A népi írókat, köztük Illyés Gyulát, Veres Pétert és Tamási Áront ennivalóval, pénzzel, valamint igazoltatások esetére védettséget nyújtó katonai dokumentumokkal, nyílt parancsokkal látta el. Emellett az embermentésben kulcsszerepet játszó svéd diplomatát, Raoul Wallenberget is segítette az üldözöttek számára juttatandó élelmiszerek beszerzésében. A Mikó-csoport december végén egy Magyarországon élő fehérorosz zenészen keresztül felvette a kapcsolatot a fővárost körülzáró Vörös Hadsereggel annak érdekében, hogy a Rózsadombon, a németektől egy frontszakaszt átvéve, utat nyisson a szovjet (valamint átállt magyar) csapatoknak, lerövidítve ezzel Budapest ostromát. Miután a feladatra csak kevesen jelentkeztek, Mikóék újév napján utolsó lehetőségként megpróbálták meggyőzni Sipeki Balás Lajos századost, a Kapy utca környékén védelemben lévő egyetemi rohamzászlóalj parancsnokát, hogy adja át a frontszakaszt. Sipeki visszautasította az együttműködést.
A megbeszélés másnapján Mikó helyettesét, Bondor Vilmos főhadnagyot több emberével együtt letartóztatták, míg Mikó – akinek a fejére a nyilasok húszezer pengő vérdíjat tűztek ki – két társával előbb a török követség hátsó kertjében lévő eldugott kertészlakban húzta meg magát, majd rózsadombi családoknál bujkált. 1945. január 30-án saját maga jelentkezett a szovjeteknél, akik azonban nem értékelték a gesztust, és néhány nappal később letartóztatták. A vezérkari századost a nyilas fogságból kiszabadult, majd a szovjetek által szintén őrizetbe vett Bondorral együtt több állomás érintésével Konstancára szállították, ahol július 9-én mindkettőjüket halálra ítélték, majd átszállították Odesszába, ahol Bondor halálos ítéletét 25 évre enyhítették,
Mikót azonban augusztus 15-én kivégezték.