. Remek szerkezet, sok gyümölccsel, izgalommal. Még fiatal, nagy ígéret.

A csúcsok ostromlása után érkezett egy szintén remek bor, csak máshogy: ez a 2013-as Kirchholz volt, ami egy közepes testű, sokkal törékenyebb, de legalább annyira izgalmas oldalát mutatta meg a kékfrankosnak. Meggy, édes fűszerek, szegfűszeg, virágosság, ásványosság. És már itt is megemeltük a kalapunk Weningerék előtt, azonban a pult alól előkerült még Franz Weninger kedvenc bora, a Dürrau. A pincészet csúcsborának ezúttal a 2012-es évjáratát kóstolhattuk meg, amit nem véletlenül tartanak az egyik legjobb osztrák kékfrankosnak. Az illata nagyon meggyes, sűrű, érezni a hordós érlelést is. A korty úgy nagy és tömör, hogy közben egy pillanatra sem nehezedik el. Remek egyensúly, még szinte szálazhatatlan, de nagyon nagy bor.

Sopronból irány Villány és a két német tulajdonú pincészet. A Wassmann pincészet kétségtelenül a legvagányabb magyar boros dugóval zárja le a borait: „Taste the sun, the stars, the life! Yours Susann and Ralf” – áll a dugón, amelyek ezúttal három tételből, a 2013-as merlot-ból, a 2013-as cabernet franc-ból, és a 2012-es merlot-cabernet sauvignon-ból kerültek ki. Az egyik stand, ahol szinte mindig jelentős volt az érdeklődés, Wassmannéké volt Ráspi és a felvidéki Strekov borászat mellett.

A pincészet borai gyorsan fogynak, ezért is vannak már ezek a fiatal tételek a piacon. Aki megteheti, hogy eltesz belőlük pár palackot, biztosan nem fog rosszul járni. A merlot sok gyümölccsel egy nagyon egyenes, szikár, jó egyensúlyú bor, amelyből kicsit még a tannin kilóg. A tannin szempontjából ugyanez mondható el a 2013-as franc-ról, amiből összesen 600 palack van. Illatban rendkívül gyümölcsös, elegáns, ha hosszan van a pohárban nagyon szépen változik és válik egyre összetettebbé. Nehéz nem szeretni, egy nagyon kifejező bor sok gyümölcsös, hűvös picit grafitos karakterrel, fűszerekkel, kicsi hordós jegyekkel. A kóstoló egyik legjobb mondása náluk hangzott el, amikor Ralf Wassmann azt mondta, nem szereti az igazán hordós borokat: „Nem vagyok én faárus!”

Az általunk kóstolt tételek közül a legmeglepőbb és az egyik legjobb sorral Horst Hummel érkezett a villányi Hummel pincészettől. Az 1998-ban alapított, hét és fél hektáron gazdálkodó pincészet négy bort hozott a fesztiválra: a 2014-es portugiesert, a 2013-as kékfrankost, a 2012-es merlot-t és a cabernet franc-t ugyanebből az évjáratból. A portugieser az évjáratnak megfelelően picit vékony, piros bogyós gyümölcsökkel. Könnyed bor hétköznap estékre.

A másik három bor viszont komolyan leteszi a névjegyét, pedig amikor kóstoltuk, még csak öt hete pihentek a palackban. A 2013-as Spatz (veréb) kékfrankos a nagytótfalui Verebes-rétről származik, és 18 hónapot töltött használt burgundiai barrique hordóban. Ettől azonban nem kell megijedni, a hordó csak szépen kiegészíti a bort. Nagyon egyenes, jó egyensúlyú, közepes testű, elég réteggel rendelkező bor, aminek a tanninja még kicsit szárít és kilóg, de ez hamarosan el fog tűnni.

A 2012-es XEYN merlot a nagyharsányi Váredő-dűlőből származik és harminc hónapot töltött használt burgundiai barrique hordókban. Nagyon szép, rendkívül gazdag illattal nyit a bor, ami az ízképben is megmarad. A hűvösebb tónusú kortyban nagyon sok gyümölcs, egy kevés fűszer, pici hordó jelenik meg. A tannin még nagyon szárít, de nagyon nagy ígéret ez a bor, ahogy a pincészet 2012-es cabernet franc-ja, a Panterra is. Nagyon sok gyümölccsel nyit illatban a bor, amely ugyanonnan származik és ugyanúgy készült mint a merlot. A korty nagyon tiszta, selymes és sokrétű, gyümölcsökkel, fűszerekkel, érezhetőbben jelenlévő hordóval. Egyenes, nagyon jó egyensúllyal és savakkal rendelkező bor, cabernet franc klasszis már most.

A Mitiszol szervezésére egyébként nem lehet panasz, egyetlen egy dolgot lehet csak a szervezők szemére vetni: a Riedel talp nélküli kóstolópoharát, amelyet az általunk megkérdezettek közül talán csak egy-két ember kedvelt. Sok borász is hozott inkább magával másik poharat, ha jutott ideje kóstolni. Reméljük, a jövőben legalább a kóstolópoharak kiválasztásának lehetőségét meghagyják a szervezők.