Mi sem jelezhetné jobban az Európai Néppárt identitásvesztését, mint az a tény, hogy Karl Marx személye és munkássága a pártcsalád számára elfogadható, egy másik német, de történesen jobboldali gondolkodóé, Carl Schmitté viszont nem? Utóbbit akár meg is lehet érteni, ám annak fényében az előbbit semmiképp.
Palkó Attila írása a Mandiner hetilapban.
Ismét erőre kaptak a rendkívüli állapotot mint jogi intézményt övező ideológiai-politikaelméleti viták. Ebben a diskurzusban megkerülhetetlen tekintély Carl Schmitt. Ő dolgozta ki elsőként részletesen a rendkívüli állapot jogelméleti alapjait. Schmitt szerint rendkívüli jogrendben nyilvánul meg leginkább egy állam szuverenitása, nem elvont jogelvekben vagy a nemzetközi jogban. Annak bevezetéséről ugyanis csak államok képesek dönteni, a döntés képessége pedig a politika lényegét jelenti. Schmitt a terület legnagyobb teoretikusa, lényegében minden álláspont vele összhangban vagy vele vitázva fogalmazható meg – tőle függetlenül semmiképp. Sajátos gellert ad mindezen vitáknak, hogy nagyjából 1932 és 1936 között Schmitt közreműködött a náci hatalom kiépítésében és működtetésében, megalapozva ezzel a későbbi ad hominem érveknek. Kétféleképp lehet ugyanis eljárni, ha Schmitt neve felmerül egy vitában. Lehet árnyalt politikaelméleti és ideológiai vitát folytatni a munkásságáról, vagy lehet – szellemi restségről tanúságot téve – szimplán egyenlőségjelet tenni személye és a náci eszmék támogatása között. Az elviekben jobboldali Európai Néppárt (EPP) – Donald Tuskkal az élén – a közelmúltban az utóbbit választotta, miközben egyébként Karl Marx személye egyre elfogadottabbá válik a „konzervatív” európai pártcsaládban.
Kettős mérce? Rendben, de nem mindegy, merre BILLEN a mérleg!
Marxot emlegetni a jelen helyzetben messze nem indokolatlan. Jean-Claude Juncker az EPP prominens politikusa, az Európai Bizottság előző elnöke 2018-ban személyesen vett részt a németországi Trierben azon a megemlékezésen, amelyet a baloldali filozófus születésének kétszázadik évfordulója alkalmából rendeztek. Az egykori bizottsági elnök maga is érezte, hogy jelenléte némi magyarázatra szorul, hiszen állítása szerint több kritikai élű levelet is kapott részvétele miatt.
Álláspontját védendő, Juncker meglehetősen távolságtartó, már-már eszmetörténeti jellegű elemzésbe kezdett Marx helyes megítéléséről. Beszédében elmondott érvei szerint egyrészt a filozófus nem felelős azokért a tettekért, amelyeket a nevében követtek el, másrészt a személyét megértés és értő emlékezés nélkül nem tudjuk helyesen megítélni, harmadrészt Marxot a saját korából kiindulva lehet megérteni, negyedrészt nem lehet beleszeretni az ő korának a kapitalizmusába, s nem kell ahhoz marxistának lenni, hogy mindezt belássuk.
E szavak mögött sajátos értékválasztás húzódik meg. Ha valaki nem szimpatizál Marxszal, nem kezd bele ilyen és ehhez hasonló, eszmetörténetinek álcázott politikai érvek felsorolásába, hanem – jó okkal – keres magának jobb példaképet az európai eszmetörténet csarnokából. Hogy Jean-Claude Juncker mégsem így járt el, többet árul el róla, mint Marxról. De még inkább sajátos az a tény, hogy az Európai Néppárt egésze sem látott kivetnivalót ebben az értékválasztásban. Egyedül a keleti – a marxizmusról gyakorlati tapasztalattal rendelkező – tagállamok pártjai fejezték ki nemtetszésüket.
A felhasználók nem győznek köszönetet mondani a szervezőknek és a beszélgetésben résztvevőknek, hogy mertek vitázni Európa békéjéről.
Szerintem Észak-Korea elkezdhetné a felkészülést Orbán Viktor fogadására. Vagy várható baráti gesztusainak viszonzására, ha mégsem látogat oda személyesen.
A svájci Weltwoche szervezésében Bécsben beszélgetett egymással az európai politika két legnevesebb békepártija: Gerhard Schröder német kancellár és Orbán Viktor magyar miniszterelnök.
Amíg ez nem történik meg, mi minden nap el fogjuk mondani a magyar embereknek, hogy Önnek a lopás fontosabb Magyarországnál.
Hogyan lehetséges, hogy az egykori szociáldemokrata kancellár, a konzervatív Orbán Viktor és a liberális Die Welt egykori főszerkesztője Bécsben egy beszélgetésen vesznek részt?
A belga Thales vállalat együttműködési megállapodást kötött egy ukrán védelmi céggel, így Ukrajna hamarosan megkezdheti a külföldi rakéták gyártását.
A magyar válogatott labdarúgót már várják a Liverpool-drukkerek.
