Hogyan lettem katolikus?

2012. október 31. 15:42

Rájöttem, hogy ha a buddhizmusnak igaza van, akkor nincs számomra remény, hacsak a mostani életemben el nem jutok a megvilágosodásra (nirvána), ahol végleg lezárul az újjászületések sora.

2012. október 31. 15:42
Paul Williams

Ilyen gondolatok kezdtek eltávolítani a buddhizmustól és annak reménytelenségétől. Szerettem volna keresztény lenni, mert a keresztényeknek van reményük. Visszatértem hát, és újra átgondoltam mindazt, amit egykor elutasítottam a keresztény hitből. Utamat részletesen könyvben írtam meg (The Unexpected Way, T&T Clark/Continuum 2002). Kegyelem volt, hogy visszatérhettem Istenhez. Meggyőződtem, hogy Istenben hinni ésszerű, sőt ésszerűbb, mint nem hinni. Istenhívőként természetesen nem lehettem többé buddhista. Alapos átgondolás után – meglepetésemre – arra jutottam, hogy Krisztus feltámadása a leglogikusabb magyarázat arra, aminek történnie kellett, ezért a teista vallások közül a kereszténység a legésszerűbb alternatíva.

A kereszténységben minden személy végtelenül értékes és fontos, mert mindenki Isten egyedi teremtménye, akit Isten végtelenül szeret és értékel. Mindenki az, aki – a saját testével, élményeivel, családjával, barátaival. Jézus azért halt meg és váltott meg minket – nem pedig számtalan reinkarnációnkat –, mert Isten számára mindegyikünk végtelenül fontos. Erre épül az egész keresztény erkölcs. Mindez homlokegyenest ellenkezik a reinkarnáció tanával, amely összeegyeztethetetlen a feltámadással, a személy végtelen értékével és az isteni igazságossággal.

A kereszténységen belül a római Katolikus Egyház mellett tettem hitet. Sokan sokféleképpen próbáltak meggyőzni, miért nem jó ez a választás. Könyvemben sorra vettem érveiket, egyenként bizonyítva, hogy nem meggyőzőek. A Katolikus Egyházhoz csatlakoztam hát. Ma hála és reménység tölti be az életemet. Soha egy pillanatra sem bántam meg, hogy így döntöttem.

Összesen 37 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Swastika
2012. november 05. 16:36
Ez se rossz...:-)))
magnamater
2012. november 05. 16:36
Kedves Ottapont! Ember nem élte időben is éltek ragadozók a tengerben és a földön. Ha Isten a teremtményeket meg tudta teremteni, azt is tudta előre,hogy fognak viselkedni. A fájdalom arra jó, az élőlényt figyelmeztesse,valami baj van a testével, védekezzen ellene. A legtöbb ember nem követ el akkora bűnt, hogy halált érdemeljen. Célszerűen, praktikusan vannak a lények megalkotva - mit tesz az oroszlán, a tigris hatalmas tépőfogával, ha legelnie kell? ,
Swastika
2012. november 05. 16:35
Till, mondok neked valamit, lehet, kineveted, de ha nem, az se számit. Legyen mindenkinek a hite szerint,és kész.
magnamater
2012. november 05. 16:34
Elfogadhatatlan a halál, ezért találta ki az ember, hogy újra születik, kezdődik minden előlről. De én leszek e én, ha majd más testem lesz, vagy nem is embernek, hanem bogárnak, madárnak, vagy más lénynek születek? Persze, hogy jobb arra gondolni, lelkem él tovább, és egyszer csak kapok egy végleges, szép új testet! Hátborzongató azonban, hátha mégis a Nirvána a vég: hátha tényleg végtelen a tér, s rohan a világ a vágtelen vége felé,szétoszlik a mindenségben és semmi lesz belőle. Még Jézus is azt mondta"ég és föld elmúlnak"- de mi haszna akkor annak, ha igéi megmaradnak, és senki se fogja mondani, senki se hallgatni? A vallások nem egyformák: egyikben kegyetlenek az istenek, katolikusoknál meg jó - de akkor mért ítélt halálra mindenkit? Ősszülők bűnéért azokat, akik ott se voltak? Én azt hiszem,nem büntetésből van halál, csak nem sikerült Néki tartósabbra csinálni - a halál a biztos, de mégis jobb reménykedni
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!