Az elnök mellett a Szenátusról is szavaznak az amerikaiak november elején.
Fotó: Mandel NGAN / AFP
Írta: Szikra Levente, az Alapjogokért Központ vezető elemzője
Itthon is nagy érdeklődés övezi az amerikai elnökválasztási kampányt, sokan várják izgatottan az eredményeket. Hiába igaz ugyanis, hogy elsősorban az amerikaiak dolga, kit szeretnének elnöküknek, a világpolitika számos kérdésére nagy hatással lesz a küzdelem végkimenetele. Mi, magyarok is jogosan rágjuk le a körmünket a kampány fordulatai láttán, főleg, ha arra gondolunk, hogy a szomszédunkban zajló háborúhoz való amerikai viszonyulás milyen sokat jelenthet a gazdaságunkra nézve. Kevesebb szó esik azonban arról, hogy milyen erőviszonyok várhatóak majd a Kongresszus két házában, holott bárki lesz is az elnök 2025. január 20-tól, mozgásterét leginkább ez határozza majd meg. Épp ezért két cikkben mutatjuk be a két ház politikai összetételének várható alakulását. Ebben az írásban az amerikai törvényhozás felsőháza, a Szenátus várható összetételéről esik szó.
Kezdjünk egy gyorstalpalóval a Kongresszusról. Mint azt sokan tudják, az Egyesült Államok törvényhozása kétkamarás.
A felsőház a Szenátus, melynek 100 tagja van, minden állam két szenátort választ.
E kamara különlegessége, hogy nem egyszerre szavaznak a választók minden tagjáról, hanem kétévente a mandátumok egyharmada kerül sorra, így egy szenátort hat évre választanak meg.
Az alsóház a Képviselőház, melynek 435 tagját csak két évre választják az amerikaiak, azaz minden alkalommal a teljes testületről újra szavaznak. Itt a képviselet lakosságarányos, tehát minél népesebb egy állam, annál több képviselője van. A Képviselőház várható erőviszonyait egy külön írásban elemezzük.
A két kamara nem teljesen egyforma jelentőséggel bír. A Szenátus a legtöbb esetben egyértelműen fontosabb terep, és ennek több oka is van. Az első, hogy a hivatalban lévő elnök a kormányát sem tudja létrehozni e ház támogatása nélkül: a miniszterek kinevezésének ugyanis előfeltétele, hogy a Szenátus is megszavazza őket. Ha tehát az elnök pártja kisebbségben van ebben a kamarában, akkor súlyos kompromisszumok árán tud csak kormányt alakítani. Hasonlóképp, szenátusi jóváhagyás kell a nagykövetek kinevezéséhez is, nem is beszélve a Legfelső Bíróság bíráiról, akiknek a jelölése, majd megerősítése politikai jelentőségű kulcskérdés a tengerentúlon. S végül arra is utalni kell, hogy ha alkotmányos vádeljárással (impeachment) meg akarja fosztani a Kongresszus az elnököt a tisztségétől, akkor a végső szavazás a Szenátusban zajlik, igaz, itt az aktuális többségen túlnyúló, kétharmados arány kell a sikerhez.
Nem túlzás tehát azt állítani, hogy Szenátus nélkül az elnök félkarú óriás.
Vessünk tehát egy pillantást a várható eredményekre. A Szenátusban jelenleg 51 demokrata és 49 republikánus tagot találunk, azaz szűk demokrata többséggel működik a testület. Minden valószínűség szerint azonban az idei választás fordulatot hoz, és visszaadja a republikánusok kezébe a ház többségét. Hogy e többség 50 vagy 51 főtől van meg, azon múlik, ki nyeri az elnökválasztást: a Szenátus elnöke ugyanis a mindenkori alelnök, aki csak szavazategyenlőség esetén szavaz, de akkor övé a döntő szó. Így ha egy párt kormányon van, már 50 szenátorral is többséginek tekinthető, míg aki ellenzékben van, annak 51 tagra van szüksége ehhez.
A szenátorokat közvetlenül választja egy állam lakossága, a választókerület az állam teljes területével egyezik meg. Ahogy az elnökválasztáson, úgy itt is vannak biztos jobb-, illetve baloldali államok, a többséget pedig jellemzően néhány billegő állam dönti el. Különbség ugyanakkor, hogy egyes személyek népszerűsége vagy népszerűtlensége adott esetben felülírhatja a pártszimpátiát, így vannak például olyan stabilan republikánus államok, amelyeknek demokrata szenátora van, és fordítva, néhány államban pedig a két szenátor ellentétes pártból érkezik. Emellett tovább bonyolítja a képletet, hogy kétévente tartanak választásokat, hiszen más és más a politikai hangulat elnökválasztási évben és félidős választásokon.
Most a republikánusok azért vannak kedvező helyzetben,
mert épp a 2018-as félidős választáson megválasztott szenátorok székéért folyik a küzdelem, így az akkori, Donald Trump elnökségének félidejében látott demokrata sikerek után több helyen is fordulhat a kocka. A verseny állását nézve az szinte kizárható, hogy a republikánusok akár egy szenátori helyet is elveszítsenek, azaz a jelenlegi 49 mandátumuk biztosítottnak tűnik. Ez azt jelenti, hogy két fordítással már elnökválasztási vereség esetén is övék a felsőház többsége, de ennél akár többre is reális esélyük van. A két szinte biztos fordítás Montana és Nyugat-Virginia szenátori helyeinél várható, hiszen mindkét államban demokrata szenátor ül egy republikánus állam székében. Nézzük a két várható konzervatív hódítás melletti legizgalmasabb versenyeket.
Ohio
Ebben a közép-nyugati államban jelenleg egy demokrata és egy republikánus szenátor van hivatalban. Bizonyos módon mindketten érintettek az idei kampányban, hiszen az állam republikánus szenátora nem más, mint J.D. Vance, Trump alelnökjelöltje. A szenátori székért neki idén azonban nem kell megküzdenie, ez a kihívás demokrata kollégájára, Sherrod Brownra marad. Ohio korábban tipikus csatatérállamnak számított, mára azonban erősen a republikánusok irányába mozdult; Brown az utolsó jelentősebb demokrata politikus, aki választást nyert az államban. Kihívója a republikánus Bernie Moreno üzletember, aki eddig nem töltött be politikai tisztséget. A felmérések szoros küzdelmet vetítenek előre, de az állam politikai erőviszonyainak jobbra tolódása miatt nagyobb esélye van a republikánus kihívónak.
Michigan
A másik kiemelten szoros verseny itt várható, ráadásul Michigan Ohio-val ellentétben az elnökválasztáson is csatatér lesz. A szenátorválasztás azért is tekinthető itt nagyon izgalmasnak, mert a hivatalban lévő demokrata Debbie Stabenow nem indul újra, így senki nem számolhat a hivatal előnyével (inkumbens-hatás). A baloldal helyette Elissa Slotkin képviselőt indítja, míg a republikánus jelölt Mike Rogers volt képviselő. A kutatások enyhe előnyt mérnek Slotkin javára, de a szoros meccs jobboldali győzelmet is hozhat.
Arizona
Ez az egykori republikánus bástya ma tipikus csatatérállam, ahol több demokrata győzelem is született az elmúlt években. Korábban úgy tűnt, hogy izgalmas hármas verseny alakul ki az állam szenátori székéért, de a most hivatalban lévő Kyrsten Sinema eredeti szándékával ellentétben mégsem indul újra. Őt demokrata színekben választották meg, viszont később kilépett a pártból, és függetlenként tervezett indulni. Ez megosztotta volna a baloldali szavazókat, és
kedvezett volna Kari Lake republikánus jelöltnek, aki a 2023-mas CPAC Hungary vendége is volt.
Sinema visszalépése után azonban itt is klasszikus kétszereplős verseny alakult ki, és a felmérések inkább Ruben Gallego demokrata jelölt előnyét mutatják. A verseny ugyanakkor szoros, akár Lake is győzelmet arathat.
Ezt is ajánljuk a témában
Minden karakteresen jobbos álláspontot magáénak tart, a tavalyi amerikai választás eredményét máig vitatja: Kari Lake republikánus politikus a budapesti CPAC vendége lesz, az Alapjogokért Központ meghívására látogat Magyarországra.
Wisconsin
Inkább demokrata győzelemre van esély a wisconsini választáson, ahol a hivatalban lévő Tammy Baldwin újraválasztása a valószínűbb forgatókönyv. Nem esélytelen azonban republikánus kihívója, Eric Hovde üzletember sem, már csak azért sem, mert Baldwin előnye nem jelentős, az államnak pedig megosztott a delegációja: a másik szenátora a republikánus Ron Johnson. Wisconsin valódi ingaállam, mindkét párt győzelmi eséllyel indul, ráadásul itt az elnökválasztás is kiemelten szorosnak ígérkezik.
Nevada
Szintén szoros mérkőzés várható a Las Vegasnak is otthont adó csatatérállamban, ahol a hivatalban lévő demokrata Jacky Rosen küzd republikánus kihívójával, a veterán katona és üzletember Sam Brown-nal. A kihívónak nincs könnyű dolga, ugyanis a hivatalban lévők előnye most Rosen oldalán áll.
Pennsylvania
Hasonló a helyzet az elnökválasztás kulcsállamának is számító rozsdaövezeti Pennsylvania-ban. A hivatalban lévő és újrainduló demokrata Bob Casey jobb esélyekkel indul, mint republikánus ellenfele, David McCormick üzletember. Segíthet ugyanakkor neki, hogy Donald Trump is esélyes az állam elektorainak megnyerésére, azaz egy esetleges elnökválasztási siker felhúzhatja az ő szavazati arányait is.
Összefoglalva tehát látható, hogy
szinte biztos a republikánus többség megszerzése a Szenátusban az idei választáson,
óriási meglepetést jelentene ennek az ellenkezője. A többség mértéke ugyanakkor kérdéses, hiszen több megjósolhatatlan kimenetelű verseny is akad. Ha az elnökválasztáson Donald Trump arat győzelmet, akkor nagy segítség lehet neki ez a várható eredmény, míg Kamala Harris komoly kihívásokkal kezdhetné meg a munkát győzelme esetén. Arra ugyanis évtizedek óta nem volt példa, hogy egy újonnan hivatalba lépő elnök pártjának ne legyen többsége a Szenátusban, most azonban Harris számára ez a lehető legjobb forgatókönyv.
Dani Rodrik Latin-Amerikában, Afrikában és Ázsiában keresné a jogállamiság új példaképeit.
Trump bizalma a Szövetségi Nyomozóiroda hibái ellenére is töretlennek látszik.
Az amerikai elnök tesz még egy erőfeszítést az orosz-ukrán háború befejezésére, ám ezúttal már keményebb eszközökkel.
Betelt a pohár Amerikában.
A jelek szerint Charlie Kirk halála cseppet sem rázta meg Márki-Zay Pétert.
Komoly veszélyre hívta fel a figyelmet Robert C. Castel.
Nagy bejelentést tett a Rheinmetall vezérigazgatója.
A kormánypártok kommunikációs igazgatója szerint, amit a gazdaságról és az adóról, meg az energiáról tudunk, a mellé még hozzátehetjük az Ukrajna-csomagot, a bevándorlás-csomagot, az LMBTQ-csomagot.
