Volt kijevi nagykövet: A háború nem tarthat tovább a jövő év közepénél

Az látszik, hogy a hősies erőfeszítések dacára, az ukránok egyelőre nagyon messze vannak azoktól a stratégiai céloktól, amelyeket eredtileg kitűztek – nyilatkozta a Maszol.ro-nak Íjgyártó István Magyarország volt kijevi, korábban pedig bukaresti nagykövete. 

„A cél elsősorban annak a folyosónak a felszámolása volt, amely délen a Krímhez vezet. Krím elszigetelése után következhetett volna esetleg a félsziget felszabadítása. Hasonlóképpen cél volt az Azov-tenger mentén fekvő volt ukrán kikötők visszaszerzése. Úgy tűnik, hogy még az elhíresült első nagy védvonalat sem érték el el az ukránok. Véres harcok zajlanak a térségben jelenleg is” – ecsetelte a helyzetet a diplomata. Hozzátette: az oroszok nemcsak erőteljesen védekeznek, hanem északon ellentámadásokat is indítanak. 

Íjgyártó szerint az ukrán hadsereg egyik hátránya paradox módon épp a nagyvonalú nyugati segítség, „amely gyakran valóban nem elegendő, de olykor sokkszerű, azaz képtelenség kiképzéssel követni, hogy melyik fegyver mikor és mire vethető be”. Eközben „Oroszország nemcsak emberanyagban áll jobban, hanem az orosz haditermelés is felfutóban van. A saját, megszokott fegyverzetüket egyre nagyobb mennyiségben tudják a frontra összpontosítani”. Szerinte ez döntő lehet a jövőben.

Arra a kérdésre, hogy évtizedekig is eltarthat-e a konfliktus, az exnagykövet úgy felelt, hogy a háború elhúzódása azzal magyarázható, hogy noha az erőviszonyok egyáltalán nem kiegyenlítettek – hiszen minden vitézsége ellenére az ukrán hadseregnek valószínűleg régen elfogytak volna már a tartalékai – a nagyvonalú nyugati támogatás folytathatóvá tette a harcot Ukrajna számára.

„Olyan mértéket öltött most már a háború hevessége – gondoljunk csak a folyamatos dróncsapásokra vagy a tűzérségre –, hogy eljön az a pillanat, amikor a harcolók is belefáradnak ebbe a helyzetbe. A háború nem tarthat véleményem szerint tovább a jövő év közepénél” – jósolta Íjgyártó, aki azonban azt is megjegyezte, hogy ukrán oldalon olyan súlyos sérelmek keletkeztek, olyan ellenérzés alakult ki Oroszországgal szemben, általában a két nép között olyan gyűlölet halmozódott fel, amely még évtizedekig eltarthat.

 és ez elsősorban a kijevi belpolitikai fejleményeknek, a kárpátaljai magyar kisebbséget érintő jogszűkítési folyamatoknak volt betudható.

„Vannak olyan megállapodások, amelyek révén megkezdődhetett volna egy konstruktív párbeszéd a kifogásolt jogszabályok megszületése előtt, de akár azok elfogadása után is. Ki lehetett volna alakítani valamiféle együttműködést arra vonatkozóan, hogy miként lehet az ominózus jogszűkítő törvények életbe léptetése ellenére megőrizni a magyarság jogi védelmét, illetve azoknak az intézményeknek a fennmaradását, amelyeket most már veszélyeztetnek az elfogadott jogszabályok. Ukrajna ezt a párbeszédet nem akarta lefolytatni, helyette valamiféle hátsó szándékra, vagy oroszbarát politikára vonatkozó vádak fogalmazódtak meg Magyarország ellen. Kijev azt a képet akarta kialakítani, hogy a kárpátaljai magyarságnak semmilyen problémája nincs, csupán magyarországi manipulációról van szó. Ez természetesen nem igaz. Bizonyítható és látható, hogyan romlik a kárpátaljai magyarság helyzete. Olyan döntés született Budapesten a háború kitörését követően, hogy Magyarország félreteszi, zárójelbe teszi a kisebbségi problémát, s minden lehető humanitárius vonatkozásban támogatja Ukrajnát” – vázolta. 

„A konfliktus további élesedésének forrása az volt, hogy Ukrajnának még a háború közepette is volt arra ideje, hogy - tavaly decemberben - egy olyan kisebbségi törvényt fogadjon el, amelynek eredeti célja a korábbi jogszabályok következményeinek korrigálása lett volna, csakhogy végül éppenséggel bebetonozta a diszkriminatív törvényeket. Mindezek következményeként van egy bizalomhiány magyar részről az ukrán vezetés irányába. Magyarország úgy érzi, hogy nincs nyitottság ukrán részről a probléma rendezésére” – mutatta be a magyar álláspontot a volt kijevi nagykövet.

Nyitókép: képernyőfotó