„Már a jól ismert kapu felé vezető úton mellém szegődött több iszonyatos érzés: figyelnek és megvetnek”

Ahol a halál és a szenvedés beleivódik a falakba, ott már nincsen annyi ima, ami igazán megnyugvást hozna. Krupincza Mariann írása.

Január 27-én, a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapján az egész világ emlékezik. 80 évvel ezelőtt szabadult fel az auschwitzi koncentrációs és megsemmisítő tábor, véget vetve ezzel a történelem egyik legsötétebb és legembertelenebb korszakának. E napon több mint 50 ország vezetője közösen hajtott fejet az áldozatok előtt. Összeállításunk.
Az ENSZ Közgyűlése 2005. november 1-jén nyilvánította január 27-ét a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapjává annak emlékére, hogy az auschwitzi haláltábor nyolcvan éve, 1945. január 27-én szabadult fel. Az egyhangúlag elfogadott határozat hangsúlyozza „az emlékezés és a tanítás kötelességét”, hogy
a jövő nemzedékei megismerjék a hatmillió, túlnyomórészt zsidó áldozatot követelő náci tömeggyilkosságok történetét.
Az Auschwitz I. koncentrációs tábort a náci Németország eredetileg a lengyel foglyok számára létesítette 1940-ben a Harmadik Birodalomhoz csatolt lengyel területen. A birkenaui lágert két évvel később építették meg a közelében.
Nyolcvan évvel ezelőtt a szovjet Vörös Hadsereg I. Ukrán Frontjának katonái a táborban és az altáborokban mintegy 7500 végsőkig legyengült foglyot, többségükben nőket és gyerekeket találtak. Az auschwitzi múzeum honlapja azt írja: „Történelmi paradoxon, hogy a náci totalitarizmus foglyainak a sztálini totalitarizmust képviselő katonák hozták el a szabadságot.”
A lengyel parlament 1947-ben törvénnyel hozott létre múzeumot az auschwitzi koncentrációs tábor helyén az áldozatok emlékére. Az auschwitzi haláltábor a holokauszt jelképévé vált, felszabadításának napján, minden évben január 27-én szerte a világon és az auschwitzi emlékhelyen és múzeumban is tartanak megemlékezést.
Budapesten a Dohány utcai zsinagóga Emanuel Emlékparkjában áll a Holokauszt áldozatainak emlékfája. A 2004 óta működő Páva utcai Holokauszt Emlékközpont belső udvarát körülölelő, nyolc méter magas kőfalon különleges üvegtáblákra vésve látható a népirtás magyarországi áldozatainak neve. Az első nemzetközi holokauszt emléknapi rendezvényt Magyarországon 2006-ban tartották. A magyarországi holokauszt emléknap április 16., mert 1944-ben ezen a napon kezdődött el a magyar zsidók gettókba zsúfolása.
A lengyelek ápolják az Auschwitz volt náci német haláltábor és más lágerek emlékezetét, azért, hogy a világ soha többé ne engedjen meg az ott történtekhez hasonló emberi katasztrófát – jelentette ki Andrzej Duda lengyel elnök hétfőn.
A haláltábor felszabadításának 80. évfordulója alkalmából a lengyel államfő hétfő délelőtt az Auschwitz I. láger halálfalánál a túlélők egy csoportjával együtt lerótta tiszteletét az áldozatok emlékezete előtt.
Az államfő felidézte Witold Pileckinek a nyugati szövetségesekhez a második világháború során továbbított auschwitzi jelentését, amelyet a lengyel lovassági kapitány azt követően írt, hogy bezáratta magát a lágerbe, megszervezte ott az ellenállást, majd megszökött.
„Mi ma, bizonyos értelemben Pilecki kapitány örököseiként gondozzuk ezeket az emlékhelyeket, azért, hogy
a világ soha nem engedje meg az emberiség ilyen katasztrófájának megismétlődését”
– jelentette ki Andrzej Duda.
Felidézte: az auschwitz-birkenaui haláltábort a németek „azért létesítették, hogy végrehajtsák a zsidó nép megsemmisítését”. Ebben az összefüggésben az elnök megemlékezett a holokauszt során meggyilkolt több mint 3 millió zsidó nemzetiségű lengyel állampolgárról.
Kevesen voltak, akik Auschwitzban megélték a szabadulást, és most már csak maroknyi túlélő van a világon – szögezte le Marian Turski zsidó-lengyel származású holokauszt-túlélő hétfőn, az auschwitz-birkenaui náci német haláltábor felszabadítása 80. évfordulóján rendezett megemlékezésen.
„Mindig csak egy kicsiny kisebbséget alkottunk, mi, akik annak idején pozitívan jutottunk át a szelekción” – jelentette ki a ceremóniát nyitó beszédben Marian Turski. "Egészen kevesen voltak azok, akik megélték a szabadulást. Most mindössze maroknyian maradtunk" - tette hozzá.
Marian Turski a megemlékezésen felszólaló négy túlélő egyike. A rendezvényen több mint 50 túlélő vesz részt, ők a megemlékezés fő vendégei.
De jelen van közel 60 ország magas rangú küldöttsége, köztük Magyarországé is. Suylok Tamás köztársasági elnök Facebook-oldalán azt írta, „80 évvel ezelőtt szabadult fel az auschwitzi koncentrációs és megsemmisítő tábor, véget vetve ezzel a világtörténelem egyik legsötétebb és legembertelenebb korszakának. Ezekben a percekben, több mint 50 ország vezetőjével közösen hajtunk fejet nemzeteink nevében az áldozatok emléke előtt”.
A holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapján a Mandiner kérdésekkel fordult mind a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz), mind Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezetőségéhez. Többek között arra voltunk kíváncsiak, hogy
A Mazsihisztól válaszul, Prof. Dr. Grósz Andor elnök gondolatait kaptuk, melyet változtatások nélkül közlünk.
„Nyolcvan évvel ezelőtt, 1945. január 27-én a Vörös Hadsereg felszabadította Auschwitz-Birkenau haláltáborokat, amivel egy emberiségellenes rémálom ért véget. Ma a világ fejet hajt az áldozatok előtt. A holokauszt során a náci Németország és kollaboránsai mintegy hatmillió zsidó embert pusztítottak el.
Ez a szám felfoghatatlan, és bármennyire fáj is, kötelességünk szembenézni vele. Közülük több mint hatszázezer magyar zsidó esett áldozatul, köztük férfiak, nők és gyermekek, akik éppúgy álmodoztak, szerettek és reménykedtek, mint bárki más.
A magyar vidéki zsidóság szinte teljes megsemmisítése örökre beírta magát nemcsak a zsidó közösségek, de Magyarország történetének legsötétebb lapjaira is. Az elveszített életek nemcsak az áldozatok családjaiban hagytak jóvátehetetlen űrt, hanem az egész nemzet lelkében. Auschwitz nem csupán a zsidóság, hanem az egész emberiség szégyenfoltja, hiszen a civilizáció támadt önmagára. Európa tört Európa vesztére.
Ma, nyolc évtizeddel később, meg kell kérdeznünk: Tanultunk valamit a »SOHA TÖBBÉ!« szlogenből? Tényleg eltudtuk hinni, hogy ez a felkiáltás, ami évtizedeken át reményt adott, meg tudja védeni a zsidó testvéreinket?! 2023. október 7. megváltoztatott mindent, és megváltoztatott minket. Az összefogás, a szolidaritás és a közös felelősségvállalás azok az eszközök, amelyekkel megvédhetjük mindazt, amit a múlt borzalmai árán tanultunk. Mondhatjuk úgy is, a jövő azoké, akik képesek tanulni a múltból, és küzdenek egy emberibb világért.
Azok a terrorszervezetek, amelyek zsidó civileket gyilkolnak meg, ugyanazt az embertelen gyűlöletet képviselik, amely Auschwitzhoz vezetett. A civilizált világnak ezért kötelessége szembeszállni ezekkel az erőkkel, hogy megvédje a békét. A »SOHA TÖBBÉ !« olyan erő legyen, amely minden cselekedetünkből visszhangzik. Az emlékezés kötelezettség, de a jövő formálása a mi felelősségünk.”
Időközben kaptunk választ az EMIH-től is. Mint írták, „a holokauszt az emberiség történelmének semmihez nem fogható tragédiája, amikor a náci rezsim szisztematikusan, ipari eszközökkel gyilkolt meg hatmillió zsidót – köztük másfél millió gyermeket – , illetve több százezer más, etnikai és politikai üldözöttet”.
Kötelességünk, hogy az áldozatok emlékének ápolása mellett felhívjuk a jövő nemzedékeinek figyelmét arra, hogy hová vezet a féktelen és vak gyűlölet, hová vezetnek az ordas ideológiák”
– hangsúlyozták.
Majd azzal folytatták, „ki gondolta volna, hogy 80 évvel a világ legnagyobb mészárlása után ismét felerősödnek Európában a zsidó ellenes hangok, és az antiszemitizmus új, ezúttal nem faji alapú álcában, hanem az egyetlen zsidó állam elleni gyűlöletben éled újjá és növekszik szerte a világban”.
„Ezért is kell megbecsülnünk és értékelnünk, hogy hazánk, miközben otthona Európa egyik legnagyobb zsidó közösségének,
a nyugalom és a békés együttélés szigete, ahol a zsidó közösségek nagyfokú biztonságban élhetnek és a zsidó élet évtizedek óta nem látott reneszánsza tapasztalható”
– szögezték le válaszlevelükben.
Nyitókép: Wojtek RADWANSKI / AFP
***
Ezt is ajánljuk a témában
Ahol a halál és a szenvedés beleivódik a falakba, ott már nincsen annyi ima, ami igazán megnyugvást hozna. Krupincza Mariann írása.