Mélységi hadműveletek, villámháború, állásháború és minden, ami közöttük van – most bevezetjük olvasóinkat a 21. századi szárazföldi hadviselés rejtelmeibe! Folytatódik „Háború, közelről” cikksorozatunk.
Folytatódik biztonságpolitikai szakértő, hadtörténész szerzőnk, Somkuti Bálint Háború, közelről cikksorozata az ukrajnai háború legfontosabb, legérdekesebb aspektusairól és tanulságairól.
***
Bár a bevezetés kissé ijesztő lehet, nem egy akadémiai székfoglaló következik. Elsődleges célom az elkövetkező hetekben Kelet-Ukrajnában várható hadműveletekre jellemző keretek bemutatása, amelyek a hírek szerint már meg is kezdődtek.
Kezdjük is egy rövid történelmi áttekintéssel!
Az ipari háborúk kora a védelmet erősítette meg elsősorban; a korábban közel két évszázadig használt elöltöltős, kovás puskákat felváltó hátultöltő, gyútűs kézifegyverek tűzgyorsasága elavulttá tette a gyalogsági szuronyrohamokat. Ennek nyomán már az amerikai polgárháborúban megjelentek a 18. századi ostromművekre hasonlító, jellemzően kiásott földből készített állások, amelyek jelentősen csökkentették ezen fegyverek hatékonyságát. Fenti védművek a szintén hátultöltő, lapos röppályájú acélágyúkat használó tüzérség ellen is megfelelőnek bizonyultak. A géppuskák megjelenése csak tovább erősítette a védelmet, ahogy azt az I. világháború első éveire jellemző állás (és nem álló!) háborújának vérbe fulladt tömegrohamai is mutatják.
Felmerül a kérdés, mi köze ezeknek a több mint százéves tapasztalatoknak a jelenlegi háborúhoz?
Nos, a Donyecki és a Luhanszki „népköztársaság”, valamint az ukrán hadsereg is kiépített egy-egy ilyen egymással párhuzamos, zegzugos árkokból és támpontokból álló, több védelmi vonalat tartalmazó állásrendszert.
Folytatva a hadelméleti fejlődés rövid bemutatását, már az első világégés végén megjelent az a módszertan, amely lehetővé tette a gyalogosság számára nehezen leküzdhető, mélységben tagolt, kiépített állások áttörését.
Ezen új eszközök tömeges bevetésével létrejött az úgynevezett összhaderőnemi hadművelet, azaz a fiatal légierő által a levegőből támogatott szárazföldi támadás, amely képes volt áttörni még a mély védelmet is.
Ezzel a harceljárással ismét a támadás került fölénybe. Nem véletlen, hogy az I. világháború után a két kitaszított állam, Németország és Szovjetunió között létrejött rapallói szerződés nyomán meginduló közös katonai fejlesztések fő iránya a harckocsi és a repülőgép fejlesztése volt. Ezzel párhuzamosan mindkét államban megkezdődtek az új eszközök leghatékonyabb felhasználásával kapcsolatos elméleti kutatások is, amelyek eredményeképpen megszületett a német blitzkrieg, és a hasonló felfogású szovjet mélységi művelet koncepciója.
Szakítva a korábbi, az ellenség megsemmisítésére irányuló szándékkal, mindkét elképzelés az ellenfél harci képességét igyekezett összezúzni. Akár az utánpótlás és a kommunikációs vonalak elvágásával,
Ehhez természetesen helyi harckocsi-, tüzérségi és légi fölényre van szükség, és nem árt, ha az elfoglalt terület megtartására páncélozott szállítójárművekben utazó gyalogság is rendelkezésre áll megfelelő számban. A fenti célkitűzésekkel, a védelem mélységébe végrehajtott támadást nevezte el egy olasz újságíró 1940-ben blitzkriegnek, amely megnevezés végül széles körben elterjedté vált. A szovjet mélységi művelet talán legfontosabb eltérése a blitzkrieghez képest, hogy a bekerítés célja mindig két gyűrű, egy belső és egy külső létrehozása volt. Így a korábbi cikkben említett 1945-ös budai kitörés belső gyűrűn átjutó kis számú résztvevőinek jelentős része végül a külsőn akadt fent.
Rátérve a folyamatban lévő ukrajnai műveletekre: a már említett Donyeck-Luhanszk megyékben nyolc év alatt kiépített, megerősített állások áttörése a kiegyenlített helyi erőviszonyok fényében, valamint a műholdak mindent látó szeme előtt kifejezetten nehéznek, ha nem egyenesen lehetetlennek tűnik.
Bár az is igaz, hogy
hanem mozgási szabadságukat is erősen korlátozzák.
Ezzel az ukránok mintegy felkínálták a – szakszóval hadműveleti szempontból nyitott – kevésbé védett északi és déli szárnyaikat. Ráadásul a kevésbé sebezhető védelmi állások felvétele, amely terület feladásával járna, a politikai vezetés kinyilvánított szándéka miatt szóba sem jöhet.
A fentiek miatt az ukrán szárazföldi erők létszám szempontjából legerősebb csoportosítása egyértelműen kockázatos helyzetben van. Bár a mélységi művelet egyik kulcsfontosságú eleme a meglepetés, amely a már említett műholdak miatt nem kivitelezhető,
Várhatóan az orosz fegyveres erők egy klasszikus bekerítéssel fognak próbálkozni. A hírek szerint elsősorban északról megindult támadásra az elmúlt hetekben volt idejük felkészülni – igaz az ukrán erőknek is. A légi fölény egyértelműen a támadó oldalán van, és nagy valószínűséggel a tüzérségi is. Fenti két tényező a részben nyílt területen megvívott ütközetekben, jelentős mértékben az agresszor javára billenti a mérleg nyelvét.
Túlzás nélkül kijelenthető, hogy az előttünk álló hetek, hónapok döntő jelentőségűek lesznek. Az eddig kitűnően harcoló ukrán erők legerősebb csoportosításának sorsa jelentős befolyással lesz a háború végkifejletére.
Fotó: MTI/EPA/Jurij Kocsetkov
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Talán nem túlzás kijelenteni, hogy lassan mindenkinek elege lesz az ukránok pénz- és lőszerpazarlásából.
Mindenkit meglepett az ukrán elnök.
Az ukrán államfő szerint nem tökéletes a tervezet, de az alapvető részei megvannak.
Lukasenka és Putyin szomszédja határozott lépéseket helyezett kilátásba.
Az amerikai alelnök szerint az ukránok beletörődhetnek Donyeck elvesztésébe.
Már a szomszédban sem hisznek az ukrán csodában.
Egységben az erő! – üzente a világbajnok magyar MMA harcos.
Természetesen még mindig Orbán Viktortól tartanak.
