Ellentmondott volna az Alaptörvénynek csatlakozni az Isztambuli Egyezményhez

A magyar Országgyűlés tegnap nemet mondott az Isztambuli Egyezményre; ahogy az várható volt, a baloldali sajtó a lépést rögtön a liberális kánon részévé tette. Kreatívabbnál kreatívabb értelmezések születtek, az egyik baloldali orgánum azonban mintha rátapintott volna a lényegre (igaz, abból más következtetést vont le): az Isztambuli Egyezménnyel magával kapcsolatban is megalapozottan merül fel az, hogy az instrumentum nem több, mint egy „ideologikus alapú gumicsont”, némi árukapcsolással.

Az Isztambuli Egyezmény ugyanis

– valójában a magyar Országgyűlés erre mondott nemet.

Az egyezmény szövege ugyanis a nők az és a gyermekek érdekvédelmén (amellyel minden tisztességes magyar ember egyetért) túlmenően megjeleníti és képviseli a neoliberális szélsőség érdekeit és értékeit is, tekintet nélkül arra, hogy ezen szűk közösség értékeivel a társadalom többsége nem hajlandó azonosulni.

Íme néhány példa az Egyezmény által felvállalt ideológiai és népnevelési projektre.

• „[…] a nőkkel szembeni erőszak a nők és a férfiak közötti, történelmileg kialakult egyenlőtlen erőviszonyok megnyilvánulása, amelyek a férfiak részéről a nők feletti uralkodáshoz és a nőkkel szembeni megkülönböztetéshez, valamint a nők teljes érvényesülésének megakadályozásához vezettek;” (Preambulum)
   
• „’nem’ (az angol eredetiben: gender = társadalmi nem): azok a társadalmilag kialakult szerepek, viselkedési formák, tevékenységek és jellegzetes tulajdonságok, amelyeket egy adott társadalom a nőkre és a férfiakra nézve megfelelőnek tekint;” (3. cikk — Fogalommeghatározások; c pont)
   
• „A részes felek megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy változásokat segítsenek elő a nők és a férfiak társadalmi és kulturális viselkedésmintáiban azzal a céllal, hogy megszüntessék mindazon előítéleteket, szokásokat, hagyományt és más gyakorlatokat, amelyek a nők alsóbbrendűségének gondolatán vagy a sztereotip női és férfi szerepeken alapulnak.” (12. cikk — Általános kötelezettségek; 1. pont)
   
• „A részes felek adott esetben megteszik a szükséges lépéseket, hogy az oktatás minden szintjén a tanulók változó képességeihez igazított tananyagot illesszenek a hivatalos tantervekbe olyan témákban, mint a nők és a férfiak közötti egyenlőség, a sztereotípiamentes nemi szerepek […].” (14. cikk — Oktatás; 1. pont)

A fenti rendelkezések

(ez a biológiai nemek koncepcióját háttérbe szorító gender studies), ha már erre maga a kutatási terület önerejéből nem képes. Csakhogy a magyar Országgyűlés, alkotmányosan, még ha szándékában állna, sem tudna részt venni ebben a projektben: az Alaptörvény X. cikke ugyanis kimondja, hogy „tudományos igazság kérdésében az állam nem jogosult dönteni”.

Márpedig az Egyezmény ratifikálásával ez kikerülhetetlen – következik az instrumentum jogi struktúrájából. Rögtön az Egyezmény Preambuluma (vagyis az a része, amely a jogszabály szellemiségét hivatott közölni) tartalmaz ugyanis olyan rendelkezést, amely a gender studies egyik legvitatottabb pontját (vagyis a biológiai férfi szociológiai megítélését) illető kifejezett állásfoglalás is egyben.

Az Országgyűlés részéről azonban nemcsak szakmaiatlan, de felelőtlen lépés is volna felhatalmazást adni a ratifikációhoz: az ideológiák egyik legnagyobb veszélyforrása ugyanis a csoportkohéziót erősítő ellenségkép legyártása. Ez az Egyezmény által képviselt gender studies esetében a biológiai férfi nem, amelyből azért Magyarországon sincs kevés. Belátható, hogy

a magyar nők és a magyar férfiak között.

Sokan elfeledkeznek arról, hogy a magyar Országgyűlés a maga részéről már 2013-ban, vagyis egy évvel az Isztambuli Egyezmény életbe lépése előtt megvalósította az Isztambuli Egyezmény vállalható célkitűzéseit. A Büntető Törvénykönyv ugyanis ekkor új tényállással – kapcsolati erőszak – egészült ki, amely kifejezetten azokra a különös jogvédelmet igénylő élethelyzetekre reflektál, amelyet az Egyezmény bizonyos rendelkezései is védenének. 

amelyeket az Isztambuli Egyezmény politikai célokra használ: több meglévő tényállás esetében minősítő körülmény az, ha nők vagy gyerekek (vagy más okból védekezésre képtelen személy) sérelmére követnek el szexuális kényszerítést, erőszakot, testi sértést, zaklatást stb. 

Az Isztambuli Egyezmény teljes szövege itt olvasható magyarul.