González-Gallarza szerint a CPAC Hungary-n több külföldi újságíró, így a Politico és a The Guardian munkatársa nem kapott sajtóbelépőt, miközben a magyar kormányfő a woke-izmus és a globalizmus „vírusait” azonosította a jobboldal fő ellenségeiként. A szerző úgy látja, a jobboldali vendégek előszeretettel dicsérték a magyar családtámogatási rendszert, mert bár pontosan tudják, hogy hazájukban ez a politika nem hozná ugyanezeket az eredményeket, mégis az általa előidézett demográfiai siker egyfajta kulturális optimizmussal töltheti el saját honfitársaikat is.
Orbán beszédének egyik fő témája az ukrajnai háború volt,
„realista álláspontja” a jogállamisági és a LMBTQ-vita mellett újabb frontot nyitott a magyar kormány és Brüsszel közötti konfliktusban.
A miniszterelnök szerint a háború egy proxy háború, amelynek tüzét a liberálisok szítják a finanszírozás és a fegyverzet megadásával, illetve a szankciós politikával, amelynek mindenki gazdasági áldozatává válik – írja a szerző, hozzátéve, hogy ezen álláspontja miatt Orbánt a liberális vezetők Putyin strómanjának nevezik, és még lengyel szövetségesei is lazítottak a magyar barátságon.
Mégis, a Magyarország nemzetközi elszigeteltségének megszüntetésére irányuló stratégia körvonalazódik, Orbán helyzete nem annyira törékeny már, mint a háború kezdetén volt – vélekedik González-Gallarza, aki emlékeztet: az elmúlt egy évben két európai állam élén volt vezetőváltás, a svédek új kormányfője kevésbé ellenséges, az olaszoké pedig kifejezetten baráti a magyar kormány iránt; két választás pedig közeledik, a lengyelen Orbán szövetségese, a Jog és Igazságosság Párt (PiS) győzedelmeskedhet, a spanyolon a jobboldali Vox az új kormánykoalíció része lehet. „Ezek barométerül szolgálhatnak a jövő évi EP-választások előtt” – teszi hozzá a spanyol elemző.