A német elnökség ideje alatt új lendületet kapott a Varsó Berlin és Párizs között a hidegháborút követően létrejött diplomáciai együttműködés – állapítja meg egy uniós elemzésekkel foglalkozó portál.
Az EUObserveren a 2020-as német soros elnökség kapcsán megjelent elemzés egy eddig kevéssé tárgyalt fejleményre hívja fel a figyelmet. A szerző szerint ugyanis mindazok számára, akik értő szemmel igyekeznek olvasni a kontinens geopolitikai fejleményeit, egyértelművé kell hogy váljon, hogy a „weimari háromszögnek” nevezett szubregionális – vagyis Unión belüli – együttműködés új lendületet kapott.
A három ország külügyminiszterei még október közepén találkoztak Párizsban, ahol közös közleményben értékelték az Európai Unió Oroszországhoz és Kínához fűződő viszonyát, továbbá a koronavírus-világjárvány fejleményeit. Megjegyzendő, hogy
A szerző kiemeli, hogy a weimari háromszög felélénkülése ugyan nem feledteti a Varsó és az uniós csúcsintézmények közötti, jellemzően jogállamiság-fókuszú vitát, mégis jelzi, hogy Párizs és Berlin természetesnek gondolja, hogy kritikus biztonságpolitikai kérdésekben helyet kínáljon maga mellett a tárgyalóasztalnál a lengyel fél számára.
A Varsó, Párizs és Berlin közötti geopolitikai együttműködés felélénkülése különösen a Szovjetunió felbomlása kapcsán létrejött geopolitikai erőviszonyok tükrében bír jelentőséggel. Ahogy arra a lengyel-amerikai diplomata és geostratéga, Zbigniew Brzezinski A nagy sakktábla című könyvében rámutat, a weimari háromszög (mely nevét arról a német városról kapta, ahol a háromoldalú tárgyalásokat jellemzően tartották) egyedi geopolitikai tengelyt jelent a kontinensen, amelynek jelentőségét két fontos tényező adja: egyrészt olyan három fejlett nemzeti öntudattal rendelkező ország alkotja, amelyek össznépessége meghaladja a 180 millió főt.
Másrészt pedig létrejötte egyszerre garancia arra, hogy az európai hatalmi egyensúlyt a Franciaország és Németország közötti esetleges érdekellentétek nem veszélyeztetik, miközben Európa keleti és nyugati része is megfelelően képviselheti álláspontját.
A körülmények szempontjából jelentőséggel bíró tény továbbá, hogy Európa két fő hatalmi tényezője egymástól eltérő Európa-vízióval rendelkezik, s ez az ellentét rendszerint megjelenik, valahányszor napirendre kerül annak kérdése, hogy milyen geopolitikai szerepre is pályázhat az Európai Unió a jövőben.
Miközben ugyanis a francia elképzelés azt tartja kívánatosnak, hogy Franciaország vezetésével egy egyesült és független Európa jöjjön létre Amerika itteni szerepének párhuzamos és folyamatos csökkenésével egyidejűleg, a német vízió Európa fejlődését folyamatos amerikai befolyás mellett képzeli el.
Az EUObserver szerzője is ezt az összefüggést szem előtt tartva írta meg a cikkét. Szerinte ugyanis
„Annegret Kramp-Karrenbauer német védelmi miniszter nyomatékosította, hogy Európa az Egyesült Államok és a NATO nélkül képtelen megvédeni magát; röviddel ezután meg is érkezett Emmanuel Macron francia elnök válasza a geopolitikailag függetlenebb Európáról szóló francia állásponttal” – írja a szerző.
Ehhez a vitához szólhatott hozzá a lengyel védelmi miniszter, aki összességében a német álláspontot támogatta azzal a csavarral, hogy Németországtól eltérően a lengyelek inkább kétoldalú kapcsolatok útján képzelik el a védelmi együttműködést az Egyesült Államokkal – vagyis garanciát nem az egységes uniós, vagy a NATO útján történő multilaterális együttműködésekben látják. Ennek oka az lehet, hogy Lengyelország meggyőződése, hogy sem Franciaország, sem pedig Németország nem képes megnyugtató biztonságpolitikai garanciákat találni egy esetleges orosz fenyegetés megfékezésére.
A szerző mindebből azt a következtetést vonja le, hogy
különösen a Brexit utáni korszakban. Ha ugyanis az Európai Unió csúcsintézményeit vezető politikusok kulcskérdésekben haboznak dönteni, akkor a tagállamoknak maguk kell kezükbe venni sorsukat.
A szerző Josep Borrellt, az Európai Unió egyik vezető diplomatáját hozza fel példaként, aki a keleti partnerség országaiban (különösen a Fehéroroszországban, Örményországban és Azerbajdzsánban) dúló konfliktusok kapcsán igyekezett eloszlatni az Európai Unióval szembeni esetleges elvárásokat, mondván, hogy senki se számítson többre az Unió részéről, mint diplomáciai közbenjárásra és pénzügyi segítségnyújtásra.
Fotó: ERIC PIERMONT / AFP
Dobozi Gergely
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Természetesen még mindig Orbán Viktortól tartanak.
Mindenkit meglepett az ukrán elnök.
Lukasenka és Putyin szomszédja határozott lépéseket helyezett kilátásba.
Az amerikai alelnök szerint az ukránok beletörődhetnek Donyeck elvesztésébe.
Az ukrán hadsereg vezérkara természetesen mindent megmagyarázott.
Az ukrán beszámoló alapján akkora bajban van Putyin hadserege, hogy lovakat vesznek igénybe a katonák.
Egységben az erő! – üzente a világbajnok magyar MMA harcos.
Természetesen még mindig Orbán Viktortól tartanak.
