Miközben ugyanis a francia elképzelés azt tartja kívánatosnak, hogy Franciaország vezetésével egy egyesült és független Európa jöjjön létre Amerika itteni szerepének párhuzamos és folyamatos csökkenésével egyidejűleg, a német vízió Európa fejlődését folyamatos amerikai befolyás mellett képzeli el.
Az EUObserver szerzője is ezt az összefüggést szem előtt tartva írta meg a cikkét. Szerinte ugyanis
Joe Biden elnöksége és külpolitikai szándékai egyértelműen újra felszínre hozták azt a vitát, amelyet a német és a francia Európa-vízió körüli szemléletmódbeli különbségek okoznak.
„Annegret Kramp-Karrenbauer német védelmi miniszter nyomatékosította, hogy Európa az Egyesült Államok és a NATO nélkül képtelen megvédeni magát; röviddel ezután meg is érkezett Emmanuel Macron francia elnök válasza a geopolitikailag függetlenebb Európáról szóló francia állásponttal” – írja a szerző.
Ehhez a vitához szólhatott hozzá a lengyel védelmi miniszter, aki összességében a német álláspontot támogatta azzal a csavarral, hogy Németországtól eltérően a lengyelek inkább kétoldalú kapcsolatok útján képzelik el a védelmi együttműködést az Egyesült Államokkal – vagyis garanciát nem az egységes uniós, vagy a NATO útján történő multilaterális együttműködésekben látják. Ennek oka az lehet, hogy Lengyelország meggyőződése, hogy sem Franciaország, sem pedig Németország nem képes megnyugtató biztonságpolitikai garanciákat találni egy esetleges orosz fenyegetés megfékezésére.
A szerző mindebből azt a következtetést vonja le, hogy
Lengyelország, Németország és Franciaország hármasa kulcsfontosságú Európa stabilitása szempontjából,
különösen a Brexit utáni korszakban. Ha ugyanis az Európai Unió csúcsintézményeit vezető politikusok kulcskérdésekben haboznak dönteni, akkor a tagállamoknak maguk kell kezükbe venni sorsukat.
A szerző Josep Borrellt, az Európai Unió egyik vezető diplomatáját hozza fel példaként, aki a keleti partnerség országaiban (különösen a Fehéroroszországban, Örményországban és Azerbajdzsánban) dúló konfliktusok kapcsán igyekezett eloszlatni az Európai Unióval szembeni esetleges elvárásokat, mondván, hogy senki se számítson többre az Unió részéről, mint diplomáciai közbenjárásra és pénzügyi segítségnyújtásra.