Az USA úgy látja, hogy Európa a tehetetlenség és a bürokrácia foglya, elavult és teljesen megdöbbentő

„JD Vance müncheni beszéde, amelyet a Biden-kormányzat bürokratikus kettős beszédéhez szokott emberek általánosan elítéltek, végső soron csak a legutóbbi csapás, amelyet a Trump-örvények mérnek a globalista bizonyosságokra, amelyeket Brüsszel ma olyan egyértelműen megtestesít. Az elmúlt hetekben az EU pánikba esett, mivel az új elnök – pusztán az ígéreteit betartva – néhány hét alatt olyan ellenmodellt épített fel, amely évtizedes, állítólag megváltoztathatatlan bizonyosságokat vetett fel. Vance beszéde csupán ennek az elmozdulásnak a reális ábrázolása volt, miközben a kívülálló establishment a nagy konferenciák szokásos elvont és összecsapott retorikáját várta. 

Sajnos ez a pánikhullám megalapozott, mivel január 20-a óta az EU-t néhány nap alatt leleplezték, elavultnak nyilvánították, és teljesen megdöbbentették. Micsoda paradoxon: amit Amerika elsöprő többséggel magáévá tett, az pontosan az, amit Brüsszel önelégült magabiztossággal egy kérlelhetetlen »cordon sanitaire« mögé zárva tart. Trump első hivatalba lépésének első napján kijelentette, hogy kormánya csak két nemet – férfi és nő – ismer el, és felszámolja a DEI-politikát, miközben az EU továbbra is a Brüsszelből az »európai értékek« nevében ráerőszakolt dogmatikus woke-izmusban vergődik. A »fúrj, bébi, fúrj« idején Európa szánalmasan ragaszkodik az öngyilkos és elavult Green Dealhez – egy üres erényjelzéshez, amelyet a határain kívül senki sem vesz komolyan. A Von der Leyen által nagyszabású »versenyképességi iránytűjében« bejelentett »egyszerűsítés sokkja« nem több, mint egy maroknyi jelképes intézkedés, amelyet a független Európai Parlament többéves jogalkotási huzavona után felhígít. Túl kevés, és túl késő – különösen, ha a bürokrácia csökkentéséről és a versenyképességről való komoly beszélgetésről van szó. 

Míg Trump és Musk az államapparátust »kutyásítja«, addig az EU a nyugati világ végső bürokratikus behemótja – az eljárások és szabályozások disztópiája, amelyet még az európai vállalkozásokra is sikerült ráerőltetnie, és amely most fuldoklik a végtelen korlátozások súlya alatt. Az ESG-kritériumok, az uniós taxonómia, az adatvédelmi törvények, az AI-szabályozás, az átvilágítási irányelv, a CSR-követelmények – miközben Amerika szabadjára engedi gazdaságának teljes erejét, az EU minden eddiginél jobban megszorítja a gyeplőt. És ott van még a digitális szolgáltatásokról szóló törvény, Thierry Breton szabadsággyilkos álma – egy digitális szájkosár, amelyet Európa felkarolt, de az új Amerika lazán elutasít, mint olyan vörös vonalat, amelyet nem szabad átlépni. Mindent egybevetve, a központosított bürokrácia orgiája – a dinamizmus és a kreativitás eltiprására tervezett gépezet, amely a bürokratikus és ideológiai egyszerűsítés örvényével áll szemben.”

Nyitókép: SAUL LOEB / AFP