Washingtont is elérte az új szovjet ideológia – a marxizmus-szenilizmus

Nyitókép: Mandel NGAN / AFP

A hetvenes évek végén senkiben sem merült fel, hogy a Szovjetunió hamarosan (vagy hogy egyáltalán valaha…) összeomlik, de agg, demens vezetőiről pesti viccek százai forogtak közszájon. Mi Moszkvában az új ideológia? A marxizmus-szenilizmus. Miért van Brezsnyev (ő volt akkoriban a pártfőtitkár, vagyis maga az atyaúristen) előtt annyi mikrofon, amikor beszél? Az egyik hangosít, a többiből jön az oxigén. 

Jót kacagott ezeken a magyar ember, de persze éppen az erős túlzásban rejlő komikum miatt, hiszen a bozontos szemöldökű diktátor azért mégis csak az atomgombon ücsörgött, s bár – az amerikaiakkal ellentétben – a szovjetek nem vetettek be nukleáris fegyvert polgári lakosság ellen, nem kicsit tartottunk tőlük. És tegyük a szívünkre a kezünket: a lelkünk mélyén nem gondoltuk, hogy Brezsnyev felolvasná az ötkarikát.

Ma, immár három és fél esztendeje, a pillanatnyilag létező legnagyobb katonai-gazdasági hatalom élén olyasvalaki áll, akiről még ez is feltételezhető (hasonló meg is történt), és ez nem is vicc. Ahogyan az sem, hogy a kora alapján alkalmatlan aggastyánnak vélt főtitkár 1980-ban nyolc évvel volt fiatalabb, mint most Biden. És utána már csak egy évtizede maradt a szovjet birodalomnak. A miheztartás végett…

A problémákat letagadták, pontosabban fel sem merülhettek. A magát liberális demokráciának valló nyugati világban ez nem ilyen egyértelmű, jóllehet minden látványos bizonyíték dacára a média, illetve a támogatói holdudvarnak a közvéleményre ható alakjai igyekeztek elmismásolni a konferenciákon elszundító, az angol királyi család orra alá szellentő, repülőgépről leszállva hasra eső, saját családtagjainak vagy a világpolitika meghatározó szereplőinek nevét rendszeresen eltévesztő, a láthatatlan emberrel kezet fogó, viselkedésére vonatkozó utasításokat tartalmazó kis kártyákat felolvasó elnök igazi énjét.

Biden az elnökjelölti vitán sok-sok millió tévénéző előtt olyan mértékben égett le, amiből a leggátlástalanabbul hazudozó és manipuláló médiumok sem tudták kimagyarázni. Ráadásul újabb bakik következtek: saját magát előbb néger nőként definiálta, majd Trumpot alelnökévé tette, de a legdurvább, hogy összekeverte az ellenséget (Putyin) a mellette ácsorgó baráttal (Zelenszkij). 

Korábban még a média bevetette trükkök százait, társtettessé vált a félrevezetésekben. Emlékezetes példája ennek a Brandon Brown autóversenyzővel készített tévés interjú, amely alatt a háttérben a szurkolók azt skandálják: „Fuck Joe Biden!”, amire a riporter úgy reagál, hogy íme, a közönség így bíztatja a sportolót: „Let’s Go, Brandon!” Most azonban vége, a legrafináltabb trükkök sem segítenek. Nincs tovább félremagyarázás, aki nem akar teljesen hülyének látszani, nem mentegetheti tovább az elnököt.

Noha mindig is alkalmatlan volt, tudta mindenki, most eljátsszák, hogy eddig jó volt, de hirtelen megöregedett. Ez azonban gyenge érv, és még a legapatikusabb választóban is felötlik a kérdés: ha vajon Biden saját identitásával, környezete nevével sincs tisztában, egy pár perces beszédtől is kifárad és meggyűlik a baja öt-hat lépcsőfokkal,

Micsoda demokrácia az, ahol a valódi döntéshozók rejtve maradnak? Közvetve elismerést nyert, maga Joe az élő illusztráció hozzá, hogy nem az elnök akarata érvényesül; még abban az állapotban sincs, hogy akarata legyen. 

Politikusok, színészek, véleményvezérek eddig fedezték, de a vereségtől félve, most beáldoznák. Mert csak az számít, hogy a hatalom ki ne csússzon a kezükből. Olyan nagyágyúk visszakoztak a vállalhatatlan Biden támogatásától, mint George Clooney vagy a horror regények szerzője, Stephen King; ezúttal már saját reputációjukat védve, egyben elhelyezve az elnököt a fontossági skálájuk megfelelő pontján. 

Persze előfordult már a történelemben hasonló. A szoknyavadász XV. Lajosra a kegyencnői bírtak különös befolyással, a gyengeelméjű V. Ferdinánd helyett Metternich, II. (Vak) Béla helyett a szerb felesége kormányzott. De ezt legalább mindenki tudta,

Persze nem véletlen, hogy az 1848-as bécsi forradalom nem Ferdinándot, hanem Metternichet kergette el, Béla pedig alkoholista lett a megalázó helyzettől.

Ami minket magyarokat, itt a végeken, a leginkább bosszant, hogy ezek a jenkik oktatgatnak minket demokráciára, miközben maguk sem tudják titkolni, hogy az istenadta nép által választott főnök helyett ismeretlen erők irányítanak.

Az örökletes monarchiákkal szembeni érv volt, hogy alkalmatlan személy kerülhet a posztra,

Biden, vagy akár Gyurcsány, Karácsony mindannyian demokratikus választáson szereztek felhatalmazást, de valamennyien tanúságot tettek alkalmatlanságukról. Ki mentálisan, ki morálisan, ki pedig kognitív képességei miatt…

Gyurcsányt a magyar választók bölcsessége messzire űzte a hatalomtól, Karácsonyt a budapestiek – ha kis többséggel is –, de visszatapsolták. Novemberben kiderül, vajon Amerika a magyar vidék józan paraszti eszéhez vagy a pesti félműveltekhez áll-e közelebb.