Újabb mérföldkőhöz értek Bálint Sándor boldoggá avatásában

Ruppert József tájékoztatása szerint a dokumentum az 1980-ban elhunyt szegedi néprajzkutató és művészettörténész élettörténetét dolgozza fel, bizonyítja hitéleti erősségét, erényeit, és olyan adatokat, kortársi tanúvallomásokat tartalmaz, amelyek alátámasztják, hogy Bálint Sándor »magas fokon gyakorolta a keresztény erényeket«. Elmondta: mostantól kezdve azt kell megvárni és végül igazolni, hogy Bálint Sándor közbenjárásával csodálatos gyógyulás történt. Ez egy hosszú folyamat, amely évektől évtizedeken át akár évszázadokig is eltarthat, de ez a következő lépés a boldoggá avatás folyamatában. »Nagyon fontos, hogy a nép tudja, hogy Bálint Sándor a boldoggá avatás felé halad és imádkozni lehet hozzá, terjesszék a hírét, mert ezzel lehet a legjobban segíteni a folyamatot« – fogalmazott a posztulátor.

Kiss-Rigó László, a Szeged-Csanádi Egyházmegye püspöke elmondta: Bálint Sándor abban az időben is hívőként gyakorolta szakmáját, a néprajztudományt, amikor ez nehézkessé tette életét, s bár házassága tönkrement, visszafogadta volt feleségét, és haláláig hűségesen ápolta, mindkét tevékenységével példát mutatva másoknak. Bálint Sándor (1904-1980) boldoggá avatási eljárását 2005-ben az akkori szegedi megyés püspök, Gyulay Endre kezdeményezte. A boldoggá avatási eljárás abban az egyházmegyében indul, amelyben a jeles személy hosszú ideig élt, vagy ahol meghalt, Bálint Sándor esetében ez a Szeged-Csanádi Egyházmegye.

Szegeden az egyházi bíróság eljárásában az ismerősök, tanúk meghallgatása mellett összegyűjtötték Bálint Sándor műveit, leveleit, megírták életrajzát. Ezeket három vaskos kötetbe rendezték, ebből készült el a posztulátor által összegzett positio. Bálint Sándor, akit »a legszögedibb szögedinek« tartanak, a 20. századi magyar néprajz és folklorisztika egyik legnagyobb alakja volt, munkássága Szeged és környéke, valamint a népi vallásosság kutatásában is kiemelkedő. Tudományos munkásságát mintegy félezer közleménye, tanulmánya és könyve őrzi.