Az elhúzódó háború következtében a magyarnál kisebbre zsugorodott az ukrán gazdaság

„Az utóbbi időben, történetesen a Wagner-lázadás után, mintha egymás után farolnának ki Ukrajna mögül a támogatói. Úgy tűnik belefáradtak a háborúba. Sőt talán már az Egyesült Államoknak sem fűződik érdeke a háború folytatásához. Mennyire tapintható ki ez a folyamat?

Nem biztos, hogy ez a folyamat a Wagner-lázadáshoz köthető, bár nyilvánvaló, hogy ez egy remény volt arra, hogy Oroszországon belül oldódik meg a probléma, Ukrajna katonai sikerek nélkül is győzhet. Ez a remény szertefoszlott, az orosz rendszer szilárd. Valóban vannak feszültségek Ukrajna és egyes támogatói között. Erre a legjobb példa az ukrán–lengyel konfliktus, ami azzal kezdődött, hogy a volhíniai genocídiumról való megemlékezés messze nem sikerült úgy, ahogy a lengyelek várták. Varsó rengeteg mindent adott Ukrajnának, és most úgy érzi, hogy még gesztusokban sem kapta vissza ennek töredékét sem. Ez a konfliktus élesedett most nagyon ki az elmúlt hetekben, a búzaválság kapcsán. Ukrajna nem érti meg, hogy Lengyelországban ez egy fontos kérdés, különösen az októberi parlamenti választások előtt. Kijev ennek ellenére beleáll a küzdelembe. Kétségtelen, hogy Ukrajna támogatásával kapcsolatban érezhető a Nyugat elszántságának csökkenése, a fáradság jelei mutatkoznak, amihez egy rossz ukrán kommunikáció is társul, amit Magyarország is megtapasztalt. Ukrajna nagyon gyorsan kritizál olyan országokat, amelyek nem úgy támogatják, ahogy ezt elvárja. Hazánk is támogatja Ukrajnát, de ezt nem akceptálják, annak ellenére, hogy mi nem ismerjük el a Krím annektálását vagy más orosz területfoglalásokat sem. Magyarország elítéli Oroszországot Ukrajna megtámadásáért, de nem úgy támogatjuk, ahogy ők szeretnék. Most úgy látszik, hogy a nálunk jóval nagyobb támogatók is egyre több kritikát kapnak, ami nem túl bölcs, és mindenképpen a segítség gyengüléséhez vezet. Lengyelország részéről olyan bejelentés is történt, hogy több fegyvert már nem adnak Kijevnek. Ezt az elhatározását Varsó később módosította, és ígérete szerint a jövőben is szállítanak Ukrajnának fegyvereket, de még nem tudni, hogy mennyit és milyen harci eszközöket. Éppen ezért nagyon nehéz megmondani, hogy a támogatás meddig fog fennmaradni a jelenlegi szinten, de azt látjuk, hogy a legfontosabb támogató, az Egyesült Államok még kitart.

Biden amerikai elnök bejelentette, hogy újabb, 24 milliárd dollárnyi további támogatást nyújt Ukrajnának. A karcsúsított csomagból azonban hiányoznak az ATACMS nagy hatótávolságú rakéták, Az Egyesült Államokból olyan hírek is érkeznek, hogy ez lesz az utolsó segélycsomag Ukrajna számára, mert Oroszország meggyengült, már nem kell félni tőle. Ez azt is jelentheti, hogy Amerika be szeretné fejezni a háborút?

Vannak ilyen vélemények az Egyesült Államokban, úgy látom, hogy óriási különbség van a demokraták és a republikánusok jobbszárnya között. Az utóbbi inkább Kínára »készülne«, a republikánusok másik része pedig az Egyesült Államok belső problémáira koncentrálna, mint például a migrációs válság. Ugyanis Kína is egy primerebb fenyegetés, a migrációs válság délen is egy primerebb fenyegetés, mint az ukrajnai háború. Az amerikai nagyvárosokban már kezd felbomlani a rend, Az Egyesül Államok pedig egy globális nagyhatalom, globális érdekekkel. Ukrajna pedig egy fontos háború, egy fontos ügy, de Amerika számára csak egy probléma a sok közül. Ilyen értelemben várható, hogy Washington figyelme nem fog örökre ilyen nagymértékben Ukrajnára fókuszálni. Viszont jelen pillanatban a demokrata kormányzat nem teheti meg azt, hogy ne segítse tovább Ukrajnát, hiszen a háborúba már rengeteg »tétet« rakott, nem veheti le az asztalról a téteket. Ez gyakorlatilag Biden politikájának a bukását jelentené. Egy elnökválasztásba úgy belemenni, hogy az egyik legfontosabb politikai cél megbukott, nem hiszem, hogy lehet. Tehát már belpolitikai okok miatt sem lehet az, hogy ne oldanák meg Ukrajna további támogatását az elnökválasztás előtt. Az egy másik kérdés, hogy ki lesz az új elnök. Tehát most ne szaladjunk annyira előre, hogy ez az utolsó támogatás Ukrajna számára. Az Egyesült Államok érdekei viszont valóban szerteágazóbbak. Az is biztos, hogy a hagyományos orosz erők meggyengültek. Azért szeretném hozzátenni, hogy a hagyományos orosz erők korábban sem fenyegették igazán az Egyesült Államokat, legfeljebb a gyenge Európát. Az USA katonai ereje jóval nagyobb az orosznál. Oroszország részéről a fenyegetést a nukleáris ütőerő jelenti, az viszont nem gyengült meg. Sokkal inkább az átfogó stratégiai gondolkodás hiányát látom az Egyesült Államoknál. Hiszen Oroszország meggyengülése végül is a Kína alá való »beszorulását« hozta magával. Oroszországnak most Észak-Koreától kell fegyvert, legalábbis lőszert kérni. Viszont Észak-Korea Kína belegyezése nélkül nem adna. Azaz Moszkva Pekingnél kopogtat végső soron. Mindez mitől lenne amerikai geostratégiai érdek? Miért lenne amerikai érdek, hogy Eurázsia szíve egybekovácsolódjon, vagyis Oroszország és Kína szövetségesek legyenek. Én itt nem látok semmilyen amerikai stratégiai érdeket, inkább politikai tehetetlenséget, erőtlenséget látok. Az Egyesült Államok, ugyanúgy, ahogy Európa, elvesztette a hosszú távú stratégiai gondolkodás képességét, a geopolitikát különösen Európában sokszor felülírja az ideológia.”

Nyitókép: Jim Watson / AFP