Volt próbálkozás Zaluzsnij elmozdítására – sikertelenül

„Mint mára megjelent az ukrán sajtóban, volt próbálkozás Zaluzsnij elmozdítására - sikertelenül.
A tábornok nagyon népszerű  és nincs egyedül  Zelenszkij nemezise, a Zaluzsnij-val jó viszonyban álló Petro Porosenko volt elnök mozgatja (állítólag) a szálakat. Zelenszkij a tegnapi történetből nem tud jól kijönni a közvélemény előtt. Ezért lehetett a tudatos szivárogtatás - amit én is megkaptam. Ilyen játszmák ezek.
Más - hétfőn a Jeges-tenger, a magas észak körüli nagyhatalmi játszmákról beszélgettünk. Szerintem fontos a térség, de kevésbé fontos, mint a »hype«-ja. 
Volt egy kis vita a klímaváltozással kapcsolatban is. Szerintem egy komoly kihívás, de itt is van egy abszolutizáló politikai agenda, egy hype.

Ez egy nagy kihívás amivel meg kell küzdenünk a következő évtizedekben - de valójában keveset tudunk, és amik a közvéleményben terjednek, azok sokszor a legrosszabb, legszélsőségesebb forgatókönyvek. Nincs veszélyben az emberiség jövője, de egyes térségeket tényleg nagyon rosszul érinthetnek a változások.
A végén elmondom, hogy engem mi aggaszt. Bár szerintem a mélyülő krízisből nem lesz "III. világháború", minden figyelmünk elmegy a nagyhatalmi konfliktusokra. Közben meg felrobban Európa alatt Afrika. Ld. 1. komment.

Megjelent egy cikkem is a Magyar Nemzetben. Elkeserítőnek tartom a mai Nyugat szellemi állapotát, azt, amilyen irányban az EU halad. Sokszor elmondtam már, de mélyen hiszem, hogy kétdimenziós idealista gondolatok irányítanak nagy európai fővárosokban. Nincs nüansz, nincs szürke, csak a százszázalékos igazodás követelménye van. De mihez? Nincs egy épkézláb gondolat sem.

»Ma az ‘EU leghűségesebb szövetségese’ vagy az ‘USA leghívebb követője’ házi verseny nehezebb ,mint valaha, és több is a kényszer. A nyugat-balkáni ‘CFSP Quad’ nem is próbálja titkolni, hogy százszázalékosan kívánja követni az Európai Unió kül- és biztonságpolitikáját. Nem csak teszik, ki is mondják. Egy kis ország úgy érezheti, hogy vagy a globális politika fősodrában van, vagy politikai, sőt anyagi hátrány éri. Ebben azért változott valamit a Nyugat, régen talán az anyagi hátrány kevésbé volt hangsúlyos, megelégedtek a súlyos megrovásokat tartalmazó újságcikkekkel. A kis balkáni országokban  persze a legtöbben nevetnek a ‘közös értékeken’, de okosan felmondják a leckét. Botorság lenne kritizálni ezeket a veszélyes helyen lévő országokat. Azt teszik, amit tenniük kell.
Viszont azt nagyon is kritizálni kell, hogy ide jutott az Európai Unió. Ott tartunk, hogy már a látszatra sem adnak. Lengyelország példája kiváló. Egyetlen törvényt sem kell módosítani, elég egy kormányváltás a ‘demokratizálódáshoz’. Persze ugyanezt tették volna Magyarországgal is, ha 2022-ben más a választási eredmény. El sem indult volna az eljárás, és jöttek volna az EU-s pénzek – pontosabban az a pénz, ami az országnak egyébként jár. 

A mai nyugati politika meseszerűen közelíti meg a világot. Mindenre van megoldás, csak akarni kell, a ‘jók’ győznek. Nem kell megérteni az egyes országokat, kultúrákat, valóban leülni a partnerrel, hiszen ‘közösek az értékeink’. Ha meg elhajlás van, akkor be a ‘Macskafogóba’. Mert végső soron mindenkinek virágot kell szedegetni, ütemre.«
Ezzé lett Európa - és az a világ többi részét minősíti, hogy még mindig jobb mint máshol. De amikor 20 éve kimentem egy magyar zászlóval ünnepelni a Hősök terére, nem gondoltam, hogy valaha is ennyire mélyen csalódott leszek az EU-val kapcsolatban.”

Nyitókép: MTI/EPA/Oleh Petraszjuk 

***