Behódolás helyett nemzeti érdekérvényesítés
Nagyon is indokolt a Fidesz új kommunikációs stratégiája Magyar Péterrel szemben.
Egyes platformok hatóságként tekintenek magukra, és saját „legfelsőbb bíróság” kialakításán dolgoznak.
Az Európai Parlament Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottsága a napokban hozta nyilvánosságra annak a szavazásnak a részleteit, amely a digitális szolgáltatások egységes piacáról szóló szabályozásról (közismertebb nevén Digital Services Act vagy DSA) szólt.
(…)
A szavazás azonban nem azt hozta, amit sokan vártak tőle. Nem fogadták el azt a módosítást, amely az online platformok számára megtiltotta volna a médiatartalmak terjesztésébe való beavatkozást. Ezáltal az Európán belüli információszabadságot EU-n kívüli óriáscégek szabják majd meg.
(…)
November 1-jén Samuel Etienne újságíró Twitch-fiókját három napra felfüggesztették, mert közzétett egy cikket a Le Parisien-ből, amely az 1961-es „L’exécution” című film egy kockáját jelenítette meg, a képen egy meztelen színésznő volt.
Az amerikai platform általános felhasználási feltételei tiltják a meztelenséget, így a moderátorok felfüggesztették a fiókot anélkül, hogy figyelembe vették volna a bejegyzés tájékoztató jellegét.
Ez az eset egy a sok közül. (…)
(…)
Sajnos a DSA ahelyett, hogy betiltaná ezt a fajta cenzúrát, inkább törvénybe foglalja.
A moderálási kötelezettség részeként a jogszabály jelenlegi változata szabad kezet ad a platformoknak, hogy saját szabályaikat alkalmazzák, ezek pedig gyakran szigorúbbak, mint a tagállami jogszabályok. Ezzel a cégek önkényes döntéseket hozhatnak az általuk megjelenített összes tartalomra vonatkozóan, beleértve a más felületeken közzétett médiatartalmakat.
Egyesek azzal érvelnek, hogy semmi sem indokolja médiumok előnyben részesítését. Azt azonban sokan elfelejtik, hogy az újságírókra, mint szakemberekre, valamint az őket alkalmazó cégre most is szigorú szabályok vonatkoznak. Franciaországban például bűncselekménynek számít, ha egy lapigazgató jogsértő tartalom megosztását engedélyezi.
(…)
Semmi sem indokolja, hogy a platformok a sajtótartalmak jogszerűségét vizsgálják. Nem cenzúrázhatják a tartalmakat csak azért, mert azok nem felelnek meg a felhasználási feltételeknek.
Egyes platformok de facto hatóságként tekintenek magukra, és saját „legfelsőbb bíróság” kialakításán dolgoznak. Az uniós jog nem mondhat igent erre a folyamatra. Nem szabad elfelejteni, hogy egy demokráciában a sajtó a hatályos törvényi keretek betartása mellett csak a polgárok felé tartozik elszámolással.
Arról nem is beszélve, hogy a jogszabályoknak megfelelően közzétett információk önkényes eltávolítása vagy blokkolása a láthatóság, az elérés csökkenésével jár. Ez az amúgy is instabili gazdasági helyzetben működő médiumokat veszélybe sodorja.”