Mezítlábas hódítók

„Azaz a szaúdiak feltehetően képesek megvédeni magukat és létfontosságú létesítményeiket, annak ellenére, hogy ez most nem sikerült. Rijád számára ez a legfontosabb, hogy ne változzon meg a világban a róla kialakult kép, azaz sziklaszilárd állam, amely percre pontosan leszállítja a tőle rendelt, tetszőleges mennyiségű olajat. A térségben levő, ellenérdekelt erők ezt akarják tönkretenni, a szaúdiakat ért csapás pedig közvetve Washington arcán ült meg végül. Nem is csoda, hogy az amerikaiak olyan reakciót adnak, amilyet mindig: támadunk.

Korunkban azonban a hibrid hadviselés dívik, a mezítlábas hódítók korát éljük, ahol voltaképp civil eszközökkel is lehet súlyos csapást mérni stratégiai létesítményekre, majd mindenki mossa a kezeit, s tagadja, hogy köze volna a merényletekhez.

A húszi lázadók Jemenben tagadják az iráni kapcsolatot, a szaúdiak pedig azt állítják, a drónok nem is Jemenből indultak. Az összes állítás is lehet hazugság, ahogy lehet bizonyos igazságtartalma is, ez a proxy háborúk sajátja, az eseményeket és azok kommentálását úgy kell csavargatni, hogy indokolja a későbbi válaszreakciót. Lehet, hogy valóban Irán volt az ügy mögött, de az Egyesült Államok már most megelőlegezte ezt a feltevést.

A gyanúsítgatásból és a médiában való üzengetésből nem lesz automatikusan háború, jelenleg se fenyeget hasonló, a történelem már túllépett ezen a módszeren, amikor valamely ország gyűlölt ellensége ellen lecsapott sisakrostéllyal támadást indít. Mindig van kiút, van menekülőösvény, mindig vissza lehet táncolni és tárgyalásokat kezdeményezni. A rakéta és az emberélet is drága, mindegyiket el kell magyarázni a közvéleménynek, a nemzetközi közösségnek, egy drón pedig olcsó, és semmi nyoma nincs annak, ki irányította.”