Olyan körülményekkel kapcsolatos lépésekről van szó, amik még nem valósultak meg.
„A háború első hónapjait kísérő kardcsörtetés közepette igen gyakran beszéltünk Herman Kahn eszkalációs létrájáról. A leggyakrabban feltett kérdésre, hogy mik lesznek a Létra következő fokozatai, a tankönyvi válasz az volt, hogy a nukleáris háború forgatókönyvein alapuló hadgyakorlatok, továbbá kísérleti atomrobbantások.
Ami az előbbit illeti, az oroszok egész országra kiterjedő hadgyakorlata a jelen sorok leírásakor már folyamatban van. Ami az utóbbit illeti, a New York Times értesülései szerint Oroszország egy nukleáris meghajtású, atomrobbanófejjel felszerelt cirkálórakéta, a 9M730 Burevestnik (SSC-X-9 Skyfall) rendszert tervez tesztelni.
Ez a két hír egy egész sor igen érdekes kérdést vet fel. Az én meglátásom szerint azonban, a legfontosabb kérdés, a miért most? Minden jel arra mutat, hogy Oroszország helyzete a frontokon egyre javul, Ukrajna katonai ereje és diplomáciai támogatása kifulladóban vannak. Vagyis per pillanat Oroszország nincs rászorulva arra, hogy a konvencionális hadereje gyengeségét nukleáris kardcsörtetéssel kompenzálja.
Akkor miért tervez Oroszország egy csapásra két fokot ugrani feljebb az eszkalációs létrán?
Mivel a meglévő körülményekben nem találtunk választ, a kikerülhetetlen következtetés az, hogy olyan körülményekkel kapcsolatos lépésekről van szó amik még nem valósultak meg. Mik lehetnek ezek a jövőbeli körülmények? Nem kizárt, hogy egy olyan orosz lépésről van szó amit a nyugati hatalmaknak, normális körülmények között mindenképpen le kell reagálniuk. A kétlépésű eszkalációs fenyegetés célja, hogy a nyugatot eltántorítsa az említett reakció kivitelezésétől.
Hogy mi lesz ez az orosz lépés?
1. nehéz megjósolni.
2. a globális szinten szinte mindegy
A valóban lényeges dolog, hogy a Létrán tovább felfelé kapaszkodva jóval közelebb kerültünk a nukleáris háború rémképéhez. Timothy Snyder mondhat amit akar Putyin «blöffjével» kapcsolatban. Ez a két, egyidejűleg megtett eszkalációs lépés és a lélegzetelállítóan hebehurgyán megtervezett kijevi hadjárat arról tanuskodnak, hogy az orosz vezetés hajlandó extrém kockázatokat vállalni a céljai elérése érdekében.
Valóban le akarjuk mi hívni ezt a blöfföt? Lehet, hogy a posztmodern stratégáknak megdöbbenést fog okozni amit mondok, de a háborúban nem minden az «információs hadviselés», a «percepció manipuláció» , a lélektani hadviselés és a többi divatos szlogen. Néha a hadviselő felek pusztán azért ragadnak fegyvert, hogy embereket öljenek meg és tárgyakat pusztítsanak el. Ha jól belegondolunk, a sallangoktól megfosztott háború pont erről szól. Ergo nem lehet kizárni a lehetőségét annak, hogy ebben az esetben sem non-contact elrettentés-balett lesz műsoron, hanem a valódi dolog.”
Nyitókép: a 11 megatonnás Castle Romeo kísérleti robbantás gombafelhője; forrás: Wikipedia
Miközben Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin a magyar energiaellátás kritikus kérdéseiről és a felmerülő „problémákról” egyeztetett, a kamerák egy sokatmondó pillanatot rögzítettek.
Magyarország miniszterelnöke az energiaellátásról és az ukrajnai konfliktus rendezéséről fog tárgyalni Putyinnal.
Súlyos belső konfliktus rázza Brüsszelt: Bart De Wever belga miniszterelnök négyoldalas üzenetben figyelmeztette a Bizottság elnökét, hogy az orosz vagyonok elvétele pénzügyi öngyilkosság lehet az Unió számára.
A Wall Street Journal birtokába jutott az „OPLAN DEU” néven ismert hadműveleti terv, ami nem sok kétséget hagy: Berlinben már nem a „ha”, hanem a „mikor” a kérdés.
Orbán Viktor Moszkvába utazik, hogy Magyarország energiaellátásáról tárgyaljon Vlagyimir Putyinnal.
Ennyi esélyt adnak a magyar bajnoknak.
Kuleba nem finomkodott, sötét jövőt jósolt: nyíltan kimondta, hogy Amerikában nem lehet teljesen megbízni, az európai döntésképtelenség árát pedig az egész kontinens meg fogja fizetni.
