Merre kígyózik tovább?

„Megengedheti‌-e magának a hibrid rezsim, hogy a harmadik ciklusban végre konszolidálódjon, vagy ez az eredmény már maga a konszolidáció? Ha a Fidesz ennyire sikeres, akkor elképzelhető-e, hogy tanul a győzelméből, és változtat az oktatáspolitikáján vagy célként tűzi ki az egészségügyi rendszer társadalmilag felelős átalakítását? Esetleg jön valami lengyel mintás ötlet az abortusz szigorításáról? Mégis lesz netadó vagy vasárnapi boltzár, vagy vénaszkennerrel lehet majd csak dohányhoz jutni? Mi lesz most? Az egész országot és nem pusztán a választóikat tisztelnék meg azzal, ha ezt végre elárulnák.

Azoknak, akik nem erre az eredményre számítottak, fel kell dolgozniuk, hogy valamiféle információbuborékban éltek. Ez nem csak politikai identitásunk tekintetében nehéz feladat, hiszen a körülöttünk lévő társadalomról kialakított képünk realitásáról van szó. Le lehet nézni azt, aki megvette a Stop, Soros!-t, a lex NGO-t vagy a migránskampányt, de az ő többségükkel él együtt a vereséget szenvedett kisebbség is. Ilyen téren durvább lett a választók tényekhez történő hozzáférésének törésvonala. (...)

Egyértelműnek tűnhet a vesztesek jövője, de a kisebbség, ha megosztottan is, megőrizte tömegjellegét. Orbánék öröme jelenleg még jobban emlékeztet a »Jézusmária, győztünk!« állapotára, mint a józan tervezés időszakára.”