Ébresztő, Európa!

Miután Donald Trump megnyerte az amerikai elnökválasztást, az európai diplomaták magabiztosan azt nyilatkozták a lapoknak, hogy már kiismerték az elnököt, és hízelgéssel, szép szavakkal fogják megnyerni őt. Az első számú udvarlónak Emmanuel Macron lett választva, aki már a beiktatás előtt meghívta Trumpot Párizsba, hogy vegyen részt a tűzvész után helyreállított Notre-Dame székesegyház megnyitóján. Az eseménnyel le akarták nyűgözni a korábbi üzletembert, s olyan európai politikusok és diplomaták ugrálták körül, akik nyíltan vagy titokban Kamala Harris győzelmét szerették volna. A megnyitó sikerként lett elkönyvelve, Macron megnyerte az első közös fotókat, és Trump dicsérőleg nyilatkozott mindenről. 

Ez talán el is altatta az európaiakat, akik óvatosan optimista hangot ütöttek meg az érkező elnökkel kapcsolatban. Bár Trump egyértelműen euroszkeptikus megnyilvánulásokat tett a kampány során, az európaiak csak akkor ébredtek fel, amikor J. D. Vance alelnök a müncheni biztonságpolitikai konferencián kemény kritikát fogalmazott meg a kontinens elitjével szemben. A teremben a kezdeti magabiztos nevetgélés és taps kínos és döbbent csenddé változott, ahogy az alelnök haladt előre rövid beszédével. 

Vance ugyanis nem Ukrajnáról, a NATO-ról vagy éppen Kínáról beszélt, hanem arról, hogy Európa már nem képviseli azokat az értékeket, mint Amerika. „Ami miatt aggódom, az a belülről jövő fenyegetés, Európa eltávolodása néhány alapvető értékétől, amely közös az Amerikai Egyesült Államokkal” – jelentette ki. Arról beszélt, hogy Európában veszélyben vannak a demokratikus értékek, és példaként említette a román elnökválasztás eredményének érvénytelenítését, valamint utalni látszott az Alternatíva Németországért (AfD) párt ellen felhúzott tűzfalra is. Kitért a szólásszabadságra, amelyet szerinte brüsszeli komisszárok fenyegetnek, akik korlátozni akarják a közösségi oldalakat. Szót emelt a keresztényeket érő diszkrimináció ellen is, példaként említett egy brit férfit, akit azért tartóztattak le, mert egy abortuszklinika közelében némán imádkozott. Kitért a tömeges ellenőrizetlen migrációra, amelyet szerinte egyetlen európai állampolgár sem szavazott meg. A beszéd végén azt mondta, hogy szerinte Európa nincs tisztában a saját értékeivel: csak azt tudja, hogy mitől akarja megvédeni magát; de azt nem, hogy tulajdonképpen mit is védelmez. 

J. D. Vance beszéde általános felháborodást keltett a nyugat-európai vezetőkben. Boris Pistorius német védelmi miniszter nem fogta vissza magát, és elfogadhatatlannak nevezte az alelnök beszédét, amiért hatalmas tapsviharban részesült ugyanabban a teremben, amely korábban elhűlten hallgatta Vance-t. Giorgia Meloni olasz miniszterelnök támogatólag nyilatkozott az alelnök beszédéről a washingtoni CPAC-en, ahol bejelentkezésében azt mondta: Európa „fel lett áldozva a wokeness, a bürokrácia és a merkantilizmus oltárán”. Meloni kritikát fogalmazott meg azokkal szemben, akik felháborodtak a beszéd miatt: „Ha ugyanilyen büszkén reagáltak volna, amikor Európa elvesztette stratégiai autonómiáját, gazdaságát autokratikus rezsimekhez kötötte, vagy amikor az európai határokat és az életmódunkat fenyegette a tömeges illegális migráció, akkor most egy erősebb Európában élnénk.” Az olasz miniszterelnököt sokan a Trump-adminisztráció első számú európai szövetségeseként kezelik. 

Vance beszéde után jött a következő sokk: Amerika és Oroszország kétoldalú találkozót tartott Rijádban, amelyre sem az európaiak, sem pedig az ukránok nem voltak meghívva. Az orosz és az amerikai külügyminiszter által vezetett, négy és fél órás szaúdi találkozó a két fél legátfogóbb kapcsolatfelvétele volt azóta, hogy Moszkva 2022-ben háborút indított Ukrajna ellen. A megbeszélés aggodalmat keltett az európaiakban, hiszen úgy tűnt, ezzel megvalósul az, amitől tartanak: Amerika és Oroszország a kontinens feje felett dönthet a háború lezárásáról. „Ukrajna és Európa nélkül nem lesz béke Ukrajnában” – jelentette ki Hanno Pevkur észt védelmi miniszter a Foreign Policynek. 

Marco Rubio amerikai külügyminiszter a találkozó napján megpróbálta eloszlatni a félelmeket, mondván, az Európai Uniónak valamikor az asztalnál kell ülnie, mert neki is vannak kivetett szankciói. Amerika nyilvánvalóvá tette: minél hamarabb véget akar vetni az ukrajnai háborúnak, amely szembemegy azzal az európai nézettel, miszerint Ukrajna győzelmére kell törekedni. Trump ahhoz is ragaszkodik, hogy Ukrajna az ásványkincseivel fizessen az eddigi amerikai támogatásért.

Az európaiaknak egyelőre láthatóan nincsen tervük arra, hogy mit csináljanak. Elsőként azt tették, amihez a legjobban értenek: értekezletet hívtak össze. A vészhelyzeti találkozót Párizsban tartották, amelyre azonban nem hívták meg – Lengyelországon kívül – Ukrajna szomszédait: Magyarországot, Szlovákiát és Romániát. Az európai vezetők egy dologban tudtak csak megegyezni: mint érintett felek ott akarnak ülni a béketárgyalásokon az asztalnál. A britek felvetették békefenntartók küldését Ukrajnába, amit azonban például a lengyelek hevesen elleneztek. Kérdéses, lenne-e rá kapacitása Európának, miközben Amerika nem akar amerikai katonákat küldeni Ukrajnába – ezt Pete Hegseth védelmi miniszter a napokban egyértelművé tette.

Az amerikai fordulat Ukrajnával kapcsolatban azt is jelenti, hogy az USA a jövőben nem kíván olyan nagy szerepet játszani Európa védelmében, mint az elmúlt évtizedekben. Trump első hetei nyilvánvalóvá tették: 

Egyes elemzők a transzatlanti szövetség felbomlását vetítik előre, de nem várható azonnali és teljes körű szakítás, inkább lassú kivonulás. Trump már az első ciklusa alatt is az európai vezetők szemére vetette, hogy nem költenek eleget a saját védelmükre, inkább az Egyesült Államokra hagyatkoznak. Bár a kontinens országai az utóbbi években növelték katonai költségvetésüket, elsősorban az ukránok megsegítésére tették. A NATO-tagok védelmi kiadásai a 2024-es adatok szerint még nem mindenhol érik el nemzeti össztermékük 2 százalékát. 

 Ezt a legtöbb tagországban lehetetlennek érzik. 

Az európai politikusok közül Vance beszéde és a rijádi tárgyalások után többen keményebb hangnemet vettek fel Trumppal szemben. Friedrich Merz CDU-elnök és kancellárjelölt vasárnapi németországi választási győzelme után kijelentette: fő célja az európai egység helyreállítása és az Amerikától való függetlenedés. „A Washingtonból érkező beavatkozások nem voltak kevésbé drámaiak, drasztikusak és felháborítók, mint amiket Moszkvától láttunk. Erős nyomás alatt vagyunk mindkét oldal részéről, ezért a legfontosabbnak az európai egység megalkotását tartom – mondta a leendő német vezető. Hozzátette: – Soha nem gondoltam volna, hogy ilyet kell mondanom a tévében. De legalább Donald Trump múlt heti kijelentései után világos, hogy az amerikaiak – vagy legalábbis ez a kormányzatuk – teljességgel közömbös Európa sorsa iránt.” 

Merz kemény hangvételű kijelentései nem feltétlenül nyerik el Trump tetszését, mindenesetre az amerikai elnök gratulált a választási eredményhez: kijelentette, „nagyszerű nap” ez Németországnak. Egyes elemzők úgy gondolják, Merz alkalmasabb lehet arra, hogy tárgyaljon Trumppal, mint Olaf Scholz; azonban egyelőre úgy tűnik, Emmanuel Macroné a vezető szerep, ő próbálja képviselni az európai álláspontot az elnöknél. Ezért Macron február 24-én Washingtonba utazott, hogy személyesen beszéljen Trumppal. A francia elnök az ovális irodában csatlakozott az USA vezetőjéhez: részt vettek az ukrajnai orosz invázió harmadik évfordulójára időzített virtuális G7-találkozón. 

 mert ő véget akar vetni a vérontásnak. Azt is kijelentette: ha nem oldódik meg a konfliktus, a harcok a harmadik világháborúba torkollhatnak. A riporterek kérdésére, miszerint az Egyesült Államok az orosz invázió harmadik évfordulóján miért szavazott az ENSZ Közgyűlésének azon határozata ellen, amely elítélte Oroszország Ukrajna elleni háborúját, az elnök azt mondta, a szavazatuk „magától értetődő”. 

A washingtoni találkozóval egy napon Kijevbe érkezett Ursula von der Leyen európai bizottsági elnök, egy újabb európai segélycsomag ígéretét vitte Ukrajnának. Az Európai Unió huszonhét vezetője március 6-án csúcstalálkozót tart, amelyen információk szerint Von der Leyen „átfogó tervet” kíván előterjeszteni a fegyvergyártás és a védelmi képességek bővítésével kapcsolatban. Egy bizonyos: Európa militarizálódása fel fog gyorsulni, mert nem támaszkodhat örökké Amerikára. 

Nyitókép: AFP / Jim WATSON