Beszélgetés a közgazdászként és költőként is ismert Báger Gusztávval huszonöt éves írói jubileuma alkalmából.
Matus Tibor interjúja a Mandiner hetilapban.
Ön egyszerre közgazdász és költő. Hogyan lehet ezt a két tevékenységet összeegyeztetni? Mert ahogyan versében mondja: „dallammá alakítjuk a dilemmákat”.
Igen, erre a gazdaság menedzselése során is célszerű törekedni. Történelmileg e két tevékenység persze külön pályán haladt, de régen is akadtak alkotók, akik eme területeket együtt tudták művelni. Például a híres T. S. Eliot bankárként dolgozott, költőként mégis világhírű művet alkotott. Folytathatnám a példákat, anélkül hogy magamat hozzájuk merném hasonlítani. Így a világról teljesebben tudja kifejezni magát a költő: a materiális létezés tudományával együtt jelenhet meg az értékálló szellem és a gondolati töltés mint mag. Ráadásul a világmegértésre való törekvés a nyelvjáték szépségével együtt mutatkozik meg. A két tevékenység tehát számomra természetes egységet alkot, erősíti egymást. Sőt, ha például kifárasztanak az adathalmazok, felüdítően hat egy-egy szép verssorra való emlékezés.
A közgazdász miként értelmezné a „Mentsd meg az országot Urunk, adj kegyelmet Magyarországnak!” verssorát? Magyarország minden időben kegyelemre és külső segítségre szorul? Az elmúlt hatvan évben lehetett az ország végre a maga ura?
Ez az idézet az Ima az országért című versemből való. A magyar történelemben a keresztény szellemiség mindig feltételezte az isteni kegyelem meglétét. Különösen vészhelyzetekben, a török idők alatt vagy Trianon táján, jóllehet nehéz eldönteni, hogy melyik volt a nagyobb csapás az országra. Azért fogalmaztam élesen eme versben, mert a rendszerváltás után kialakult jó irányok mellett sok rossz irányú fejlődési pálya is elindult. Ezek elhagyásának segítéséért fordítottam a figyelmet a végső mentsvárra. Ha az akkori nehézségekhez most még hozzávesszük a koronavírus-járvány hatásait, a mai politikai megosztottságot, szétszabdaltságot, valamint a súlyos nemzetközi és globális kihívásokat, akkor máris érthetővé válik ez a megfogalmazásom.
Hogy „Ne ismételje meg a hibákat, ne fennakadt lemezként forogjon a történelem…”?
Pontosan. Azért írtam e sort, hogy ne térjenek vissza azok a hibák és hiányosságok, amelyek korábban már sújtottak bennünket. E követelmény most is érvényes a politikai elit, az ország vezetése számára.
És az is, hogy „Hulljon le a lepel a képmutatásról, hogy megszűnjön az átok…”?
Ezt tizenkét éve írtam, és ehhez kapcsolnám egy mostani, Egy mondat a gonoszságról című versemet. Leírom benne, hogy hiába fehér valami, a gonosz képviselője akkor is azt mondja rá: fekete. Ellenpontoz, ellentmond. Úgy beszél, mintha egy lenne az elnyomottak közt, s közben mégis mintha ő lenne a vezér, a meghatározó személy. Lelkednek, önazonosságodnak a föladását kéri. Lehúz, kifordítja az időt, elfelejteti a múltadat a bűnbánat iránti vágy megsemmisítésével. S amint ez sikerül, a tudatunk és lelkünk szétesik, a gonosz elérte a célját. Ez a mai, nehéz társadalmi lelkiállapotunk tükre. És itt ne csak a társadalmi csoportokra gondoljunk, hanem arra is, hogy mindannyiunkban ott van egy rész a gonoszból.
Az egész világot felforgatják a Donald Trump által bejelentett vámtarifák és viszonossági vámok. Az Európai Unió vesztes pozícióból próbál egyezkedni az Egyesült Államokkal, és Kína is okozhat meglepetéseket. Megnéztük, hogyan is érintené Európát és benne hazánkat a tényleges vámháború.
„A polgár és a polgári rend az emberi együttélés egyik legértékesebb, leghasznosabb, magasrendű terméke, mindaddig, amíg alkotó és hősies. A papucsos polgár, aki rádiót hallgat, szidja az adókat és a prolikat, nem eszménye senkinek.” Százhuszonöt éve született Márai Sándor – egy igazi polgári karakter.
Ha létezik nemzeti minimum, akkor úgy vélem, ebben a dologban kellene lennie.
Mozgástér, önrendelkezés, nemzeti identitás tartanak meg minket, nem a társadalommérnöki betűszavak. Constantinovits Milán írása.
A kommentek szerint a magyar nézők után a „sógorok” szívét is meghódítja a híres törökverő vitézünk.
A TEMPÓ legújabb adásában Kohán Mátyás elmagyarázza, hogy miért kerülne Ukrajna EU-tagsága felfoghatatlanul sok pénzbe, és miért fizettetnék meg velünk a cechet, miközben a mezőgazdaság, az ipar és a fejlesztések is rámennének Brüsszel tervére.
A székely tájszólását is levetkőzte Kádár L. Gellért.
A lap szerint Trump békejavaslata az oroszoknak kedvez, holott csak bevallottan jobb Oroszországot és jobb Ukrajnát akar építeni Amerika.
