Most advent van. Minden időzavarunk mellett is vágyjuk a szépet, az egymásba kapaszkodás élményét, a jeges, csípős szélben a lelkünket melengető idillt, ami a Megváltó születésének csodájára készít fel. A város is átöltözik: az adventi forgatag, a díszkivilágítás és a kirakatok, vendéglátóhelyek szezonális átalakulása alkotja meg az ünnepi kulisszát. Budapest kavarog ilyenkor: télikabátjukba bújt, siető emberek futnak nagy pakkokkal a még hiányzó ajándékok után, miközben évet zárnak a munkahelyen, vagy a gyerekek karácsonyi műsorára rohannak. Ebben a kapkodó időszakban a hajnali roráték csendessége mellett a személyes találkozások jelenthetik a valódi ünnepi feltöltődést.
Mindennek egyik leghangulatosabb fővárosi színtere, Budapest adventi gyöngyszeme a Városligeti-tó medrében kialakított műjégpálya, közkeletű nevén a Műjég. Bár magam alig-alig tudok a jég hátán botorkálni, és jobbára csak a gyerekeket kísérve lépem át a hely küszöbét, ha a téli Budapestre gondolok, leghangulatosabb képként a Vajdahunyadvár szomszédságában álló jégpálya forgataga sötétedés után jelenik meg a szemem előtt.