Közzétették a tervet, ami végleg sírba tehetné Európát: Ukrajna után újabb puskaporos hordót vennének be az EU-ba

A hidegháború utáni világrend megingására hivatkozva újabb messzire mutató tervvel állt elő a progresszív gondolkodás: Grönland kapjon EU-tagságot. Az elképzelés nem kevesebbet jelentene, mint hogy Európa az Északi-sarkvidéken is nyílt geopolitikai ellenjátékba kezdjen az Egyesült Államokkal.

Az ötletet a The Guardian vetette fel, amely szerint Donald Trump Grönland iránti érdeklődése „aggasztó geopolitikai elmozdulást” jelez. A lap logikája alapján Európának erre egy saját, önálló hatalmi projekt felépítésével kellene válaszolnia – még akkor is, ha ez a korábban természetesnek vett transzatlanti viszony további gyengüléséhez vezet.

A Guardian szerint az EU eddig túl visszafogott volt az Északi-sarkvidéken, holott a térség jelentős nyersanyagkészletekkel rendelkezik, és egyre inkább a nagyhatalmi verseny terepévé válik. Az Egyesült Államok jelen van, Oroszország régóta ott van, Kína pedig megjelent – ebből a logikából következne, hogy Brüsszelnek is lépnie kell.

Grönland mint uniós ellenajánlat

A cikk nyíltan kimondja: Európának „ellenajánlatra” van szüksége, és ennek középpontjába Grönland kerülhetne. A javaslat szerint az EU-tagság nem uralmi, hanem „összehívó” eszköz lenne, amely megakadályozná, hogy a sziget egyoldalú amerikai befolyás alá kerüljön. Ez a gondolatmenet azonban elegánsan elsiklik egy kellemetlen tény fölött: 

A sziget 1985-ben kilépett az akkori Európai Közösségekből, miután 1979-ben önkormányzatiságot kapott Dániától. Akkor a helyi döntéshozók és a lakosság egyértelműen úgy látták, hogy az európai integráció több hátránnyal jár számukra, mint előnnyel. A Guardian szerint azonban „egy teljesen megváltozott világban” ez már nem számít. A lap konkrét menetrendet is felvázol: 

• akár 2026–27-es csatlakozás, 
• külön halászati megállapodások, 
• jelentős uniós beruházások 
• és ígéret az inuit kultúra védelmére.

Mindez jól hangzik, de a gondolatmenetből világosan kirajzolódik, hogy a cél nem Grönland múltbeli döntéseinek tiszteletben tartása, hanem egy új uniós hatalmi pozíció kiépítése – még akkor is, ha ez az Egyesült Államokkal való viszony további romlásához vezet. Beszédes az is, hogy az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen legutóbbi évértékelő beszédében egyáltalán nem foglalkozott az Északi-sarkvidékkel vagy Grönlanddal. 

Az viszont egyre világosabb: a baloldali stratégiai gondolkodásban már nem a transzatlanti együttműködés az elsődleges iránytű, hanem az, hogy Brüsszel mindenáron saját geopolitikai játékot játsszon. Ha kell, még egy egyszer már kilépett szigettel is.

Nyitókép: FREDERICK FLORIN / AFP