Átszabta az USA politikai térképét Donald Trump. A Republikánus Párt ma sokszínűbb, mint valaha, a protestáns keresztényektől a latinó és fekete munkásosztályig bővült a konzervatív tábor. Társadalmi körképünk a változó Egyesült Államokról.
2024 tavaszán, miközben a sajtó Donald Trump New York-i perével foglalkozott, a volt elnök váratlanul ellátogatott New York Bronx kerületébe, hogy nagygyűlést tartson. A kerületet többségében spanyol ajkúak lakják, a második legnagyobb csoportot a feketék alkotják, az európai gyökerű fehérek pedig még a 10 százalékot sem érik el. Trump egy elszegényedett, alapvetően latinó többségű városrész közparkjában tartotta a májusi gyűlést.
Trumpnak mindig különös viszonya volt New Yorkkal, hiszen amíg nem lépett politikai pályára, a város meghatározó alakja volt, amikor azonban először megnyerte a választást, ellene fordult a metropolisz. A PBS tudósítója arról számolt be: mint a legtöbb Trump-nagygyűlésen, Bronxban is hatalmas sor kígyózott már órákkal a volt elnök érkezése előtt. A közönség értékelte, hogy a politikus eljött a republikánusok által hagyományosan elkerült, demokrata irányultságú negyedbe. A megkérdezetteknek tetszett Trump üzenete az amerikai álomról, a bűnözés elleni fellépésről és az illegális bevándorlás visszaszorításáról. Az elemzők mindkét oldalon üres gesztusnak nyilvánították a rendezvényt, s kijelentették: semmi hatása nem lesz. Fél évvel később kiderült, hogy Trump húzása nem is volt olyan értelmetlen: 2016-ban a kerület 9,5 százaléka szavazott rá, 2024-ben már a 27 százaléka. A számok jól mutatják azt, hogy mi indult el 2016-ban: Trump létre tudott hozni egy támogatói koalíciót, amelyhez olyan csoportok is csatlakoztak, amelyek nem képezik a hagyományos republikánus bázis részét.
2016-ban Trump sikerének egyik titka az volt, hogy meg tudta szólítani az „elfeledett szavazókat”, 2024-ben pedig az volt a kulcs, hogy a munkásosztálynak nemcsak a fehér, hanem a latinó és a fekete tagjai közül is sokan rá szavaztak. Bár az amerikai választókat divatos bőrszín és etnikum alapján felosztani, jobban értelmezhető a szavazóbázis, ha társadalmi osztályok szerint tagolják. A munkásosztály, amely hagyományosan a demokratákra szavazott, Trumpban találta meg új hősét.
Erről a jelenségről írt könyvet Batya Ungar-Sargon baloldali újságíró. Meglátása szerint a munkásosztály tagjai a bőrszínüktől vagy a lakóhelyüktől függetlenül általában hasonlóan gondolkodnak arról, hogy milyen kormányzatot szeretnének. Úgy véli, a Demokrata Párt elfordult ezektől az emberektől. „A demokraták a túlképzett egyetemi elit pártjává váltak. Gyűlölik a munkásosztályt. Megvetik. És a munkásosztály ezt észreveszi – nyilatkozta a New York Postnak. – Úgy gondoljuk, hogy az országban politikai megosztottság van, de valójában nem vagyunk politikailag megosztva. Az igazi megosztottság ebben az országban az osztályok között van: a túlképzett egyetemi elit és a munkásosztály között.”
Trump nem hozott forradalmat, hanem szimplán felismerte, hogy az üzenet a jobb életről és az illegális migráció elleni fellépésről általános népszerűségnek örvend. A két párt hosszú éveken át figyelmen kívül hagyott ügyeket, amelyek az átlag szavazókat foglalkoztatták. Hasonlót lehet Európában is látni: egyre népszerűbbek azok a legtöbb esetben jobboldali pártok, amelyek felszólalnak a tömeges migráció ellen. Victor Davis Hanson amerikai történész John Anderson podcastjében azt mondta: 2012 után a republikánusok felismerték, hogy egy olyan hagyományos jelölttel, mint amilyen Mitt Romney volt, nem fognak tudni győzni. Trump után valószínűleg nem fognak visszatérni a kissé elitista, keményre vasalt gallérú jelöltekhez, hiszen akkor azonnal elvesztenék azt a réteget, amelyet Trump beterelt a republikánus ernyő alá.
A 2024-es választáson az USA 245 millió állampolgára adhatta volna le a szavazatát, azonban 90 millióan úgy döntöttek, hogy nem mennek el voksolni. Ha ezt összehasonlítjuk az európai országok részvételi arányával, akkor úgy tűnhet, hogy a nyugati világban az amerikai népet érdekli legkevésbé a politika. A két pártnak megvannak a hagyományos szavazói rétegei, amelyek az utóbbi két évtizedben nem sokat változtak. Ha valaki megnézi a térképet, azt látja: a tengerpartok nagyvárosai demokrata, az ország középső és déli részei republikánus pártiak.
Trump népszerűsége 2016 óta rejtély volt a liberálisok számára. Sok elemző egyáltalán nem tudott mit kezdeni azzal, hogy miért vonzó az átlagember szemében Donald Trump. Arany fürdőszobája, drága válásai és ordenáré viselkedése ellenére mindig jó érzéke volt ahhoz, hogyan kell az átlagemberekkel beszélni. A sokszor művi és hamisan koppanó politikai szólamokkal szemben Trump mindig úgy beszélt a nagygyűléseken, mint egy komikus. Keverte sokszor közönséges történeteit a nagy ígéretekkel, és jó érzékkel gúnyolódott ellenfelein. Bár a média lelkesen tényellenőrizte a beszédeit,
Trump sikere pont abban rejlik, hogy nagyzol és túloz, de alapvetően őszintének hat a többi politikushoz képest.
Ügyesen szólította meg a munkásosztályt olyan kampányhúzásokkal, mint amikor beállt egy McDonald’sba, vagy amikor beült egy kukásautóba. Ilyen akciókkal fel is lehet sülni, ez történt Michael Dukakis demokrata elnökjelölttel 1988-ban: egy csapat újságíró és fotós előtt felkapaszkodott egy harckocsira, ami olyan hiteltelenül és kissé nevetségesen hatott, hogy az amerikai politikai kampányokkal foglalkozó szakemberek a mai napig az egyik legrosszabb húzásnak tartják.
Donald Trump azzal, hogy megtalálta a hangot az átlagemberrel, felrobbantotta a demokraták betonszilárd kisebbségi koalícióját is. Az a csoport, ahol Trump a leginkább növelte a támogatottságát, a spanyol ajkúak voltak. Az exit poll adatok szerint a latinó férfiak 55 százaléka Trumpra adta le a szavazatát. A Brookings Institution elemzése arról számol be, hogy a csoport leginkább a gazdasági témák miatt választotta a republikánus jelöltet. Az amerikai társadalomban a spanyol ajkú férfiak és nők töltik be a legalacsonyabb fizetésű, fizikailag megterhelő állásokat. Sokuk nem támogatja az illegális bevándorlást, mivel vagy ők maguk is bevándorlók, akik legálisan mentek át a nehézkes állampolgársági procedúrán, vagy nem akarnak újabb bevándorlókkal versenyezni az állásokért. Ráadásul a spanyol ajkú lakosság jelentős része katolikus vagy legalábbis katolikus neveltetésű, és nem értékeli a progresszív ideológiákat. A Brookings Institution elemzése szerint a latinók közt csak a 40 év alatti szavazók körében van érdemi eltérés a nők
és a férfiak politikai preferenciájában.
Trump sikerének az is a része, hogy ha nem is nagy százalékkal, de pont annyira tudta növelni a támogatottságát szinte minden fontos államban, amennyi hozzásegítette a győzelemhez. Az egyik legnagyobb növekedést a fiatalok körében érte el: a 30 év alattiak 46 százaléka rá szavazott, ami 10 százalékpontos javulást jelentett 2020-hoz képest. Ez szokatlan javulás, ami azt is mutatja, hogy a progresszív ideológiák intézményesülése ahhoz vezet, hogy
a fiatalok szemében az a lázadás, ha konzervatívvá válnak.
Németországban is hasonló jelenség figyelhető meg, hiszen egyre több 35 év alatti szavaz a radikális jobboldalra. Több elemzés vizsgálta annak okát, hogy a fiatalabb nemzedék jobbra húz. Az egyik lehetséges magyarázat az, hogy sok fiatal gazdaságilag kilátástalannak érzi az életét, és Trump pozitív jövőképet vázolt nekik. Másrészt a konzervatív influenszerek jelenléte a kampuszokon, valamint az elnökjelölt podcastszereplései ellensúlyozni tudták azt, hogy a kultúrát a liberálisok uralják.
Hosszú évek óta először lehet arról beszélni, hogy az amerikai szavazók jobbra tolódnak. Ez remekül látszik például New Jersey államban, amelyre soha senki nem gondolt potenciális billegő államként, Kamala Harris azonban mindössze 5 százalékponttal tudta megnyerni. A The New York Times elemzésében rámutat, hogy volt olyan körzet, ahol 2020-ban Joe Biden 17 százalékponttal nyert, idén pedig Donald Trump győzött 3-mal. New Jersey etnikai szempontból sokszínű állam, az eredmények szintén alátámasztják, hogy etnikumtól és bőrszíntől függetlenül Trump felé tolódott a munkásosztály.
A nagy kérdés, hogy fenntartható-e ez a jobboldali szövetség. A Republikánus Párton belül van egy libertárius réteg, amely szabadkereskedelem-párti, támogatja a tömeges bevándorlást, minél kisebb kormányzatot akar, és csökkentené a szociális juttatásokat. Ezek viszont épp szemben állnak
a munkásosztály érdekeivel. Így Trump új koalíciója törékeny, és elsősorban az ő személye tartja össze.
Az evangéliumi keresztény szavazók
Bár sok szó esik az amerikai médiában arról, hogy hány százalékot tudott Donald Trump átcsábítani egyes csoportoktól, kevesebb említést kap a megválasztott elnök legbiztosabb bázisa: az evangéliumi keresztények. Donald Trump az első pillanatban felismerte a lehetőséget az ő megmozgatásukban. Pedig 2024-ben nagy esélye volt annak, hogy ez a réteg nem fog felvonulni mellette. A választás előtt sok cikk született arról, hogy az aktívan gyülekezetekbe járó emberek apátiát éreznek a Harris és Trump közötti választással kapcsolatosan. Az evangéliumi keresztények a lakosság nagyjából 21 százalékát teszik ki, ez az egyik, ha nem a legnagyobb szavazói réteg, amely viszonylag együtt is mozog, habár hagyományosan nem volt politikailag aktív.
Az evangéliumi keresztény szavazók körében volt egy kismértékű kibillenés 2008-ban: a hagyományosnál 5-6 százalékkal többen szavaztak Barack Obamára. A liberális kormányzás, illetve a melegházasság 2015-ös bevezetése azonban szakítást eredményezett. Miután az lmbtq-szervezetek egyre több keresztény vállalkozást támadtak az új törvényekre hivatkozva, és a progresszív ideológiát propagálták az iskolákban, a keresztények az aktivisták szintjén is szembekerültek a Demokrata Párttal. John McCain volt a legnépszerűtlenebb republikánus jelölt az evangéliumi keresztények körében, és Mitt Romney mormon vallása is bizalmatlanságot ébresztett. Donald Trumpot semmilyen szempontból nem nevezhetjük a keresztény erkölcs mintaképének, azonban ő aktívan támogatta azokat az ügyeket, amelyek fontosak az evangéliumi keresztényeknek. Ahogy a munkásosztállyal, úgy ezzel a csoporttal is megtalálta a hangot, és most a kampány alatt is rendszeresen engedte, hogy az irányzat vezetői kézrátétellel imádkozzanak érte. Ez Európában abszurdan hatna, és még a túlnyomóan keresztény szemléletű republikánus politikusok között is szokatlan. Trump nem megvetéssel fordult az evangéliumi keresztények felé, és ezzel sikerült aktivizálnia őket. A The Washington Post adatai szerint 2020-ban a fehér evangéliumi keresztények 76 százaléka szavazott a republikánus jelöltre, 2024-ben pedig a 81 százaléka.
***
Muszlimok és zsidók
Donald Trump felé fordult egy olyan kisebbség is, amelytől nem sokan várták ezt. Az előválasztásokon nagy figyelmet kapott Michigan állam, ahol a nagy muszlim közösség nem volt hajlandó Joe Bidenre szavazni Izrael-barát politikája miatt. Amikor Kamala Harris lett a jelölt, sok elemzés született arról, hogy megnyeri vagy elidegeníti majd az izraeli–palesztin ügy mentén szavazó réteget. Novemberben sok elemzőt meglepetés ért: Michigan muszlim körzetei Trumpra szavaztak annak ellenére, hogy elnökként kifejezetten Izrael-párti politikát folytatott. Az NPR által megkérdezett helyiek azt nyilatkozták, úgy érezték, Harris meg sem próbálja meghallgatni a panaszaikat, Trump viszont legalább gazdasági növekedést és a háborúk befejezését ígérte. Azok a muszlimok, akik az izraeli–palesztin konfliktus mentén szavaztak, nagy számban adták le voksukat Jill Stein zöldpárti jelöltre. Sok szó esett a billegő államokon belül a zsidó szavazatról is. Az amerikai zsidóság hagyományosan a demokratákra szavaz, kivéve egy erősen vallásos réteget. Az amerikai zsidóság többsége ateista és liberális, és nem különösebben érdekli őt Izrael sem. Két különböző adat jött az amerikai zsidóság szavazásáról: az NBC exit pollja szerint Trump a zsidó szavazatok 22 százalékát vitte el, a Fox és az AP adatai szerint 32 százalékot kapott. Ben Shapiro kommentátor egy előadáson azt mondta: több billegő államban nagy számban szavaztak a zsidók Trumpra, ami azt jelzi, hogy ha nem is jelentősen, de megingott a demokraták iránti elkötelezettségük.
Nyitóképen: A győztes konvoját éljenző támogatók Floridában november végén
Fotó: AFP/Jim Watson
Az amerikai terv egyik legfontosabb része annak biztosítása, hogy a Gázai övezet nem funkcionálhat többé terrorállamként. Ennek elérése azonban nem lesz könnyű. Hajdú Tímea írása.
A legnagyobb kritika az író munkásságával szemben, hogy fehér és férfi.
Az orosz elnök bejelentette, hogy a felelősöket megbüntetik, az áldozatok hozzátartozói pedig kártérítést kapnak.
Karol Nawrocki kijelentette, hogy Lengyelország nem kíván részt venni az illegális migránsok 2027-től tervezett uniós áttelepítési programjában.
Donald Trump amerikai elnök ígéretet tett, nem csak az antifa terroristákkal, de a támogatóikkal szemben is határozottan fel fog lépni.
Marco Rubio szakította meg az elnök kerekasztal-beszélgetést és súgta az elnök fülébe a hírt.
A rengés az ország tengerparti részén, körülbelül 62 kilométerre Manay városától keletre, 10 kilométeres mélységben következett be a Phivolcs jelentése szerint.
A szélesre tárt kommunikációs tér a gyűlölködés és a hülyeség terjesztésének, a megalázásnak, az idiótaság tobzódásának terepe lett. Ungváry Zsolt írása.
