Szakértő: Spanyolország példátlan támadást indít a jogállamiság ellen, Brüsszel mégsem lép semmit

„Az, ami most Spanyolországban történik, a legsúlyosabb puccs a jogállamiság ellen, mióta az Európai Unió első elődjét 1951-ben megalapították” – nyilatkozta lapunknak az Alapjogokért Központ vendégkutatója, Jorge González-Gallarza spanyol kutató, publicista.

Így építi le a jogállamot Sánchez

González-Gallarza részletekbe menően elemzi a spanyol jogállamiság leépítésének folyamatát. Szerinte ez 2020-ban kezdődött, amikor Pedro Sánchez szocialista miniszterelnök ciklusa kezdete után mindössze fél évvel

ezzel „olyan átjárást teremtve az igazságszolgáltatás és az ügyészi testület között, amely az EU-ban sehol máshol nem létezik”.

Ezután 2021-ben kegyelmet adott a 2017-es katalán függetlenségi népszavazás kilenc felelősének azért, hogy pártjaik megszavazzák az azon évi költségvetést, s ugyanilyen szavazatvásárlási célzattal kitöröltette a spanyol büntető törvénykönyvből a „zendülés” tényállását. Aztán 2022 novemberében alkotmánybírónak nevezte ki kormányának két tagját: egyrészt az épp regnáló igazságügyi minisztert, másrészt egy vezető miniszterelnökségi tisztviselőt. Ez volt „az első alkalom, amikor egy hivatalban lévő miniszter a bírósághoz igazolt” – mondja González-Gallarza.

A szakértő szerint ugyanakkor „a legsúlyosabb támadás a jogállam ellen az, ami épp a szemünk előtt zajlik: Sánchez kiegyezées a szeparatistákkal”, amely egyrészt utólagosan „politikailag motivált támadásokként” érvénytelenítené a 2017-es katalán referendummal kapcsolatos ítéleteket,

Miért nem lép Brüsszel?

González-Gallarza megjegyzi: „Magyarországgal és Lengyelországgal ellentétben Brüsszel nem folytat ideológiai vérbosszút Sánchez ellen, mert Sánchez progresszív, vagy legalábbis annak vallja magát.” Emellett míg a magyar és (egyelőre) a lengyel kormánypárt az Európai Parlament kisebbségéhez tartozik, „a Szocialisták és Demokraták frakcióját a házban egy spanyol, Iratxe García képviselő vezeti”. S miután a szocialisták kulcsszerepet játszanak a Bizottság törvényjavaslatainak megszvazásában,

A másik ok a gyenge brüsszeli fellépésre a szakértő szerint a helyreállítási pénzekkel kapcsolatos: „Spanyolország rendkívül rosszul használta fel ezt a pénzt, és Brüsszel vágya az, hogy jobb pénzügypolitikára bírják rá Sánchezt, nem az, hogy a jogállamiság kapcsán náspángolják el.”

Mi a gond a szeparatistákkal?

Sánchez a többséget egyik nagy politikai blokk számára sem hozó nyári választás óta a katalán, baszk és galíciai szeparatistákkal egyezkedve igyekszik hatalmon maradni. González-Gallarza úgy látja: „Minden engedmény, amelyet Sánchez a szeparatistáknak tett, aláásta így vagy úgy Spanyolország alkotmányos egységét és területi integritását.” Az Alapjogokért Központ vendégkutatója emlékeztet:

González-Gallarza ugyanakkor nem gondolja, hogy a nehézkes és súlyos engedményekkel járó kormányalakítási folyamat a spanyol jobboldal malmára hajtaná a vizet. Szerinte még nem lehet megmondani, járt-e ez a jobboldali pártok számára előnnyel, mert „Spanyolországban strukturális hiány van józan, szakmai, pártfüggetlen közvélemény-kutatásokból”. Emellett a két blokk választói között nincs átjárás, a blokkok merevek, s „szinte mindenki, aki hajlandó szavazni egy adott pártra, ezt már meg is teszi”. Épp ezért „nem érdemes abból kiindulni, hogy egy esetleges újabb választás szükségszerűen a jobboldalt emelné hatalomba” – mondja a vendégkutató.

Nyitókép: MTI/EPA/Olivier Hoslet