Óriási a baj: most már két Putyinnal vagyunk körülvéve, és Orbán még putyinistább, mert két Putyinnal barátkozik!

(Nyitókép: AFP/Ian Maule)

Most, hogy

izgalmas lesz, hogyan alakulnak majd az Orbán Viktorral szembeni keletezős vádak. Vajon mi lesz a putyinozós, Nyugat-ellenességet és Kelet-barátságot kiáltó kritikákkal így, hogy a magyar miniszterelnök lett egész Európa szinte egyetlen kapcsolata „a Nyugat első számú hatalmának” leendő amerikai elnökével?  

Mert jöhet azzal David Pressman nagykövet – mint a választás másnapján elhangzott beszédében –, hogy Orbán Viktor hazardírozik, amikor egy lapra tesz fel mindent, és nyíltan csak Donald Trumppal barátkozik, de hát

Maradtak a hideg formális kapcsolatok, meg van egy Orbánjuk, akinek bizalmi kapcsolata van Trumppal. Akár szeretik Trumpot, akár nem, vele kell együttműködni, és akár szeretik Orbánt, akár nem, január végétől ő lesz a legjobb közvetítői összeköttetés a Fehér Ház felé.

Ilyen ez az elszigetelődés:

Szóval érdekel, mi lesz a keletezős vádakkal mindennek fényében. Távol álljon tőlem, hogy ötleteket adjak, de ha jól sejtem, a liberális agymunka azt fogja kihozni, hogy Trump Putyin-párti meg keleti típusú autoriter, diktátor, úgyhogy

Ez persze badarság, de ne becsüljük alá a valóságvesztésben élő liberális értelmiség és megmondóemberek kreativitását! Trump Nyugat-ellenes, mert autoriter és fasiszta, és hiába a hőn áhított nyugati kapcsolatok, Trumppal mégse kellenek. Aki Trumppal tart, elszigetelődik, máshogy nem lehet, így kell lennie! De hagyjuk is a találgatást a liberálisok lehetséges kreatív magyarázatairól.

Orbán Viktor nem olyan rég azt találta mondani, hogy ha veszít Donald Trump, és Kamala Harris nyer, akkor az általunk ismert régi Amerikának egyszer s mindenkorra vége, és csak a liberális Amerika marad.

ami a hagyományos Nyugat meghosszabbítása, nem az öngyűlölő, önfelszámoló Nyugaté. Mert hát a mai nyugatosok azt az ideológiát árulják, ami öngyűlölő és flagelláns, ami eltörölné a bűnös nyugati múltat, sőt a „bűnös” Nyugatot. Eltörléskultúra, woke, ilyesmi – minden, amit a Demokrata Párt egyre inkább felvállal. Ez az öngyűlölő ideológia jellegzetesen nyugati termék, de önfelszámoló és öngyűlölő sajátságokat nem biztos, hogy át kellene vennünk. 

Ahogy korábban írtam:

A hagyományos Nyugat áll szemben a liberális, sőt egyre balra tolódó, vígan önfelszámoló Nyugattal. Erős az ellentét, mert mi azt a Nyugatot akarjuk, amelyiket ők fel akarják számolni. Szerintük az a felszámolandó pokol volt, szerintünk meg egész jó kis Nyugat volt, és mi szeretnénk a meghosszabbított darabkája maradni.

Úgy tűnik, az amerikaiak is, és az egyre nagyobb mértékben Trumpra szavazó, a Demokrata Párttól elpártoló kisebbségek is a régi Nyugaton szeretnének élni. 

Elvégre a demokraták által kínált, a társadalmat fragmentáló woke identitáspolitika és eltörléskultúra vesztett itt választást a republikánusok által kínált, történelmet megőrző, össznemzeti, minimum kultúrkeresztény amerikai identitással szemben.

Úgyhogy Trumppal a Nyugat győzött, ahogy ismertük és szerettük, és mi is győztünk.