Megszólalt Hruscsov dédunokája: „Most már késő. Putyin megalázva érzi magát, és ragaszkodni fog Ukrajna teljes kapitulációjához”

Nyitókép: Nina Hruscsova a 2024-es Salzburgi Ünnepi Játékok július 26-i megnyitóünnepségén, a Grosses Festspielhausban (Facebook)

Az idei Salzburgi Ünnepi Játékok megnyitóünnepségén Nina Hruscsova mondott beszédet; a Moszkvában született, New Yorkban élő történész-elemzőt, Nyikita Hruscsov dédunokáját ez alkalomból kérdezte a Der Standard. 

A hosszú interjúban először a művészet, a kultúra szerepéről esik szó, amely „megmutatja az utat”, gyakran figyelmeztet arra, mi fog történni, és soha nem hazudik nekünk úgy, mint a politikusok.

„Más szóval minden, ami ma Putyin nacionalizmusát jellemzi. Akkoriban ezt egy nagy író szeszélyének tekintették. Putyin Szolzsenyicint olvassa. Negyven évvel később már tudjuk, ő megmondta nekünk, hogy mi fog történni.” 

Egy másik mai orosz sztáríró, Vlagyimir Szorokin neve is felmerül, aki Az opricsnyik egy napja című 2006-os regényében azt írja, hogy Oroszország Kína gyarmata lesz, ami Hruscsova szerint már be is következett.

Arra a kérdésre, hogy a művészet üzenete szerint tehát a mostani dolgok nem fognak jól végződni Oroszország számára, a történész úgy válaszol, hogy „igen, ez így lesz”. Úgy véli ugyanakkor, hogy Ukrajna és a Nyugat nem kapcsolódik össze annyira, mint ahogyan azt a Nyugat hiszi, és Putyin nem fog háborút kezdeni Európával, mondjanak is bármit a nyugati politikusok.

– fogalmaz.

Ha Oroszország összeomlik, ahogy időközönként ez megtörténik, vagyis ha (ebben az esetben) Putyin politikája egyszer összeomlik, nagy kérdés, hogy Európa ezt hogyan fogja kezelni; új Oroszországot akar, vagy azt mondja, az oroszokban nem lehet többé megbízni, ezért inkább belöki őket az eurázsiai sarokba. 

Arra a kérdésre, hogy Oroszország egyáltalán európai ország-e, Hruscsov dédunokája úgy felel, hogy erről teljesen meg van győződve; ugyanakkor Oroszországot skizofrén országnak gondolja, amit ő csak „nem Nyugat” nevez. 

„Oroszország most úgy határozza meg magát, hogy mi az, ami a Nyugat nem. Putyin ugyan a korábbi orosz imperialisták utódja, ám a történelem során minden orosz imperialista az európaiság támogatója is volt – Nagy Péter, Nagy Katalin és bizonyos értelemben Lenin is. Sztálin és Putyin viszont nem az. Putyin inkább a véletlen műve. Előtte egyetlen elnök sem jelentette ki, hogy az oroszok nem akarnak Európa részei lenni.

Hogy ennek ellenére az orosz elnök megelégszik-e Ukrajnával? Hruscsova úgy véli, „igen is meg nem is”. 

Putyin ugyanis szereti a konfrontációt, amit az oroszok felé nyugati agresszióként tud tálalni.

Hruscsova azt is állítja, hogy az ukránoknak mindenképpen le kell mondaniuk a Krímről, de a többi területről igenis lehetett volna tárgyalni. Most már késő, mert Putyin megalázva érzi magát, ezért ragaszkodni fog Ukrajna teljes kapitulációjához. Azaz

Szóba kerül, hogy az USA-beli elnökválasztás új helyzetet teremthet e téren is, és vagy Donald Trump, vagy Kamala Harris új ajánlatot tehet, például azt, hogy az oroszok megtartják a Krímet, cserébe Ukrajna csatlakozhat a NATO-hoz. 

De óvatos lennék a Trumppal kapcsolatos spekulációkkal, hiszen ő mindig egy valóságshow-ban van; ami éppen növeli a nézettséget, azaz a népszerűségét, azt teszi. (…) Kamala Harris viszont biztosan ellen tudna állni Putyinnak, bár az már kétséges, meg is tudná-e győzni őt. 

Ennek ellenére mégsem feleselges vele beszélni, hiszen ha egy kapcsolat rossz, akkor több diplomáciára van szükség, nem kevesebbre. Hruscsova a dédapját, Hruscsovot hozza fel példaként, akinek ugyan nem nagy rajongója, de azt elismeri, hogy a hidegháború idején megpróbált hidakat építeni, szabadságot adott Ausztriának, mert ellenség helyett barátot akart Közép-Európában. 

A történész azt is mondja, Oroszország már most drágán fizet a háborúért, és a probléma még nagyon sokáig fennáll majd. Moszkva addig akar menni, amíg a másik fél be nem vallja: neki volt igaza.

***