A legfontosabb kérdés nem az, hogy mi lesz Oroszországgal vagy Ukrajnával, hanem az, hogy hogyan ér véget a pusztító konfliktus – Négy forgatókönyvet látunk

(Nyitókép: AFP)

Hurráoptimizmus uralta a napokban a lassan két évtizede működő, Európa második legfontosabb biztonságpolitikai konferenciájaként számontartott Globsecet és a kontinens egyik legnagyobb gazdasági konferenciáját, a lengyelországi karpaczi fórumot is.

Magas rangú, vezető nyugalmazott amerikai tábornokok, mint Ben Hodges vagy Philip Breedlove a tavaly júniusi Globsecen még azt vizionálták, hogy Ukrajna 2023 végéig vissza fogja szerezni a Krím félszigetet, Putyin pedig bukni fog. Az idei Globsecen ugyanezen résztvevők már azt mondják, hogy Oroszország nem bírja sokáig, és bár nehéz a helyzet, de Ukrajna győzni fog. (A Krím visszaszerzésének 2023-ban sem volt realitása, legfeljebb az ukrán ellentámadás esetleges sikerei megalapozták volna a lehetőségét, de az ellentámadás végül belebukott az oroszok nyolc hónap alatt felépített védelmébe.)

A tavalyi nyilatkozatokra már senki nem emlékszik. Hurráoptimizmus dominálja a párbeszédet, s összefogja az előadókat és a közönséget. Jellemző felszólalás a panelbeszélgetés során egy magas rangú brit diplomatától: „Európának már rég ki kellett volna állnia Ukrajnáért, belenéznie Putyin szemébe, és megmondania annak a diktátornak, hogy ami elég, az elég!” Öröm, ujjongás, a közönség állva tapsol.

Én is azt gondolom, hogy Oroszországot meg kell fékezni, a status quót helyre kell állítani, és Ukrajna jogosan használ fel minden egyes eszközt a védekezéshez Moszkvával szemben. De a realitások talaján kell maradni, a hurráoptimizmus csak ront a helyzeten. Mi a terv? Mit kell tenni érte? Mi a stratégiánk? Van egyáltalán stratégiánk?

Amikor az orosz–ukrán háború utáni világ és hatalmi berendezkedés kerül szóba, akkor a legfontosabb kérdés valójában nem az, hogy mi lesz Oroszországgal, vagy hogyan állítható helyre Ukrajna, hanem az, hogyan ér véget a pusztító konfliktus. Négy forgatókönyvet látunk.

1. A legvalószínűbb kimenetel: patthelyzet. Elhúzódó háború mellett egyik fél sem képes döntő győzelmet aratni. Kisebb, taktikai jellegű sikerek lehetnek az egyik vagy a másik oldalon, de a háború kimenetelére nem lesz semmilyen hatásuk. Ez a helyzet humanitárius válsághoz, gazdasági nehézségekhez és a régió folyamatos instabilitásához vezethet. Ukrajna a bukott állam permanens állapotába kerülhet, Oroszország pedig tovább csúszik a diktatórikus berendezkedés lejtőjén. Ez a forgatókönyv Európának tartósan rossz gazdasági kilátásokkal jár, a világ blokkosodása pedig folytatódik. A mesterséges intelligencia (MI) által végrehajtott valószínűség-számítás erre a verzióra 40 százalékos esélyt lát.

2. Orosz győzelem. Ez vagy Ukrajna teljes orosz bekebelezését jelentené, vagy az orosz ultimátum elfogadtatásával járna. Potenciálisan egy bábállam létrehozásához és az ukrán szuverenitás elvesztéséhez vezetne. A nyugati szövetségi rendszer jelentősen meggyengülne. Az orosz győzelem a geopolitikai instabilitás növekedéséhez vezethet, mivel más országok felbátorodhatnak, hogy átalakítsák a fennálló nemzetközi rendet. Erre a forgatókönyvre az MI 15–25 százaléknyi esélyt lát.

3. Ukrán győzelem. A megszállt területek teljes vagy részleges visszaszerzése. Ez erős geopolitikai győzelmet jelentene Ukrajnának és nyugati szövetségeseinek, jelentősen gyengítve Oroszország regionális hatalmi pozícióját, és megerősítve a NATO-t. Az ukrán győzelem az orosz politikai rendszer összeomlásához és a hatalom átalakításához vezethet. Rövid távon Oroszország is bukott állammá válhat, vagy akár több darabra eshet szét, ami ugyancsak tartogat globális kockázatokat. Erre a mesterséges intelligencia 25–35 százaléknyi esélyt lát.

4. Kevésbé valószínű: nukleáris eszkaláció. Egy nukleáris konfliktus, még ha korlátozott is, katasztrofális következményekkel járna mind Oroszországra, mind Ukrajnára, mind a világ egészére. Szerencsére ennek az esélye a mesterséges intelligencia számításai szerint is 5 százalék alatti. Egy azonban egészen biztos: az nem lenne az a világ, amelyben ébredni szeretnénk az orosz–ukrán háborút követően.

A szerző az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány szakmai igazgatója.