Mi vezetett az atombomba feltalálásához? Milyen dilemmái voltak az atombomba atyjának? Megnéztük!
Oppenheimer talán a valaha élt egyik legfontosabb fizikus. Soha nem nyert Nobel-díjat, viszont nagyobb hatása volt a világra, mint a legtöbb Nobel-díjasnak. Az ő vezetésével építették meg a 20. század legjobb fizikusai az első atombombát, amely örökre megváltoztatta történelmünk menetét.
Ha lesz még egy világháború, a civilizációnk elpusztulhat”
– nyilatkozta. Oppenheimer munkájának a hatása minden háborún és békén látszik a II. világháború vége óta. Ő volt az a fizikus is, aki megteremtette a módját annak, hogy az emberiség elpusztítsa önmagát.
Korábban még sosem készült atombomba. Oppenheimernek és a Los Alamos-i tudósoknak gyorsan kellett cselekedniük. 1945-öt írunk, Truman pedig még a potsdami békekonferencia kezdete előtt ki akarta próbálni az új fegyvert. Ezen a békekonferencián találkozott volna Truman, Churchill és Sztálin, hogy megtervezzék a háború utáni békét. A konferencia július 17-én kezdődött. Az első atombomba pedig legkorábban csak egy nappal a konferencia előtt tudott elkészülni. Így hát 16-án volt a teszt. A kódneve Trinity (Szentháromság) volt.
A beszámolók szerint előző este Oppenheimer ideges volt, ugyanis számos dolog elromolhatott volna. A robbanószerkezet utolsó tesztje például kudarcot vallott, így a fizikus azért, hogy megnyugtassa magát, elszavalt egy strófát a Bhagavad-gítából, a szent hindu költeményből, amit saját magának fordított le az eredeti szanszkrit nyelvből:
Csatában, az erdőben, a hegyek szakadékában, a sötét nagy tengeren, dárdák és nyilak között, álomban, zűrzavarban, a szégyen mélyén a jótettek, amelyeket az ember korábban tett, megvédik őt.”
A tudós számára a bomba működésképtelenségénél talán még félelmetesebb volt az a gondolat, hogy túl jól fog működni.
1942 körül Oppenheimer Arthur Compton Nobel-díjas fizikussal ugyanis megvitatta annak a lehetőségét, hogy egy nukleáris kísérlet a világ végét okozhatja. Attól féltek, hogy az atombomba felrobbantása olyan magas hőmérsékletet teremt a Földön, amely során hidrogén fúzió következne be a légkörben is,
amely lángra gyújtaná az egész bolygót, míg végül a Föld teljes légköre egy hatalmas fúziós bombává válna.
Bár a legtöbb tudós elvetette ennek a lehetőségét, a háború után nagyon fontos maradt a gondolat, hogy fúziós reakciót indítsanak be egy hasadásos fegyverrel…
1945. július 16. A második világháború utolsó éve (pár hónappal annak vége előtt). A Trinity-tesztet hajnali négy órára tervezték, de egy vihar miatt el kellett halasztani. Így
1945. július 16-án, 5 óra 29 perckor és 21 másodperckor robbant a „szerkentyűnek” becézett eszköz, a világ első atombombája, amely megnyitotta az atomkorszakot.
A mindössze hat kilogramm plutónium akkora robbanást hozott létre, amely közel 25.000 tonna TNT-nek felet meg. Az új-mexikói hegyeket fényesebben világította be a robbantás, mint a Nap. A lökéshullámot több mint 160 kilométerről is érezni lehetett, a gombafelhő pedig 12 kilométer magasan tornyosult. A robbanás maga olyan forró volt, hogy a sivatagi homokot üvegszerű ásványkővé olvasztotta, amit ma már trinititként ismerünk. A legfontosabb azonban talán mégis az volt: a robbantás nem gyújtotta be a légkört.
1945. augusztus 6-án egy Boeing B-29 Superfortress ledobta a Little Boy-t, egy 64 kilogramm dúsított urániumot tartalmazó atombombát Hirosimára. A 15.000 tonna TNT-vel egyenértékű robbanás közel 70.000 embert ölt meg azonnal.
A következő hónapokban további 70.000 ember halt meg égési sérülések és sugárfertőzés miatt.
Három nappal később, augusztus 9-én Nagasakira is ledobtak egy atombombát, a Fat Mant. A „szerkentyűhöz” hasonló elven működő bomba a becslések szerint 80.000 ember halálát okozta. A hirosimai és nagaszaki bombázásokban megölt 225.000 ember több mint 95%-a a becslések szerint civil volt.
1965-ben, amikor kamerák előtt emlékezett vissza J. Robert Oppenheimer a Trinity-kísérlet utáni pillanatokra. Ennek során a tudós arról számolt be, hogy egy másik strófa jutott eszébe: „»Tudta, hogy a világ már nem lesz ugyanaz. Kevesen nevettek, kevesen sírtak. A legtöbb ember hallgatott.« Eszembe jutott a hindu szentírás, a Bhagavad-gíta egy sora. Visnu próbálja meggyőzni a herceget, hogy tegye meg a kötelességét, s hogy imponáljon neki, felveszi a többkarú alakját s azt mondja:
»Most én lettem a halál, a világok pusztítója.« Gondolom így vagy úgy, de mindannyian ezt gondoltuk akkor.”
A háború után Oppenheimer nemzeti hős volt. A portréja a Time magazin címlapján díszelgett, 1947-ben a princetoni Institute of Advanced Study igazgatója lett, valamint az Általános Tanácsadó Bizottság elnöke is, ahol nukleáris fegyverekkel kapcsolatos kérdésekben adott tanácsokat. Pozícióját arra használta fel, hogy az atomfegyverek ellenőrzése mellett érveljen.
1949 augusztusában a Szovjetunió tesztelte az első atomfegyverét. Az amerikai hadsereg erre gyorsan úgy döntött, hogy nekik egy még nagyobb bomba kell. Oppenheimer az egészet ellenezte, de nem tudta a szellemet visszatuszkolni a palackba. A fegyverkezési verseny elindult. A Truman-kormányzat három évvel később felrobbantotta az Ivy Mike-ot, az első hidrogénbombát. A hatóereje 10,4 megatonna TNT erejével volt megegyező.
Négyszázszor erősebb volt, mint a Trinity-teszt.
1961-ben a Szovjetunió mintegy válaszil felrobbantotta a Cár-bombát, a valaha megépített legnagyobb hatóerejű atomfegyvert, amely már ötször erősebb volt, mint az Ivy Mike, és körülbelül 2000-szer erősebb, mint a Trinity.
Pontosan ilyen fegyverkezési versenytől tartott Oppenheimer. Christopher Nolan a filmje végén pontosan erre utalt úgy, mint a láncreakció, amely lángra lobbantotta a Földet.
Ezt is ajánljuk a témában
Christopher Nolan új filmje az atombomba kifejlesztéséhez vezető útról mesél egy tudós-zseni sajátos életútjának meghatározó eseményein keresztül. Aktualitása vitathatatlan, és ez az aktualitás elég hátborzongatóra és letaglózóra sikeredett.
A nukleáris fegyverkezési verseny megakadályozására irányuló felhívásai miatt J. Robert Oppenheimert ezt követően lényegében bíróság elé állították, hogy visszavonják bizottsági engedélyét. Megfigyelte őt az amerikai kormány addig is, amíg a Manhattan-terven dolgozott, Teller Edével és Szilárd Leóval. Annyira, hogy ez a megfigyelés sosem állt le.
A beszámolók szerint a lehallgatások nagy része illegális és engedély nélküli volt.
Oppenheimert a kommunista párttal való kapcsolatairól is kérdezték, beleértve a Los Alamos-i laboratórium vezetése idején Jean Tatlockkal, egy kommunista párttaggal folytatott viszonyát. Vagyis a korábban hősnek tartott fizikust egy idő után lényegében árulással és kémkedéssel vádolták. 1953 decemberében vágül felfüggesztették Oppenheimer biztonsági engedélyét is. Arca ismét a Time címlapján díszelgett, azonban immáron komoran, fekete-fehérben.
1964-ben Heinar Kipphardt német drámaíró színdarabot írt Oppenheimer életéről. Amikor a fizikus megkapta a színdarab egy példányát, annyira utálta azt, hogy perrel fenyegetőzött. A leginkább az háborította fel a beszámolók alapján, hogy az utolsó jelenetben, amikor a karaktere rádöbben a munkájának gonosz természetére, azt mondja „az ördög munkáját végeztük”.
Oppenheimer számára ez sosem volt ennyire fekete-fehér.
„Azt hiszem, hogy valószínűleg feltételezték Los Alamosban, hogy ha a háború nem ér véget, és nem lehet egyértelműen diplomáciai eszközökkel lezárni, akkor ez a fegyver nagy szerepet fog játszani. [...] Abban az időben az alternatíva, az inváziós hadjárat minden bizonnyal sokkal szörnyűbb lett volna minden érintett számára. Úgy gondolom, hogy Hirosima sokkal több emberéletet követelt és embertelenebb szenvedést okozott, mint amennyire szükség lett volna ahhoz, hogy hatékony érv lehessen a háború befejezése mellett. De ezt utólag könnyű mondani” – fogalmazott a tudós.
1965-ben megkérdezték a Szovjetunióval a nukleáris fegyverek elterjedésének megállítására irányuló tárgyalásokról szóló javaslatáról, s így fogalmazott:
Ezt a Trinity utáni napon már meg kellett volna tenni.”
Ugyanebben az évben torokrákot diagnosztizáltak nála. Egész életében dohányzott. 1967. február 18-án, 62 éves korában hunyt el az amerikai Prométheusz.
A mozikba nemrég került film előzetés alább tekinthetik meg:
Nyitókép: J. Robert Oppenheimer, 1950-ben. Forrás: CORBIS/Corbis via Getty Images
Hamar reagálniuk kellett a The Times cikkére.
Amennyiben Trump megvonja az amerikai katonai támogatást, akkor a háborúban álló ország megteszi a szükséges lépéseket.
Lehet viccelődni az oroszokon, de nagyon hangosan azért ne nevessünk, amíg a valóság az ő oldalukon áll.
Ha ő nem volt hős, akkor ki hős egyáltalán? Hadjú Tímea írása.
Az orosz vezetés lehetséges bosszúlépéseiről írt a német lap.
Az orosz elnök kifejtette, hogy a kiigazításra a nukleáris fegyverek bevetési küszöbének csökkentéséről szóló tárgyalások hátterében kerül sor.
Travis Timmerman arról is mesélt, milyen volt hónapokig az Aszad-rezsim börtönében ülni.
A volt amerikai házelnök, Nancy Pelosi egy hivatalos luxemburgi út során szenvedett balesetet, de állapota stabil, és a kórházból is folytatja munkáját.
