Lélekben is emelkedettebb lesz az, aki tud egy verset

Mi volt a motiváció, amikor megálmodták a Mondj Te is egy verset! projektet?

Középiskolában számos verset kap az ember memoriterként, viszont, ha később nem ilyen irányú egyetemet választ – előadóművészet vagy bölcsészet –, akkor benne maradnak az ifjonti gondolatok, melyeket tizenévesen bezárt egy fiókba. Az alapító szándék az volt, hogy legyen egy hely, ahol mindenki elmondhatja a saját gondolatait vagy egy költő gondolatait úgy, ahogy ő tudja. Korábban nem létezett ilyen fórum, pedig igény volt rá. Nagyon sok embernek van vágya verset mondani vagy verset hallgatni. Az egyesület nem egy előadóművész-képző hely, hanem olyan személyek köre, akik kedvelik a verseket és szívesen foglalkoznak ezzel a műfajjal – legyen szó orvosról, képzőművészről, tanárról, sportolóról, édesanyáról vagy édesapáról.

Az egyesület feladata az úgynevezett pódium-művészeti szalonok létrehozása, a magyar kultúra hagyományainak felkarolása, terjesztése és fogyaszthatóvá tétele. Mennyire jelent ez kihívást a 21. század felgyorsult, digitalizált világában?

Mi az, amiből a legkevesebb van az embereknek a felgyorsult világ ritmusából fakadóan? Az idő. A legtöbb probléma forrása napjainkban, hogy semmire sincs elég időnk. Ráadásul a tevékenységeink nagy részét szimultán végezzük: például futópadon edzünk, közben tanulunk, s mindezek mellett még a labdarúgó világbajnokság mérkőzéseit is nézzük. Talán éppen ebben a nagy rohanásban jöhet el a versek komoly felívelése. Egy vers befogadása – akár olvasva, akár hallgatva – három-négy perc. Kiszakít a pörgésből. Nem beszélve arról, hogy ha én egy verset magamévá teszek, azzal a világirodalmi párbeszédemet nyitom meg.

„Jó lenne, ha újra minden – magát magyarnak valló – ember tudna egy-egy verset” – foglalják össze missziójukat. Miért válhat ez javunkra?

Aki a magyar nyelv bűvöletében él – és a versekkel is közelebbi kapcsolatba kerül –, az egyrészt mindenre választ kap, hiszen többnyire már mindent megírtak, megválaszoltak előttünk. Másrészt kapunk egy olyan fajta gazdagságot, amely a lelkünket – a mindennapok szürkeségét – egy kicsit felvidítja. A magyar költészet csodálatos! Nem egyszerűbb úgy szerelmet vallani, hogy az ember elmond egy szép Petőfit? Vagy nem egyszerűbb úgy rátekinteni egy problémára, hogy most épp a „rakodópart alsó kövén” vagyok, s nem tudom, merre az út? Szerintem egyszerűbb, szebb és több. Lélekben is emelkedettebb lesz az, aki tud egy verset.

Hogyan népszerűsítik a projektet, illetve általánosságban a verset, mint műfajt?

Számos tevékenységi körünk van, az egyesület próbál egyfajta piaci hiátust betölteni. Irodalomórákon nincs lehetőség eljutni bizonyos költőkig, művekig, így ezeket nekünk kötelességünk felemelni. Vannak pódium-eseményeink, ahol a közéletben komolyan bizonyított embereket hívunk meg vendégnek. Olyan nevek fordultak már meg nálunk, mint Mécs Károly, Császár Angela, Kautzky Armand, Cseke Péter, Kubik Anna vagy Ókovács Szilveszter. Emellett tartunk rendhagyó irodalomórákat célzottan fiataloknak, illetve – igazodva a digitális világunk trendjeihez – készülnek videós tartalmak is a különböző social média felületekre.

(X)

Fotók: Mondj Te is egy verset Kult.Egy./Csákvári Zsigmond