A Biztonsági Tanács állandó tagjainak vétóhatalma nem áll mindenek felett. Nem szabadna felhasználni sem a nemzetközi jog kötelező normáit, sem pedig az ENSZ céljait és elveit sértő cselekmények szentesítésére – szögezte le Jennifer Trahan, a New York University professzora, akivel Sándor Lénárd beszélgetett az orosz-ukrán háború nemzetközi jogi kérdéseiről.
Bár a nemzetközi jogászok egyetértenek abban, hogy az orosz háborúindítás a nemzetközi jog alapvető elveit sértő agresszió, ugyanakkor Oroszország több ízben is megkísérelte igazolni tetteit, preemptív önvédelemre, illetve humanitárius beavatkozásra hivatkozott, mint a „jus contra bellum”, vagyis az erőszak tilalma alóli kivételre. Hogyan értékeli ezt jogi szempontból?
Azt gondolom, egyértelmű, hogy megsértették az ENSZ Alapokmányában foglalt erőszak alkalmazásának tilalmát. A nemzetközi jog szerint csak az úgynevezett megelőző (anticipatory) önvédelem megengedhető, a preemptív önvédelem már nem. Oroszországot azonban nem fenyegette küszöbön álló támadás Ukrajnából, vagyis a megelőző önvédelem sem igazolhatja a támadást.
ha szabad így fogalmaznom. Ez a hivatkozás azonban szintén nem állja meg a helyét, ugyanis, mint ahogy a Nemzetközi Bíróság ideiglenes intézkedéséről hozott döntésben megállapította, nem követtek el népírtást Kelet-Ukrajnában.
Az agressziót megelőzően Oroszország hivatalosan és egyoldalúan független államként ismerte el a Donyecki és a Luhanszki Népköztársaságokat. Ők együtt a kollektív önvédelemre hivatkoztak. Hogyan értékelné ezt a cselekményt a vonatkozó nemzetközi szokásjogi szabályok tükrében?
A népeket megillető önrendelkezés jogának értelmében, ha az anyaállam, vagyis Ukrajna, Donyeck és Luhanszk területek számára biztosította volna a népszavazást, és ezek a területek a függetlenség mellett döntöttek volna, akkor a helyzet más lenne. Ez ugyanakkor Ukrajna beleegyezését kívánta volna. A nemzetközi jog nem teszi lehetővé egy államban elő csoport számára, hogy saját akarata alapján egyszerűen elszakadjon, és egy állam sem nyilváníthatja függetlennek a vele szomszédos állam egy részét.
Térjünk rá az ENSZ Biztonsági Tanácsában folyó eljárásra. Az ENSZ Alapokmány 24. cikke kimondja, hogy „[a] Biztonsági Tanács e kötelezettségek teljesítése során az Egyesült Nemzetek Szervezetének céljaival és alapelveivel összhangban jár el.” A Biztonsági Tanács azonban az orosz vétó miatt nem tud eljárni. Ön korábban sokat foglalkozott az Alapokmány és a vétó kapcsolatának nemzetközi jogi hátterével. Hogyan értékeli helyzetet?
Az ENSZ Alapokmánya korlátozza az ENSZ Biztonsági Tanácsa állandó tagjainak vétóhasználatát, csakhogy ezt nem tartják tiszteletben. Az ENSZ Alapokmánya értelmében minden államnak az ENSZ „céljai és alapelvei” szerint kell eljárnia, és az ENSZ „céljainak” egyike megköveteli a nemzetközi jog tiszteletben tartását. Ahogy említette,
A vétóhatalommal visszaélnek. Ami a korábbi példákat illeti, könyvemben megvizsgálom Oroszország szíriai helyzettel kapcsolatban bejelentett 16 vétóját, amelyekhez gyakran csatlakozott Kína is. Ezek a vétók megakadályozták a bűntettek elítélését, kivizsgálásuk Nemzetközi Büntetőbíróság elé utalását, a vegyi fegyverek használatának abbahagyására történő felhívást, sőt még a humanitárius segítségnyújtást is. Ezek a vétók mind ellentétesek voltak az ENSZ „céljaival és elveivel”.
Egy másik példa olyan vétógyakorlás vagy az azzal való fenyegetés, amelyek lényégben egy éppen zajló népírtás elleni fellépést akadályoztak meg. Ez volt a helyzet Kína vétóival és vétófenyegetéseivel a szudáni Dárfúrban kialakult helyzettel kapcsolatban, valamint Mianmarban a rohingya lakosság ellen elkövetett bűntettekkel kapcsolatban. Hasonlóképpen a vétó miatt nem születhetett intézkedés Kínában az ujgur diaszpóra ellen elkövetett, szintén népirtásnak vélt bűncselekményekkel kapcsolatban.
Ebbe a sorba illeszkedik a mostani orosz vétó is?
Igen, ezzel Oroszország saját agressziójának elítélését akadályozta meg. Éppen úgy ahogyan a nemzetközi jog legmagasabb rendű, úgynevezett jus cogens szabálya tilalmazza a népirtást, ez igaz az Alapokmányban foglalt erőszak alkalmazásának tilalmára is. Az invázió az ENSZ Alapokmányának és a nemzetközi jog számos más szabályának a megsértését jelenti. Emellett nem szabadna megengedni, hogy saját ügyében blokkolhassa a döntést és ezzel szentesítse a jogsértéseket. A vétó egyszerűen nem áll minden jog felett. Nem szabadna felhasználni sem a nemzetközi jog kötelező normáit, sem pedig az ENSZ céljait és elveit sértő cselekmények szentesítésére. A könyvemben amellett érvelek, hogy az ENSZ Közgyűlésének tanácsadó véleményt kell kérnie a Nemzetközi Bíróságtól abban a kérdésben, hogy a nemzetközi jog korlátozhatja-e az ENSZ Biztonsági Tanács állandó tagjának a vétóhatalmát olyan esetekben, amikor egy éppen zajló népirtásról, háborús vagy emberiesség elleni bűntettekről döntenek. Ehhez az agressziót is hozzá lehet tenni.
A vétóhatalommal való visszaélés kizárólag Oroszországot és Kínát jellemzi, vagy esetleg a nyugati hatalmakkal is megesett már?
Az érveim mindenkivel szemben érvényesek. Erre példaként szolgálnak az apartheid rendszerben működő Dél-Afrikához kapcsolódó nyugati vétók is. A nyugati hatalmak emellett megtagadták további békefenntartók Ruandába küldését, mikor a népirtás kezdetét vette, sőt
Az Egyesült Államok időnként szintén alkalmazza a vétóhatalmat Izraellel kapcsolatos ügyekben. Mára az Egyesült Királyság és Franciaország önkéntes kötelezettséget vállalt arra, hogy tartózkodik a vétó használatától a népírtással, az emberiesség elleni vagy háborús bűntettekkel kapcsolatos ügyekben. Sajnos a másik három állandó tag, az Egyesült Államok, Oroszország és Kína nem tett ilyen ígéretet.
Kinek kellene döntenie azokról a helyzetről, amelyben a vétóhasználat korlátozott?
A kérdést ideális esetben a Nemzetközi Bíróságnak kellene feltennie. A Biztonsági Tanács vagy a Közgyűlés felkérheti a Nemzetközi Bíróságot, hogy adjon „tanácsadó véleményt”. Ez lehet egy általánosságban megfogalmazott kérdés, mint például amit én javaslok, vagy egy különösen kirívó vétógyakorláshoz kapcsolódó kérdés. Vagy felmerülhet vitás ügyben is, mint például a népirtás vagy a kínzás tilalmáról szóló egyezmények értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatban feltéve, hogy a vétóval megakadályozott döntés a bűntettek megelőzésére szolgáló intézkedéseket rendelt volna el.
úgy is, hogy az ENSZ-ben és más megfelelő fórumokon kijelenthetik, hogy a vétót a nemzetközi joggal és az ENSZ Alapokmányával összhangban kell alkalmazni. Emellett az ENSZ Közgyűlés is határozatot fogadhat el, amelyben elismeri a vétóhasználat jogi korlátait.
Ha a Biztonsági Tanács megbénul, milyen egyéb utak szolgálhatnának a kollektív biztonság mechanizmusaiként? Ukrajna például pert indított a Nemzetközi Bíróság előtt a népirtás bűntettének megelőzéséről és megbüntetéséről szóló egyezmény alapján. Hogyan látja ennek a pernek a jogalapját és kilátásait?
Az ENSZ Közgyűlésnek ugyan van némi mozgástere, ha a Biztonsági Tanácsot blokkolják, de ezek korlátozottak, mivel az Alapokmány értelmében a Közgyűlés hatásköre főként ajánlások megfogalmazására irányul. Az elszámoltathatóságot illetően az ENSZ Közgyűlés javasolhatja egy agresszióval foglalkozó ad hoc vegyes (hibrid) bíróság felállítását. Alternatív megoldásként létrehozhat egy mechanizmust az Oroszország Ukrajna elleni inváziójával kapcsolatos agressziós bűncselekmény bizonyítékainak összegyűjtésére, amelyeket egy jövőbeli törvényszék vagy nemzeti bíróságok használhatnak fel.
Az eljárást a népirtásról szóló egyezmény alapján indította Ukrajna arra hivatkozva, hogy alaptalan az az orosz állítás, miszerint Kelet-Ukrajnában népirtás történt.
Mi jelenti a legfőbb nehézséget?
Nyilvánvalóan az, hogy a Nemzetközi Bíróságnak nincs módja, eszköze arra, hogy Oroszországot rászorítsa a határozat betartására. Mindazonáltal nagy teljesítménynek tartom, hogy az ukrán kormány miközben katonai támadás alatt áll, képes volt a Nemzetközi Bíróság elé terjeszteni az ügyet.
Térjünk rá az egyéni felelősség kérdésére, amely mind az agresszióért, mind pedig úgynevezett „jus in bello”-t sértő cselekményekért fennállhat. Sajnos egyre több híradás érkezik a humanitárius jog megsértéséről. Milyen esélyei vannak a nemzeti vagy nemzetközi bűnügyi vizsgálatnak?
A Nemzetközi Büntetőbíróság hatáskörébe tartozik az Ukrajna területén elkövetett népirtás, háborús és emberiesség elleni bűncselekmények. Ezt az ukrajnai deklarációk teszik lehetővé. Ennek megfelelően a Nemzetközi Büntetőbíróság már vizsgálatot rendelt el az Ukrajnában elkövetett háborús és emberiesség elleni bűncselekmények miatt, és ez akár elfogatóparancsok kiadását is eredményezheti.
A Nemzetközi Büntetőbíróság ugyanakkor nem rendelkezik joghatósággal az agresszió bűntette tekintetében...
Valóban. Az Egyesült Államok ragaszkodása miatt a Nemzetközi Büntetőbíróság joghatósági rendszerében 2010-ben egy kivételt teremtettek azon állam állampolgárai által vagy azon állam területén elkövetett agressziós cselekmények tekintetében, amelyek nem részes államai a Római Statútumnak. Ez a kivétel érvényes például Oroszország és Fehéroroszország eseteiben. Ennek hiányában a Nemzetközi Büntetőbíróság vizsgálatot indíthatott volna az Ukrajnában elkövetett agresszió ügyében.
Hogy látja ebben a kontextusban a nemzeti bíróságok szerepét?
Ezek a fórumok is szerepet játszhatnak a felelősségre vonásban, minthogy számos ország nemzeti joga tilalmazza a háborús bűntetteket és az agresszió bűncselekményét is, néhány ország pedig egyetemes joghatósággal rendelkezik. Az agresszió azonban (legalábbis a Római Statútum meghatározása szerint) „parancsnoki bűntettnek” minősül, így a magas szintű politikai vagy katonai vezetőkre vonatkozik. Az ilyen egyének azonban olyan mentességeket élvezhetnek, amelyek a nemzeti bíróságok előtti eljárásokban érvényesülnek.
És ennek fényében hogyan látja a felelősségre vonás lehetőségét az agresszió bűntettével kapcsolatban?
A jelen esetben az ENSZ Közgyűlése megállapította, hogy Oroszország ukrajnai inváziója kimeríti az agresszió bűntettét. Ezért minden politikai vagy katonai vezető, aki megtervezte, előkészítette, kezdeményezte vagy végrehajtotta az inváziót, agressziót követ el vagy követett el. A nehézséget a felelősségre vonás helyszíne, fóruma jelenti.
Ez lehetővé tenné az ügyész számára, hogy az agresszió bűncselekményére is kiterjessze a nyomozást, és emiatt is vádat emelhessen a Nemzetközi Büntetőbíróság előtt.
Figyelembe véve az ENSZ Biztonsági Tanács általi döntés valószínűtlenségét, több olyan javaslat is napvilágot látott, amely az Ukrajna területén elkövetett agresszió miatt ad hoc bíróság felállítását célozza. Miként vélekedik Ön erről?
A vétó miatt nyilvánvalóan nem hozható létre olyan bíróság az ENSZ Biztonsági Tanácsán keresztül, mint amilyen a volt Jugoszlávia vagy Ruanda területén elkövetett bűntettek miatt felállított törvényszékek voltak. Az ad hoc törvényszék létrehozásának legjobb módja az lenne, ha a Közgyűlés javaslatára az ENSZ és Ukrajna megegyezne egy ilyen törvényszék létrehozásában a Sierra Leone-i Különleges Törvényszék vagy a Kambodzsai Bíróságok Különleges Kamarák mintájára. Van egy másik javaslat is, amelyet az Egyesült Királyság terjesztett elő az 1945-ös nürnbergi precedens alapján a joghatóságok egyesítésére.
Van ennek bármiféle realitása?
Egy ilyen nürnbergi mintájú bíróság optikája meglehetősen gyenge, mivel azt éppen egy olyan ország állampolgárai javasolják, amely korábban azon munkálkodott, hogyan szűkítse a Nemzetközi Büntetőbíróság joghatóságát az agresszió bűntette terén, illetve korábban az Egyesült Államokkal karöltve meglehetősen gyenge jogi érvek alapján folyamodott erőszakhoz Irakban. Ezen túlmenően az állami joghatóságok egyesítése önmagában még nem nyújt megoldást a mentességi problémákra.
Miben látja Ön a megoldást?
A fentiekkel szemben az ENSZ Közgyűlés javaslatára
másfelől a korábbi precedensek alapján megkerülné az immunitás problémáját.
Hosszú távon azonban nem az ad hoc törvényszékek jelentik a megoldást. A Nemzetközi Büntetőbíróság részes államainak rendezniük kell az agresszió bűncselekményének joghatósági rendszerét a Római Statútumban, és teljesen vagy legalábbis jobban összhangba kell hozniuk a büntetőbíróság másik három bűncselekménycsoport tekintetében fennálló joghatóságával. Csak ebben az esetben remélhető olyan elrettentő erő, amelynél fogva a potenciális elkövetők kétszer is meggondolják az ENSZ Alapokmányt nyíltan sértő cselekmények elkövetését.
Kép: A bécsi kongresszus 1815-ben. Bianchetti Stefano / Leemage via AFP
Kijev listát tett közzé: Magyarország kimaradt az „ukrán állampolgárságra érdemes” országok közül. Már csak az a kérdés, mi a helyzet a kettős állampolgárokkal.
A kijevi katonai vezetés büszkén vállalta a felelősséget a gáz- és olajüzemek elleni dróntámadásokért.
A támadások nyomán több régióban üzemanyaghiány alakult ki, miközben Moszkva válságintézkedésekkel próbálja menteni a helyzetet.
Laár 10 milliót kapott, most mindent kimond.
A Partizán aligha számított arra, hogy az Angela Merkel-interjúja ekkora nemzetközi figyelmet kap és valóságos vihar támad nyomában külföldön.
A külügyminiszter szerint az Európai Unióban egy extrém liberális őrület tombol.
A Nobel-díjas magyar szerző a svéd nemzeti rádiónak elárulta, hogy eredetileg nem is készült írónak.
Magyarország energiaellátásának alapja a paksi atomerőmű bővítése, miközben a két kőolajvezeték fenntartása is kulcsfontosságú az ellátásbiztonság érdekében.
