A Pókháló Hadműveletet úgy adják el, mint Ukrajna Dávid kontra Góliát pillanatát

„ELLENPONTOK – A PÓKHÁLÓ AKCIÓ MÁSİK OLVASATA

Minden magára valamit adó hírszerzőszervnek van egy különleges osztálya, aminek az a szerepe, hogy az ördög ügyvédje szerepét játssza.

A feladatai közé tartozik megtámadni, megkérdőjelezni az elfogadott elméleteket, narratívát, olyan olvasatok átgondolására kényszeríteni a döntéshozókat, amiket legszívesebben a szőnyeg alá söpörnének.

Miközben napokon át többé-kevésbé a fősodor barázdájában haladva elemeztem az ukrán dróntámadás következményeit, szorgalmasan gyűjtöttem a disszonáns hangokat.

Ezekből állítottam itt össze egy másik, ördög ügyvédje olvasatot az ukránok Pókháló Akciójával kapcsolatban.

Érdemes párhuzamba állítani a korábbi »fősodorszagú« elemzéseimet és az itt következő ellenpontokat egy teljesebb és árnyaltabb kép összeállításához.

Még akkor is, ha ez a gyakorlat kissé kimozdít minket a komfortzónánkból.

A PÓKHÁLÓ HADMŰVELET: A MÁSIK NARRATÍVA

A Pókháló Hadműveletet úgy adják el, mint Ukrajna Dávid kontra Góliát pillanatát: 117 olcsó drón, kamionokban becsempészve, öt orosz légibázison okozva 7 milliárd dollárnyi kárt a stratégiai bombázóflottában. Ez az akció a taktikai zsenialitás, a pszichológiai hadviselés és Kijev fityisze Moszkva felé. Idáig az egyik, fősodornak számító narratíva. De ha a másik fél narratívájából indulunk ki, egy olyan történet tárul elénk, amely tele van résekkel, hátsó szándékokkal – és kényelmetlen igazságokkal.

A „zseniális” csapás: túldicsért és túlárazott

A fősodor áradozik a Pókháló merészségéről – 117 FPV drón, kamionfülkékbe rejtve, 4300 km-re Ukrajnától csapott le orosz bázisokra. A Newsweek és a Guardian az »aszimmetrikus hadviselés mesterkurzusának« nevezik, Zelenszkij pedig 41 megsemmisült repülőgépet emleget, köztük Tu–95-ösöket és A–50-es felderítőgépeket. De ne bontsunk még pezsgőt. A Reuters szerint amerikai hivatalos források csupán 20 gép találatát, ebből 10 megsemmisülését erősítik meg. Oroszország elismeri, hogy »több gép kigyulladt«, de azt állítják, a támadások többségét visszaverték. Akkor ez most történelmi csapás, vagy túlhájpolt PR-akció? Az AP News műholdképei szerint mindössze hét bombázó pusztult el Belaja légibázison – messze a kijevi 41-től.

Az X-en @SkepticOnWar június 5-én így írt:

A szarkazmus betalál – a matek ugyanis nem stimmel. Az FPV drónok alacsony teherbírású kvadkopterek, nem bunkerrombolók. A látványos találatok – üzemanyagtartály, radarernyő – jól hangzanak, de a Meduza szerint sok megsérült gép, például az Ivanovóban állomásozó A–50-esek, eleve nem voltak üzemképesek: motor hiányzott, vagy elöregedett radomernyővel álltak. Ukrajna felpumpálja az eredményt, hogy imponáljon a médiának – a Nyugat pedig benyalja.

Az időzítés: mégsem volt olyan zseniális

A narratíva szerint a Pókháló kiválóan időzített hadművelet volt, amely erősítette Ukrajna pozícióját a 2025. június 2-i isztambuli béketárgyalásokon. A Kyiv Post Zelenszkij »fő aduként« hivatkozik rá. Csakhogy van egy kényes szempont is: a dolog akár vissza is üthetett. Oroszország reakciója kiszámítható volt – eszkaláció. A Moscow Times szerint Putyin megtorlást ígért, és június 6-án már Tu–160-asok szórták a bombákat Ukrajnára, betöltve a megsérült Tu–95-ösök által hagyott űrt.

Az X-en @RealistVoiceX június 4-én ezt írta:

A kényelmetlen igazság: a Pókháló nem ijesztette meg Oroszországot – feldühítette. Az isztambuli tárgyalások eredménye egy fogolycsere lett, nem tűzszünet – vagyis Ukrajna »alkuereje« inkább gyújtózsinórként szolgált. Mi más indokolná Ukrajna részéről azt a kockázatot, hogy egy alig túlélhető háborúban eszkalálja a konfliktust – hacsak nem a címlap a cél, nem a béke?

A nyugati bábmesterek

A hivatalos narratíva szerint a Pókháló kizárólag ukrán akció volt, NATO- vagy amerikai segítség nélkül. Zelenszkij dicsekedett is: csak ukrán gyártmányú drónokat és kereskedelmi műholdképeket használtak, nem nyugati rakétákat. De lássuk be: ez az egész inkább tűnik nyugati hadműveletnek, ahol Kijev csupán a kirakat. Az Asia Times szerint az akció komplexitása – 18 hónapnyi logisztika, mesterséges intelligenciával vezérelt drónok, hibátlan kivitelezés – komoly kétségeket vet fel Ukrajna önálló képességeit illetően. Egy Medium-cikk James Marinerótól az izraeli Stuxnethez hasonlítja az akciót, utalva a »magas szintű technológiai háttérre«.

Az X-en @TruthDiggerX június 3-án így kommentált:

A kényes értelmezés szerint Ukrajna csupán egy eszköz – a Pókháló pedig nyugati szúrás volt Oroszország felé, melynek célja Moszkva sebezhetetlenségi mítoszának szétverése. Mi másért kockáztatná Ukrajna, hogy – Zelenszkij szavai szerint – FSB-központok közelében csap le? Ez kevésbé ukrán bátorság, inkább NATO-s sakklépés – Ukrajna pedig csak a feláldozható gyalog.

A pszichológiai csapás: kétélű fegyver

A mainstream imádja a Pókháló pszichológiai hatását. A CEPA szerint »fegyverré változtatták a paranoiát« – Oroszország most minden kamiont átvizsgál, logisztikai dugókat és félelmet generálva. De van egy elhallgatott mellékhatás is: Ukrajna szövetségeseit is frusztrálja. A Lawyers, Guns & Money figyelmeztet: az orosz stratégiai bombázók (a nukleáris triád részei) elleni támadások akár megrémíthetik Európát, amely jobban tart az eszkalációtól, mint amennyire lelkesedik Kijev bátorságáért. Ha Németország vagy Franciaország meghátrál, Ukrajna könnyen elveszítheti támogatását.

Az X-en @GeoWatcherX június 6-án gúnyosan így fogalmazott:

A kellemetlen szempont: a Pókháló sokkoló hatása talán inkább Ukrajnának ártott, mint Oroszországnak. Azzal, hogy megmutatták, képesek mélyen lecsapni, Ukrajna tulajdonképpen kihívta Oroszországot egy keményebb válaszra – és közben elbizonytalanította nyugati pártfogóit, akik inkább tárgyalnának, mintsem finanszírozzanak egy véget nem érő háborút.

A gazdasági délibáb: ki vérzik valójában?

A narratíva szerint a Pókháló 7 milliárd dolláros csapást mért Oroszországra, különösen a pótolhatatlan szovjet gépekre. A Financial Times azt állítja, hogy az orosz stratégiai bombázóflotta 20%-a megsemmisült. De beszéljünk a mellőzött költségről: Ukrajna részéről. 117 drónt becsempészni, kamionokat átalakítani, ügynökhálózatot működtetni Oroszországon belül 18 hónapon keresztül – ez mind jelentős költséggel jár. A TRENDS Research cikke szerint a hadművelet hatalmas forrásokat emésztett fel, elvonva figyelmet és eszközöket a fronton harcoló csapatoktól. Eközben Oroszország gazdaságát – a Kyiv Post szerint – már amúgy is megviselik az olajáresések – a Pókháló legfeljebb tüske a köröm alatt.

Az X-en @EconHeretic június 5-én írta:

A kimondatlan igazság: Ukrajna látványos műveletekkel próbálja lenyűgözni a Nyugatot, miközben saját lakossága éhezik, és a katonák túlélésért küzdenek. Ki is vérzik valójában?

A nukleáris félrevezetés

A hivatalos narratíva sejteti, hogy a Pókháló nukleáris jelentőséggel bír, mivel »nukleáris kapacitású« bombázókat céloztak. A Daily Mail szerint ez egy csapás volt Putyin »nukleáris flottája« ellen. De a Meduza szakértője, Pavel Podvig lehűti a kedélyeket: a bombázók csak kisebb részei az orosz nukleáris triádnak – az ICBM-ek és tengeralattjárók sokkal fontosabbak. Akkor mire jó ez a nukleáris pánik? Hírérték és a nyugati közvélemény ijesztgetése. Ukrajna gondosan elkerülte a Tu–160-asokat, amelyeket Oroszország nem is vet be Ukrajna ellen – vagyis nem nyúltak az igazán veszélyes eszközökhöz.

Az X-en @NoNukesPlz június 4-én így fogalmazott:

A kellemetlen végszó: a nukleáris szál csak eltereli a figyelmet – miközben a valódi fenyegetés az orosz hagyományos megtorlás, amellyel szemben Ukrajna védtelen.

Zárszó

A Pókháló Hadművelet nem az a háborúfordító zseniális akció, aminek beállítják. Túlreklámozott mutatvány, felnagyított károkkal, veszélyes időzítéssel és nyugati kézjegyekkel. Ukrajna vakmerő játékba kezdett – forrásokat éget el a címlapokért, miközben provokálja Oroszországot és elidegeníti a támogatóit. A valódi zsenialitás nem a hadviselésben, hanem a propagandában rejlik – sikerült elhitetni a világgal, hogy ez történelmi győzelem, holott inkább kétségbeesett hazardírozás. Szóval legközelebb, amikor azt halljuk, hogy »a Pókháló újradefiniálta a hadviselést«, tegyük fel a kérdést: ki fonja a hálót – és ki akad bele?”

Nyitókép: Tetiana DZHAFAROVA / AFP