A padokat, a kerékpárutat már elérte a Duna – videón, ahogy felkészülnek az évtized árvizére
Helyszíni tudósításunk!
Egy magyar hős, aki társaival Illyés Gyula és Tamási Áron életét is segítette a II. világháború alatt, és aki az ellenállás tagjaként Raoul Wallenberget is támogatta Budapesten. Kitüntetések helyett a szovjetek kivégezték. Mikó Zoltán életéről a Magyar Hősök című kötetben részletesebben is olvashatnak.
Mikó Zoltán 1910. október 14-én született Balassagyarmaton, egy tanítónő és egy magyar–latin szakos gimnáziumi tanár hetedik gyermekeként. Nem sokkal az érettségit követően jelentkezett a Ludovikára. 1934-ben hadnaggyá avatták, majd többéves csapatszolgálat következett. 1943-ban került először komoly életveszélybe, kis híján bátyja, az 1933-ban repülőgép-balesetben elhunyt Árpád sorsára jutott: Kecskemétnél lezuhant a repülőjével, és súlyos égési sérüléseiből csak hosszú lábadozást követően épült fel.
1944 nyarán vette feleségül a több budapesti étteremmel is rendelkező Dunszt család egyetlen gyermekét, a több nyelven beszélő Évát. Ekkortájt került kapcsolatba az ellenállással,
November 22-én a sofőrjeként is tevékenykedő Kovács Józseffel éppen Tartsay Vilmos Andrássy úti lakására tartottak, ahova az ellenállás vezetői szerveztek találkozót, ám Budaörsnél durrdefekt miatt lerobbant a kocsijuk. Amikor a tanácskozás helyszínére értek, a megbeszélés résztvevőit éppen egy rabomobilba tuszkolták be. Néhány percen múlt, hogy elkerülte a lebukást. Az ellenállási mozgalom egyetlen aktív szárnyának vezetőjeként magára maradt Mikó továbbra is folytatta a fegyveres ellenállás szervezését a volt argentin nagykövetség Bimbó utca 51. szám alatti épületéből, miközben az üldözöttek segítésében is szerepet vállalt.
Budapest ostroma. Ezt a vérrontást akarta elkerülni Mikó Zoltán. Fotó: Fortepan/Vörös Hadsereg
A népi írókat, köztük Illyés Gyulát, Veres Pétert és Tamási Áront ennivalóval, pénzzel, valamint igazoltatások esetére védettséget nyújtó katonai dokumentumokkal, nyílt parancsokkal látta el. Emellett az embermentésben kulcsszerepet játszó svéd diplomatát, Raoul Wallenberget is segítette az üldözöttek számára juttatandó élelmiszerek beszerzésében. A Mikó-csoport december végén egy Magyarországon élő fehérorosz zenészen keresztül felvette a kapcsolatot a fővárost körülzáró Vörös Hadsereggel annak érdekében, hogy a Rózsadombon, a németektől egy frontszakaszt átvéve, utat nyisson a szovjet (valamint átállt magyar) csapatoknak, lerövidítve ezzel Budapest ostromát. Miután a feladatra csak kevesen jelentkeztek, Mikóék újév napján utolsó lehetőségként megpróbálták meggyőzni Sipeki Balás Lajos századost, a Kapy utca környékén védelemben lévő egyetemi rohamzászlóalj parancsnokát, hogy adja át a frontszakaszt. Sipeki visszautasította az együttműködést.
A megbeszélés másnapján Mikó helyettesét, Bondor Vilmos főhadnagyot több emberével együtt letartóztatták, míg Mikó – akinek a fejére a nyilasok húszezer pengő vérdíjat tűztek ki – két társával előbb a török követség hátsó kertjében lévő eldugott kertészlakban húzta meg magát, majd rózsadombi családoknál bujkált. 1945. január 30-án saját maga jelentkezett a szovjeteknél, akik azonban nem értékelték a gesztust, és néhány nappal később letartóztatták. A vezérkari századost a nyilas fogságból kiszabadult, majd a szovjetek által szintén őrizetbe vett Bondorral együtt több állomás érintésével Konstancára szállították, ahol július 9-én mindkettőjüket halálra ítélték, majd átszállították Odesszába, ahol Bondor halálos ítéletét 25 évre enyhítették,
A vezérkari százados sorsának alakulásában Raoul Wallenberghez fűződő kapcsolata is közrejátszhatott. A svéd diplomata Mikó segítségével 1944 decemberében a Magyar Nemzeti Bank egyik páncélszekrényében helyezte el a svéd követség lengyel menekültek anyagait is tartalmazó irattárát, köztük olyan dokumentumokkal, amelyek arról tanúskodtak, hogy a szovjetek követték el a katyńi vérengzést. A szovjetek később megtalálták az iratokat, ez pedig alapvetően meghatározhatta Mikó sorsát – a mészárlásról szerzett információi indirekt módon őt is Katyń áldozatainak sorába emelhették.
A kötetben további magyar hősök életéről olvashat
Nem kizárt azonban, hogy pusztán azon logika alapján lőtték agyon a vezérkari századost, hogy aki egyszer fegyvert fogott a megszállók ellen, máskor is fog. Mint egykori személyi titkára, Pál Gaszton kifejtette: „Tragédiánk abból eredt, hogy az oroszok nem értették a Mikó Zoltán által vezetett katonai ellenállás lényegét.” Letartóztatását követően felesége erőfeszítéseinek köszönhetően számos vezető politikus járt közben Mikó hazahozatala érdekében a szovjeteknél, akik 1946-ban
Az özvegy később hozzáment egy svéd üzletemberhez, de első férje elvesztését nem tudta kiheverni: évekkel később levetette magát bécsi bérházuk egyik emeletéről.
Családjának küldött utolsó, 1944. december 16-i levele néhány sorba sűríti Mikó Zoltán tragédiáját: „Én végzem a munkámat, reggeltől éjjelig. Célom: ott és úgy menteni a legnagyobb értéket, a magyar életet, ahol és ahogyan […] legjobban lehet. Segítsen meg benne az Isten, […] s ha tettem valamit, jutalmazzon meg avval, hogy lássam totyogni, gagyogni, verekedni és csókolózni majd a fiaimat, lányaimat. S ha nem? Megtrágyázom a testemmel én is a magyar földet!” Nyugodj békében, Mikó Zoltán!
A Nemzeti Emlékezet Bizottsága, a Mathias Corvinus Collegium és a Mandiner gondozásában megjelent Magyar hősök kötetben további olyan kivételes emberek élettörténetéről olvashat, akik akár az életüket is kockára tették honfitársaikért, hazájukért.