A jobbközép újbóli megerősödését készítjük elő – Gál Kinga a Mandinernek

***

Mielőtt konkrét ügyekről beszélnénk, egy halálesetről: a Fidesz egy meghatározó politikust vesztett Schöpflin György halálával. Milyen harcostársnak, embernek ismerte?

Nagyon mélyen érintett Schöpflin György kollégám elvesztése, akit mentoromnak is tartottam. 2004-ben együtt kezdtünk az Európai Parlamentben, és sok éven keresztül együtt küzdöttük végig a mozgalmas EP-éveket. Amikor már nem volt a kollégám, akkor is rendszeresen telefonon egyeztettünk, meghallgatott, és tanácsokat adott az éppen futó ügyekben. A halála nagy veszteség – egy olyan kollégát vesztettünk el,

Az ő perspektívája sokszor nagy segítség volt számunkra. Óriási tiszteletnek örvendett az európai politikában, egy igazi nagy politikust és egy jó barátot vesztettünk el.

Polgári, européer karakter volt, akit még a másik oldalon is tiszteltek – annak a vonalvezetésnek a reprezentánsa volt, amelyet pártjuk sok egykori híve hiányol a Fidesz mai arculatából.

Nem gondolom, hogy ez a vonal kiveszett volna a Fideszből, szerintem ma egyszerűen küzdelmesebb idők járnak, és ennek megfelelően kerül olykor máshova a hangsúly.

Polgári és européer – ezt hiányolta a Néppárt a Fidesznél, és ugyanezen értékek, a kereszténydemokrácia és az európai érdek feladását látta a Néppártnál a Fidesz. Ki változott meg?

Én az Európai Néppárt fokozatos változását közelről néztem végig, egyrészt a párt EP-frakciójában, másrészt az EPP alelnökeként. Ennek alapján mondhatom: kevésbé a Fidesz változott.

ugyanazok vagyunk, mint akik voltunk évekkel ezelőtt. Ahogy mi az EP-ben szavazunk, ahogy az értékkérdésekben (családpolitika, migráció, hagyományos európai értékek melletti kiállás) állást foglaltunk, azokban nem változtunk: a voksaink ugyanott vannak, ahol korábban is voltak. Kimutatható azonban, hogy a néppárti szavazatok miként tolódtak el a baloldal felé az elmúlt években, vagy meg kell nézni az EPP által az évek során elfogadott dokumentumokat: korábban hangsúlyosabban jelent meg a néppárti határozatokban a családpolitika fontossága, a keresztény hagyományra való utalás, az európai jobboldali értékek, idővel azonban ezekből a dokumentumokból ezek az utalások kivesztek vagy elhalványodtak.

Ön a tisztújító kongresszuson a Fidesz alelnöke lett. A Fidesz egyik égető konfliktusa az EU-val való viszony, ön ezen a fronton régi EP-képviselőként kulcsszereplő. Belejátszott ez, hogy elvállalta a feladatot?

Nagy megtiszteltetésnek vettem a felkérést, ahogy megtiszteltetés a rám leadott szavazatok nagy száma is a Fidesz kongresszusán. Ez erőt ad a további munkámhoz. Tizenhét éve európai parlamenti képviselő vagyok, éveken keresztül a Bel- és Igazságügyi Bizottság (LIBE) alelnöke voltam, jól  ismerem a Magyarországot érintő brüsszeli vitákat, hiszen nagy részük ebben a bizottságban formálódott, innen indult el, így ezeket a támadásokat szinte a bőrömön éreztem az elmúlt években.

Nemcsak magunkért, de a gyerekeinkért is küzdünk, hiszen nagyon fontos, hogy azok az értékek, amelyekért kiállunk, Európában továbbra is megmaradjanak alapértékekként. Nagyon fontos az is, hogy találjunk partnereket, szövetségeseket Európában, és ha ehhez a szövetségépítéshez bármilyen módon hozzájárulhatok, az megtiszteltetés, hiszen ez egy komoly és szép feladat.

Novák Katalin személyében szintén egy női politikus és szintén egy külpolitikai feladatkört betöltő ember volt az ön elődje az alelnöki poszton. Ennek a két pillérnek a megtartása tudatos döntés a párt részéről?

Gondolom, ez is közrejátszott. De nagyon örülök, hogy egy olyan ember, mint Novák Katalin után tölthetem be ezt a funkciót, hiszen amit ő tett le az asztalra a külkapcsolatok építésében, az értékek felvállalásában, az egy nagyon komoly munka és teljesítmény volt. Remélem, hogy folytatni tudom ezt a munkát.

Említette, hogy az elmúlt másfél évtizedben ott volt a jogállamiság- és demokrácia-viták kellős közepén Brüsszelben. Pártja álláspontjainak következetes képviselője volt. A Fidesznek az Európai Néppártból való kilépését utólag is helyes, elodázhatatlan lépésnek tartja?

Igen. Azok után, ahogy a Néppárt és a néppárti frakció az utóbbi időben viselkedett velünk, szerintem nem volt értelme ezt a döntést tovább halasztgatni.

Ezt a Néppárton belül is még sokan így látják, ahogy a Néppárton kívül is a jobboldalon, úgyhogy ebben a folyamatban az elkövetkezendő években fontos szerepe lehet a Fidesznek.

A Néppárt balra tolódása évek óta ismert folyamat, a pártszövetségen belül ez régóta feszültséget eredményezett. Ön szerint mi az igazi oka a kényszeres igazodásnak a centrumhoz, illetve mi az igazi oka, hogy az EPP képtelen volt a korrekcióra?

Azt gondolom, hogy

Hogy ezt nem tudják korrigálni, az betudható annak is, hogy van egy félelem, hogy vajon a mainstream média hogyan reagál majd. Illetve betudható annak is, hogy a 2019-es EP-kampányra ráfordulva az EPP frakcióvezetője az Európai Bizottság elnöke szeretett volna lenni, és ennek érdekében, hogy ezt a pozíciót megszerezze, engedményeket tett a baloldal felé – ezek az engedmények azonban gyengítették a Néppártot és annak frakcióját is. Ezt később sem ellensúlyozták, sőt, azt látjuk, hogy a Néppárt elnöke még inkább balliberális irányba tolta el a pártot, tovább gyengítve azt. Nem látom, hogy most képesek lennének a korrekcióra, pedig látható, hogy nem tudnak liberálisabbak lenni a liberálisoknál, és baloldalibbak lenni a baloldaliaknál, miközben ez kiábrándítja a saját szavazói bázist.

amely kiáll a migrációval szemben, az erős határvédelemért, a családpolitikáért, a jobbközép számára fontos értékekért.

A CDU választási veresége kicsiben élesen megmutatta, hogy a konzervatív szavazók más platformot várnak a pártjuktól. Ezt a német Manfred Webernek értenie kellene. Miért nem?

Ez a felismerés előbb-utóbb be kell következzen. Hiszen a Néppárt gyengült, és tovább fog gyengülni. Biztos vagyok benne, hogy a CDU németországi választási eredményének lesz ilyen hatása a Néppártra, de ezt még korai megmondani, nem is bocsátkoznék jóslatokba.

Azt, hogy Weber Brüsszelben találkozott Márki-Zay Péterrel, könnyen lehet úgy értelmezni, hogy Weber szerint a jobbszélre elmozdult Orbán helyett Márki-Zay és mozgalma töltheti be az űrt magyar részről az EPP-ben.

Úgy gondolom, hogy nem kellett volna Manfred Webernek néppárti frakcióvezetőként találkoznia egy olyan politikussal, aki még csak nem is listavezető. Az, hogy az EPP és a frakció tagpártjai elfogadnák, hogy a jobboldalon hozhat bármit is Márki-Zay Péterék felvétele, azt kétlem. Hiszen egyértelmű az EPP-n belül is az a nézet, hogy

Ez a találkozó biztos, hogy nem segített sokat Manfred Weberen, akivel kapcsolatban amúgy is egyre több a kérdőjel a saját pártján és frakcióján belül is.

Ön a Fidesz külkapcsolatait fogja koordinálni. Az európai politikai színtéren a Fidesz fő célja egy új európai jobboldali tömb létrehozása – konkrétan az Identitás és Demokrácia, illetve az Európai Konzervatívok és Reformerek európai parlamenti frakciók egyesítése. Milyen fázisában van ez a folyamat?

A legfontosabb lépés a júliusi nyilatkozat volt, amikor tizenhat európai párt közösen el tudta mondani, hogy miben értenek egymással egyet, és milyen európai jövőt szeretnének.

Van egy folyamatos kapcsolattartás a pártok vezetői között, a technikai egyeztetéseket úgy érdemes csinálni, hogy minden fél érezze, hogy ennek a szövetségnek a részesévé tud válni. Ha erre idő kell, akkor időt kell erre szánni – az a lényeg, hogy együttműködés szándéka, a nyitottság egymás felé erősödjön.

A két frakció több tucat pártja különböző háttérből érkezik, másak a politikai hagyományaik. Mégis sikerülhet egy egységet kialakítani a heterogén pártok összefogásából?

Hogy ez az együttműködés mennyire lesz szoros vagy marad laza, az a jövő kérdése. De ezek a pártok ki tudják fejezni, hogy

a nemzeti identitás, a tagállami szuverenitás megőrzésével, a határvédelemmel, az illegális bevándorlás megállításával, a családpolitika és a keresztény hagyományok fenntartásával kapcsolatban. Ezekre tud épülni egy együttműködés, attól függetlenül, hogy az adott pártok milyen háttérből jönnek, milyen hagyományokkal érkeznek.

A lengyel-magyar – uniós jogállamiság vita egy véget nem érő jogi-politikai konfliktus. Ön szerint mikor és milyen jogi formában lehet megnyugtató lezárása ennek a folyamatnak?

A jogállamisági vitában a legnagyobb probléma ott húzódik, hogy maga a jogállamiság fogalma definiálatlan, az uniós szerződésekben nincsenek lefektetett, meghatározott kritériumai ennek. Ehelyett

vagy az Európai Parlament. A Bizottság szerepe nem az, hogy politikai játszmákat játsszon, a szerződésekben le van fektetve a jóhiszemű együttműködés elve, ezen alapul a tagállamok együttműködése. Ebből kellene kiindulnia a Bizottságnak és a Parlamentnek is. Megvan határozva, hogy milyen ügyekben adtak át hatásköröket a tagállamok az EU-nak, és mely kérdéseket tartottak meg nemzeti hatáskörben. Most az zajlik, hogy ezen lefektetett szabályokon próbálnak átnyúlni az uniós testületek, és ez egy veszélyes tendenciát indíthat el, adott esetben szét is verheti az európai együttműködést is. Ez pedig senkinek nem érdeke. Például nem lehet uniós pénzeket, amelyek egy tagállamnak járnak, alamizsnaként felfogni. Ha lopakodó szuverenitás-elvonás van, akkor demokrácia-deficit lesz – vissza kell térni az alapokhoz:

a tagállami szuverenitást nem szabad kikezdeni, mert ellenkező esetben félő, hogy az egész Európa-projekt megbicsaklik majd.

A másik kardinális kérdés magyar részről a nemzeti kisebbségek ügye, itt szintén nincs megnyugtató jogi helyzet az EU-ban. Az Európa Tanács magyar elnöksége most ért véget. Miben sikerült előbbre lépni a jogvédelem területén?

Az Európa Tanácsban a hat hónapos magyar elnökség prioritásai közé tartozott a hagyományos nemzeti kisebbségek védelme, ez eleve egy fontos figyelemfelhívó eszköz volt. Ez azt jelezte, hogy ezen a területen probléma van. Amit az Európa Tanácsban lehetett tenni, azt a megszervezésre került konferenciákkal és az ügy napirenden tartásával megtették. Az érem másik oldala, hogy az Európai Unióban az Európai Bizottság mit szándékozik tenni. Két sikeres polgári kezdeményezésen vagyunk túl, mégis a Minority SafePack ügye azt mutatja, hogy az őshonos nemzeti kisebbségek, illetve a kisebbségi régiók számára szükséges jogalkotástól,

a tagállami hatáskörre mutogat. Más kisebbségek esetében azonban a legapróbb diszkrimináció ügyében is azonnal megnyilatkozik a Bizottság. Ez a kettős mérce elfogadhatatlan.

Minden magyar parlamenti választás közeledtével ezek az uniós viták menetrendszerűen fokozódnak. Mondhatjuk, talán mindkét félnek érdeke gerjeszteni ezt, hiszen mind a kormánypárti, mind az ellenzéki szavazók körében mozgósító hatása van. Erre számít a következő hónapokban is a kampányban?

2010 után valóban azt tapasztaltuk, hogy rendszeresen kívülről ránk erőltetnek olyan vitákat, mint a Tavares-, majd később a Sargentini-jelentés kapcsán rendezett vita,

Én ezt mindig is egy zsarolásnak éreztem. Ugyanezt érzem most a helyreállítási alap kapcsán kialakult vitában is. Ugyanakkor a jelek szerint ezek az eddigi lépések egyik választást sem tudták befolyásolni, sőt, inkább kontraproduktívak voltak: a magyar emberek átlátnak a szitán, látják, mi az igazság.

Ön a Fidesz egyik vezetőjeként fog ott állni 2022 áprilisában a választás napján az eredményváróban. Biztos győzelemre számít? Vagy lehet kellemetlen meglepetés?

Négygyermekes édesanya vagyok, így én optimistán nézek a jövő elé. Bízom benne, hogy azon az estén mosolyogni fogok, ahogy körülöttem is egy mosolygós tömeg áll majd.

Borítókép: Bocskor László, MTI