„97% nem a szankciókra” – ez volt az egyik első óriásplakát, ami Budapesten fogadott. Mivel a „nem” egyike azon kevés magyar szónak, amit ismertem, a „szankciók” pedig hasonlít az angol „sanctions” szóhoz, hamar lefordítottam és megértettem az üzenetet. Nem az Orbán-kormány utasította el a Nyugat által Oroszország ellen bevezetett energetikai szankciókat, hanem a magyar emberek. Ez a nemzeti önrendelkezés példája a gyakorlatban: az Európai Unió egyik szuverén tagállamában a nép akarata nyilvánult meg.
2004-ben a magyarok nem azzal a várakozással csatlakoztak az EU-hoz, hogy egy olyan eurokrata elit fogja őket irányítani, amely föderális, felülről irányított politikai uniót akar létrehozni. A magyarok nem akarják, hogy a nemzeti döntéshozatali jogköreiket elvegyék tőlük. Ezer éve küzdenek azért, hogy megőrizzék identitásukat és szabadságukat, még mindig élénken élnek emlékeik a szovjet tankokról, az elnyomásról, a kínzásokról, a totális kontrollról.