Prigozsint megölni nem kell félnetek jó lesz

Amikor a Wagner-csoport puccskísérlete kurtán-furcsán elbukott (ki tudja, mi történt a háttérben), sokan megjövendölték, hogy Prigozsin nem lesz hosszú életű. Putyin nem tűrheti a lázadót szabadlábon, de a bizánci-orosz-szovjet történelemből kiindulva életben se nagyon. Ennek ellenére, amikor meghallottam, hogy Prigozsin gépe lezuhant, az első gondolatom az volt, hogy ez a tanúvédelmi program része; a meglepően könnyen visszavonuló magántábornok ebben egyezett meg a cár-főtitkár-elnökkel.

A hírek persze folyamatosan jönnek, mire ez a cikk megjelenik, bizonyára sok elmélet és bizonyíték napvilágot lát. Például azonosították is Prigozsin holttestét. Idézem: „Az azonosítás közel 24 órába került, mert annyira megégtek a testek. Végül egy ujjsérülés alapján (…) azonosították volt fegyvertársai.” Ha valaki olvasta a Harry Pottert, emlékezhet rá, hogy Peter Pettigrew-t úgy felrobbantották, hogy mindössze egy ujj maradt belőle. Mint később kiderült, ő maga vágta le az ujját, majd patkányként merült alá a varázslóvilág sajátos tanúvédelmi programjába. Ez jutott eszembe a kisujj-sérülésről (ld. még II. Lajos többhetes mocsári hullájának felismerése a lábán lévő jellegzetességből, bruhaha).

Egyébként ha DNS-t mondtak volna (elképzelhető, hogy ilyen is lesz), azt se hinném el.

Persze nem állítom, hogy a hír nem egy az egyben igaz. Csak hát az örök kételyek.

Ennek ellenére a Warren-bizottság közel ezeroldalas jelentése még mindig a hivatalos verzió a magányos elkövetőről.

A New York-i ikertornyok elleni merénylet esetében is (a sok furcsaság ellenére) az lett a megoldás, hogy a vélt kiagyalót, Oszama bin Ladent egyszerűen likvidálták, nem babráltak kihallgatással, vallomással. Kadhafit vagy éppenséggel Ceausescut is gyorsan megölték. A hazai cigánygyilkosságok ügyében éppen azon a napon jelent meg a tárgyalóteremben a korábbi miniszterelnök (Gyurcsány Ferenc), amikor annak az elkövetőnek kellett volna vallomást tennie, aki korábban a katonai elhárítás ügynöke volt.

Gondolom, megnyugtató bizonyosságot sosem szerzünk (a szmolenszki tragédia aktáit is újra-újranyitogatják). Ha Prigozsin él, akkor éppenséggel megrendezhette ő maga is a saját halálát, de fakadhat ez a Putyinnal kötött korábbi megegyezésből. Ha meghalt, lehet a megbízó az orosz elnök, de akkor ez a bosszúról, illetve még inkább az erődemonstrációról szól.

Még a legelvetemültebb diktátorok is próbálták őrizni a látszatot, koncepciós perrel, balesetnek álcázott leszámolással. Másrészt az is igaz, hogy ezentúl kétszer is megfontolja a Kreml megdöntését az, aki talán eljátszogatott a gondolattal.

Az sem kizárt, hogy a tettes besározni akarta az orosz elnököt, tudván, hogy ő lesz az első számú gyanúsított. Az események utólag is módosulnak. Katynban először azt derítette ki a vizsgálat, hogy a lengyel tiszteket a szovjetek mészárolták le. Aztán változtak az erőviszonyok, és a németek lettek az elkövetők. Aztán megint átrendeződött az európai helyzet, és újra a szovjetek a hunyók. Az ukrán-orosz háború kimenetelének függvényében még kiderülhet, hogy

Mindenki vérmérséklete, véleménybuborékja és pártállása szerint eldönti, melyik verziót fogadja el.

Hollywoodban filmet is forgatnak majd róla, amelyben Tom Cruise elkapja a gépből kizuhanó Wagner-vezért, elviszi egy kazamatába, ahol utóbbi bevallja, hogy az oroszok fel akarták robbantani a világot, de Sylvester Stallone megakadályozta.

Közben a világnak ebben a realisztikusabb felében meghal pár millió ember, a határokat ide-oda huzigálják, sokan taposóaknára vagy kazettás bombára lépnek, de addigra már a kilencvenegy éves Joe Biden megkezdi (a módosított alkotmánnyal lehetővé tett) negyedik ciklusát.

(Nyitókép: Twitter)