Mit iszol, ha folyóbort veszel?

Egyre növekvő népszerűségnek örvendenek a PET-palackos borok. Ennek az oka nagyon egyszerű: jó nevű termelők borai elérhető, 1000 forintos vagy az alatti literáron érhetőek el, nagyobb mennyiségben. A folyóbor-forradalomért kétségtelenül sokat tett a Borháló franchise, ami már az ország különböző pontjain, közel 40 boltban hirdeti a minőségi folyóborokat, de a Budapesten, Gödöllőn és Veresegyházán található Borellátó is igyekezett javítani a PET-palackban árult borok megítélésén. Most a két hálózat, valamint a közelmúltban megnyitott Borkút kínálatából néztünk meg néhány bort egy szerkesztőségi teszt keretein belül. Célunk az volt, hogy a mindennapokban jól iható, hibátlanul elkészített borokat keressünk 900 forint alatti liter áron.

A teszten a szerkesztőség néhány tagja mellett volt borászhallgató, bormarketinges, nemzetközi borakadémikus-aspiráns és lelkes borfogyasztó is. A borokat 10-es skálán értékeltük, azonban annyi rendkívüli volt a dologban, hogy ezúttal az 1-2 pont az elégtelent, 3-4 az elégségest, 5-6 a közepest, 7-8 a jót, és 9-10 pont a kiválót jelentette. Kiválónak azt a bort tartottuk ebben az esetben, ami hibátlan, tiszta, borkészítési hiba nincs benne, és némi rétegzettséget, struktúrát is tud. Összességében: ami a bor kóstolása mellett kicsit több élvezetet ad. Vakon teszteltünk.

Elsőként a Borellátóban kapható Kiss Attila 2014-es irsai olivérjét kóstoltuk, így kaptunk egy kis ízelítőt az idei évből. Az illat tiszta, kellemes virágos jegyek vannak benne, hozza azt, amit várunk tőle. A korty először kicsit fejbe csapja a kóstolót a rendkívül magas, kissé szárító, éretlen savak miatt, de a második kortyban már megszokja az ember. Kicsit több tartalmat elbírna, így túl könnyű lett, de a kötelezőt hozza, 5 pontot érdemelt. Ha még valaki fröccsözne, jó választás lehet 700 forintos liter áron. Második bornál a Mátrából a pannonhalmi borvidékre ugrottunk a Babarczi szőlőbirtok irsaijához, amit a Borháló forgalmaz. Feltehetőleg 2013-as, bár a címkén csak a töltés ideje volt feltüntetve. Ez érződött is a boron, aminek az illata kicsit túl műre sikerült, mintha borult volna bele egy kis akácméz, de már fáradt is volt. Több teste van, mint az előzőnek, de ízjegyek alig vannak, azt érezni, hogy a végét járja, és csak a sav van benne. 3 pont, 800 Ft/liter.

Bíztunk benne, hogy innen feljebb lesz, de ekkor értünk a kóstoló mélypontjához. Elszállt egy-egy káromkodás is a szélben a harmadik bor illatánál, volt, aki csak libabőrös lett tőle, volt, akinek még elemezni is maradt ereje: „ez biztosan nem illatos fajta bora, ettől még rosszabb lesz az egész”. El is találta, hiszen a borkutas Tápió-Vin 2013-as chardonnay-ja került a poharakba. Penészes, alkoholos, szétoxidált. Értjük mi, hogy 350 forint/liter, de bűn, hogy forgalomban van. 1 pont.

Szerencsére feljebb ugrottunk ezután a mátrai Molnár és fiai pincészet 2013-as olaszrizlingjével. Tiszta virágos illat, kis körtésséggel. Egyszerű kis bor, van egy kis tartalom és egy kis test, de ez is kezd fáradni. De az 5 pontot most is megérdemli, kár, hogy nem bírta tovább. A következő nagy-somlói olaszrizlinggel, ami Barcza Bálinttól érkezett, komoly problémába futottunk ismét. Nyitás után kitöltve kénes, termálvizes, tornacipős az illata. A kortyban érezni, hogy van benne tartalom, és inkább a borvidéknek köszönhető ez a nyitás, ezért megegyeztünk abban, visszakóstoljuk a sor végén. A bor illatban és ízben is tisztult, az illat sütőtökös lett, ahogy az ízben is, és egy teás vonulat is megfigyelhető benne, de azért elég kusza maradt. Nehezen értelmezhető így ez a bor, de mivel alapvető hibái nem voltak, 5 pontot kapott (780 forint/liter).

A fehérek nagy része már fáradt volt, hamarosan jönnek is a 2014-esek, érdemes lehet megvárni őket, hiszen ahogy látni lehetett: az első, 2014-es irsai a frissessége miatt sokkal több aromával rendelkezik, ami nagyban emeli az élvezeti értékét.

Eddig még nem láttuk rovásírással leírva, hogy cabernet sauvignon, de azt se, hogy chardonnay

A fehérek után jöttek a rozék, amelyek közül elsőként a Borkút kékfrankos rozéja került a poharakba. Kis málnacukros, tuttifruttis illat, az epres vademecumos fogkrémmel. A korty egész gyümölcsös, tiszta, van egy kis cukor is benne. 6 pont. 400 forint/liter áron rozéélményt képes adni. 

A mátrai Molnár pincészet 2013-as kékfrankos rozéja tartalmasabb, érettebb már illatában is. A kortyot is kerek, jó málnás ízjegyek jellemzik, egy kis fanyarsággal, és szépen tartja is magát. 7 pont és 775 forint/liter a Borellátónál, jó választás lehet egy rozéfröccs partira, de még magában is megállja a helyét. A Borhálótól egy 2013-as kadarka sillert teszteltünk az egri Tóth Ferenctől. Nagyon szép illattal nyit, pirosbogyósokkal, fűszerrel, és ezt kezdetben remekül hozza ízben is. Van teltsége is, de idővel túl sok kesernyésség társul hozzá, és az intenzitásából is veszt. Nagyon nagy kár, hogy nem elég tiszta az összkép, ezért a kezdeti lelkesedésünk is alábbhagyott, így végül 5 pontra visszacsúszott, 890 forint egy literje. Összességében a rozék és a sillerek stabilabb minőséget hoztak, korrektül elkészítve, alátámasztva ezzel kóstolótársunk elméletét, aki a kocsmában rozéfröccsöt szokott kérni, mert ott a legkisebb az esély a csalódásra. A tesztünk alapján ez tényleg így is van.

A pozitív rozékör után az első vörösnél ismét egy Canossa-járáson éreztük magunkat a Tápió-Vin 2012-es cabernet sauvignonjánál, ami a XXIV. Duna Borrégiós Borversenyen ráadásul aranyérmet is nyert. Éretlen, nyers, mentolos illat, mintha a kocsány is belekerült volna a borba. A korty esetében is ezt érezni, a tannin rántja az arcot. Az a pinceboros jelleg, amit udvariasságból megiszik az ember, ha a szomszéd megkínálja. 2 pont, 500 forint belőle egy liter, de komoly kérdéseket vet fel, hogy miként kapott ez a bor aranyérmet és 87 pontot. 

Szerencsére a Molnár pincészet ismét hozta azt a biztos pontot, amitől helyrebillent a lelkivilágunk. A Borellátóban kapható cabernet sauvignon–kékfrankos házasítás illata kellemesen rétegzett, van benne egy kis gyümölcsösség, egy kis hordósság, és egy pici zöldesség. A kortyban is ezt hozza, itt érezni, hogy szőlőből készült, a tannin kicsit reszel, és savban is gazdag, bokszol is egy kört az ember szájában a bor, de a 6 pontot így is megkaphatja. Kár, hogy nem sikerült tisztábbra, kevésbé harapósra hangolni, de 750 forintos literáron egészen rendben van. Ahogy tesztünk utolsó bora is, a Borhálóból származó 2012-es Tóth Ferenc merlot. Illatában feketebogyós gyümölcsökre, és kicsit a gyógyfüves, kanalas orvosságra emlékeztető jegyek. A kortyban is feketebogyós gyümölcsök vannak, egy kicsit éretlen zöld jegyekkel. A borban minden egy picit sok, de egész selymes karaktere van. Egy jól elkészített merlot a hétköznapokra. 8 pontot adtunk rá, a kategóriájában tényleg majdnem kiváló, 900 forintos literáron a teszt legjobbja lett végül. A vörösborok is helytálltak, sőt egész jó szintet hoztak, kár, hogy a Tápió-Vin bora ennyire lehúzta a sort.

Valamelyest jobbra számítottunk a boroktól, egy kicsit több élményt és jobban iható borokat szerettünk volna kóstolni. Ez főként a fehérboroknál jött ki, ahol komolyabb megingások is voltak, azoknál érdemes lehet megvárni az évjáratváltást. Ahogy az is jól látható volt a rozék kivételével, hogy a borok áraiban látható különbség komoly minőségi ugrást is jelent, ezért ha valaki teheti, érdemes rászánnia a pénzt.