A háború jelen állás alapján megkockáztatom: ezzel a tempóval körülbelül további egy hónap alatt eléri az orosz vezetés a hangoztatott célját, azaz Donyeck és Luhanszk megyék teljes területének elfoglalását.
Az eddigieket figyelembe véve, egy-másfél hónapnyi feltöltés és átszervezés után indulhat a következő fázis, azaz Ogyessza és Dél-Ukrajna elfoglalása, valamint a szárazföldi összeköttetés megteremtése a Transznyisztriai Köztársasággal,
ezzel Ukrajna elvágása a tengertől.
Ez utóbbira már egy jelentősen meggyengült ukrán hadsereggel szemben kerülne sor, bár az orosz szárazföldi erőket a hosszúra nyúlt utánpótlási vonalak lassítanák. Mindezek ellenére úgy gondolom, hogy ez a művelet is körülbelül másfél hónap alatt lezajlik, különösen azért, mert sem a nyílt, lapos terep, sem nagyvárosok nem lassítanák a támadókat. Azaz, mire a nagy őszi esők beköszöntenek, tehát körülbelül október elejére az orosz vezetés elérheti vélelmezett fenti céljait.
Addigra az élelmiszerválság, az infláció és egyéb járulékos hatások nyomán a nyugati világ is jobban fog hajlani arra, hogy a békekötés és a területi veszteségek elismerése irányába hasson az ukrán vezetésre. Különösen úgy, hogy Biden elnökre várnak a novemberi félidős választások, ahol a kedvezőtlen előjelek ellenére sikerként kommunikálhatja a békét. Pláne, ha azzal kampányol, hogy „sikeresen megmentette Ukrajnát az agresszor karmaiból”. A földrajz iránt meglehetősen érzéketlen amerikai közvéleményt az egekbe szökött megélhetési költségek mellett valószínűleg kevéssé fogja érdekelni a „néhány kisebb, népszavazással alátámasztott határkiigazítás”.