Ukrajna egyre inkább kifogy az emberanyagból – előbb a harcolni akarókból és lassan már a harcolni képesekből is

Ma már széles körben ismeretes a tragikus történet, amelyről lapunk számolt be elsőként: Sebestyén József 45 éves kárpátaljai férfi július 6-án elhunyt a beregszászi kórházban, három héttel azután, hogy toborzótisztek begyűjtötték, és minden valószínűség szerint megverték. 

A történetben több részlet homályos. A család álláspontja és a férfi ügyvédjének adott vallomása szerint nem is regisztrálták hadkötelesként, begyűjtése után verés hatására Munkácson aláírt mindent, amit elé tettek, s a 128. önálló hegyi rohamdandárhoz került. Egyik hajnalban egy erdőbe vitték, és másokkal együtt bántalmazták, majd ott hagyták a sárban. 

és tüdőembóliában hunyt el, amit a lábában keletkezett vérrög okozott. 

Az ügy azóta a felső köröket is megjárta, megnyilvánult Orbán Viktor miniszterelnök, és részvétet nyilvánított Sulyok Tamás köztársasági elnök. A magyar állam átvállalta Sebestyén József temetésének költségeit, és minden szinten magyarázatot követelt. A külügy berendelte Sándor Fegyir ukrán nagykövetet. 

Az inkább ukrán elfogultságú média, mint például a német közszolgálati Deutsche Welle, ezzel szemben „új gyűlöletkampányról” írt, amelyet a magyar kormány gerjeszt Kijevvel szemben. Mások lapunk információinak hiteltelenítésén fáradoznak. Mérsékeltebb hangnemet ütött meg az eset kivizsgálásának fontosságát hangsúlyozva például a Telex és Rácz András szakértő, azzal vádolva a kormányt, hogy politikai célokra használja fel a férfi halálát. 

Sebestyén József tragédiája mindazonáltal ráirányította a figyelmet az ukrajnai sorozás kegyetlen gyakorlatára, amely nem most kezdődött, és a hírek alapján fokozódik. A háborúban álló ország akár a szükséges rossznak is tekintheti az eljárást, hiszen Ukrajna egyre inkább kifogy a mozgósítható élőerőből, ám a túlkapások nagy száma mindenképpen aggasztó. 

„Több mint három éve tart a konfliktus, és csak az első szakaszában beszélhettünk manő­verező hadviselésről. Jó ideje felőrlő jellegű háború zajlik, amelyet egy jóval nagyobb ország vív egy jóval kisebb ellen” – mondja lapunknak Demkó Attila biztonságpolitikai szakértő. Hozzáteszi: a különbséget az egy elesett, megsebesült, eltűnt vagy fogságba esett ukrán katonára jutó négy-öt főnyi orosz veszteség egyensúlyozná ki, de a komolyan vehető nyugati katonai források szerint legfeljebb 1,2–1,8-szeres a szorzó. 

Demkó felhívja a figyelmet, hogy sokan a népszámlálási adatok, illetve a népességbecslések alapján igyekeznek kiszámolni az ukrán tartalék nagyságát, ám „bármely társadalomnak korlátozott azon állománya, amely képes harcolni”. Így ha papíron még sok besorozható férfi van is Ukrajnában, egy részük nem képes ellátni a szolgálatot, egy másik részük pedig nem akar berukkolni: rejtőzködik vagy „kivásárolja” magát. „Még mindig érvényben van, hogy a 18–25 éves fiatalokat nem sorozzák be, és a gazdaság fenntartásához nélkülözhetetlennek ítélt foglalkozások képviselőit sem lehet elvinni a frontra” – sorolja. Bár a férfiak számarányuknál kisebb mértékben menekültek külföldre, de a 20-30 százalékuk besorozható férfi. Kijev minden eszközzel igyekszik megakadályozni a külföldre szökést. A dezertálások száma is magas. „Ezt a felőrlő jellegű háborút Ukrajna már nem tudja hosszú ideig tartani, elvékonyodtak a frontvonalak, egy-egy helyen, ahol nincs elég ember, az oroszok könnyebben találnak rést, részben ezért gyorsult fel az előretörésük” – magyarázza a szakértő. Hozzáteszi: fontos elem, és nehezen kikutatható, hogy hányan tudták elintézni – általában anyagi ellentételezéssel –, hogy a frontvonal mögött, relatíve biztonságos helyen szolgáljanak, vagy azt, hogy orvosi alkalmatlansági papírral mentesüljenek a frontszolgálat alól. Mindez oda vezet, hogy az oroszok létszáma folyamatosan növekszik, több embert tudnak bevonni, mint ahány fő elesik vagy más módon kikerül a haderőből, az ukránoké viszont az utóbbi hónapokban a legjobb esetben is stagnál. 

Legutóbb a Cserkaszi területen tárták fel a hatóságok, hogy a helyi katonai orvosi bizottság legalább száz hamis igazolást állított ki. A busásan jövedelmező üzlet a széles körű ellenérzés dacára is minden bizonnyal tovább virágzik. 

Ebben a helyzetben a toborzótisztek, illetve vezetőik bizony egyre könnyebben ítélhetik úgy, hogy a cél szentesíti az eszközt: mindegy, hogyan, de fel kell tölteni az állományt. Ahogy Szerhij Rah­manyin képviselő egy, az Ukrajinszka Pravdának adott interjúban tavaly szeptemberben kifejtette, a toborzóközpontok „nem haladták meg a szovjet sorozási hivatalok színvonalát”, vagyis egyszerre elvárás velük szemben az emberi jogok tiszteletben tartása és a megadott létszám begyűjtése, és általában az utóbbit részesítik előnyben. Megjegyezte: nagy baj, hogy a jogsértéseket gyakran ki se vizsgálják, és elmondta azt is, hogy a leginkább sújtott területek Odessza és Kárpátalja. 

Dmitro Lubinec, a parlament emberi jogi biztosa az utóbbi időben 1600 panaszt iktatott a sorozások ügyében, és már korábban intézkedéseket sürgetett a rendszeresen alkalmazott fizikai erőszak miatt. Egészen döbbenetes ügyek is voltak, például a sorozók elgázoltak motorozó vagy kerékpározó személyeket, azt feltételezve, hogy szökésben lévő hadköteles férfiak. S persze tele az internet a behívást kísérő erőszakos jelenetekkel, amelyeknek csak egy részét lehet azzal hitelteleníteni, hogy orosz propaganda. 

A sorozásokon előfordulnak a Sebestyén József családja által leírt kegyetlenkedések. Még a hadicenzúra alatt működő ukrán lapok szerint sem Sebestyén volt az első bevonultatott férfi, aki nem jutott ki a frontra. Szintén július 6-án hunyt el a Volhíniai területről származó, 31 éves Makszim Muzicska, a hírt az Ukrajinszka Pravda írta meg. Felesége szerint megverték, ő már csak a lembergi intenzív osztályon találkozhatott vele. A toborzóiroda tagadta, azt állítva, hogy a férfi akkor sérült meg, amikor leugrott egy teherautó platójáról. Tavaly szeptemberben is történt egy hasonló eset: Ungváron meghalt egy neve alapján szintén magyar származású férfi, a kárpátaljai, 53 éves Szerhij Kanalas, miután felesége szerint brutálisan megverték; hivatalosan egy a fejében lévő vérömleny miatt hunyt el. 2023-ban volt még két eset, amikor 

Június közepén Olekszandr Hruzevics, a szárazföldi erők megbízott parancsnoka közölte, hogy tizenhét esetben indult büntetőeljárás a toborzótisztek ellen hatalommal való visszaélés kapcsán, és több mint százukra súlyos büntetést szabtak ki. Esetükben ez annyit jelentett, hogy kiküldték őket a frontra – ahogy bárki mást.

Nyitókép: Szétlőtt toborzóközpont Harkivban július 7-én. Az oroszok tudják, hova kell lőniük, hogy megtörjék a morált
Fotó: AFP/Sergey Bobok