Tisztavatás

„Ha Magyarország arról szeretné meggyőzni a világot, hogy a demokráciarettegők aggodalmai alaptalanok, szó sincs itt semmiféle szélsőjobbra tolódásról, akkor nem biztos, hogy a legszerencsésebb, ha Orbán Viktor a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tisztavatásán Joseph Goebbelstől kölcsönzött gondolatokkal operál. Márpedig ez történt: a miniszterelnök előadásának alapelemei eredetileg Goebbelsnek abban a hallei beszédében fogalmazódtak meg, amelyekről »A béken nem a gyönge, hanem az erős nemzeteké« címmel számolt be a hazai sajtó.

A kormányfő kedveli ezt a fajta kommunikációt, amely itthon az emberi tudatlanságra, külföldön viszont a tudatos provokáció felhajtóerejére épít. Túllépve ugyanakkor azon a paradoxonon, hogy ami neki politikai értelemben, rövid távon esetleg hasznos, az az ország számára súlyos, hosszú távon is nehezen orvosolható károkat okoz, érdemes azt is megvizsgálni, igazat mondott-e egyáltalán – hiszen attól még, hogy egy mondás Hitler propagandaminiszterétől származik, nem válik feltétlenül igazzá (akkor sem, ha Orbán Viktor reciklálja). Tehát: igaz-e, hogy »olyan időket élünk, amikor a világ alapjaiban reng meg, ezért szükség van erős országra, erős kormányra, erős gazdaságra, erős hadseregre és nem utolsó sorban erős rendvédelmi szervekre«, illetve »olyan idők jönnek, amikor a gyenge népek elvesznek, az erősek megmaradnak«?

A világ kétségtelenül recseg-ropog, ám az Orbán-szónoklatban jelzetteknél (ukrajnai háború illetve migráció) sokkal nagyobb erők feszítik. Évente nagyjából másfélszer annyi természeti erőforrást használunk fel, mint amennyit a Föld képes megtermelni, ami azt jelenti, hogy egyharmadnyit vissza kellene venni a fogyasztásunkból, vagy – változatlan fogyasztás mellett – a világ népességéből ahhoz, hogy az egyensúly helyreálljon. Segít ezen, ha erős a kormány (pláne, ha klímatagadó, mint a miénk); ha erős a hadsereg, netán e a rendvédelem? Minden józan matematikai számítás szerint a klíma- és energiakrízis nyomán néhány évtizeden belül sor kerül egy erőteljes civilizációs összeomlásra – mekkorák vajon a magyarok esélyei, egy olyan vezetéssel, amelyik tudomást venni sem hajlandó a veszélyről, és olyan gazdasági modellbe kényszeríti az országot, amelyik sokkal több fosszilis energiát, vizet és termőföldet zabál fel, így atombiztosan fenntarthatatlanná válik, valószínűleg már 2030 előtt?

Nagy jóindulattal is legfeljebb féligazságokat hallhattak tehát az ország vezetőjétől az avatásra váró tisztek. Márpedig az igazságnak az a természete, mint az informatikában a bitnek: csak nulla vagy 1 értéket vehet fel (azaz valami vagy igaz, vagy nem), és két félből soha nem lesz egy egész.

Goebbels amúgy a fegyverkezés fontosságáról is sokat beszélt Halléban, a világháború előestéjén. Banális konklúziónak tűnik, hogy a hitleri Németország végül nem azért vesztett, mert nem volt elég fegyvere, hanem azért, mert nem volt igaza, és nem a jó oldalon állt – pedig valószínűleg ez az egyetlen, amit a goebbelsi példából érdemes lenne újrahasznosítani.”

Nyitókép: MTI / Mohai Balázs