Hiába Von der Leyen minden ballépése: Magyarország nem tud vesztesen kikerülni az ámokfutásából

Pedig már januárban figyelmeztették az Európai Bizottság elnökét.

Ez az eredménye a korábbi harcias retorikának és Trump szidalmazásának?
„Mi történt az Európai Unió érdekérvényesítő képességével? Mi vagyunk USA legfontosabb kereskedelmi partnerei (ez persze kölcsönös), nagyban rá vagyunk szorulva egymásra, és Donald Trump vámtarifákról szóló fenyegetéseire kimutatjuk a fogunk fehérjét, majd pedig Trump skóciai birtokára hirtelen odarendelt EU vezetők (nevezhetjük ezt persze rugalmasságnak is) olyan megállapodást írnak alá, ami finoman szólva is gyengének tűnik.
Ezt is ajánljuk a témában
Pedig már januárban figyelmeztették az Európai Bizottság elnökét.
Ugye röviden 15-15% kölcsönös vámok, 750 milliárd dollárért veszünk három év alatt amerikai energiahordozókat, több száz milliárd dollárért amerikai fegyvert és 600 milliárd dollárt fektetünk be az USA-ban. És mit kapunk cserébe? Mit harcoltunk ki magunknak, Európának? Azt, hogy nem lesz magasabb, mondjuk 20 vagy 30%-os vám, ez az eredménye a korábbi harcias retorikának és Trump szidalmazásának? Trump nyert, nem is kicsit, Európa pár hónap alatt kapitulált, pedig lenne nekünk is adunk (az elmúlt hónapok divatos kifejezésével élve, nekünk is vannak kártyák a kezünkben).
Néhány szemmel is látható következmény:
- a NATO 5%-os (3,5+1,5%) európai többlet fegyverkezése így elsősorban nem az európai védelmi iparban fog lecsapódni - aminek viszont gazdasági növekedés is lehetett volna az eredménye - hanem az amerikai gazdaságban. Trump több száz milliárd dollárnyi hadiipari megrendelést emleget és persze dörzsöli a markát;
- az árak emelkedni fognak, hiszen eddig az amerikai vámok EU irányába 2,5% körül mozogtak (mi visszafelé kb. 10%-ot alkalmaztuk pl. az amerikai autóiparral szemben), most pedig 15% lesz. Vagyis kevesebbet tudunk majd értékesíteni ebben a nehezebb gazdasági helyzetben, itt Európában pedig infláció felhajtó hatása is lesz;
- a 750 milliárd dolláros vállalást az amerikai energiahordozókról pedig végképp nem tudom értelmezni. Ez azt jelenti, hogy évente 250 milliárd dollárnyi amerikai importot vállaltunk, miközben 2024-ben az EU összesen 375,9 milliárd EUR értékben importált. Összesen. Ebből az amerikai rész kb. 80-90 milliárd EUR lehetett. Ezt akarjuk hirtelen megháromszorozni? Hogyan? Mi a terv? Hozzáteszem, hogy nagyságrendekben az USA nem is tudna ennyit exportálni - a tavalyi TELJES amerikai energia export 320 milliárd dollárt tett ki, globálisan. Vagyis az USA-nak ehhez a teljesítéshez drasztikusan növelnie kellene a kitermelést, az EU-nak pedig le kellene mondania olyan partnerekről, mint Norvégia vagy Katar…
És persze mondhatjuk azt, hogy a 15% jobb, mint a 20 vagy 30% (számszerűleg ez így is van), na de a 15% végső soron olyan szövetségesek sorába helyez minket USA számára, mint Japán (ott is 15% lett a vége), de nem vagyunk annyira fontosak, mint Nagy-Britannia (10%). Pedig az EU lenne a legfontosabb kereskedelmi partner, és az érdekérvényesítő képességünk (gazdasági és pénzügyi függésen keresztül) is meglenne egy jobb alkuhoz.”
Nyitókép: Brendan SMIALOWSKI / AFP