Robban-e a puliszka?
A legjobb politikai barométer a világban a román politika mozgása: ahová áll, ott mindenképpen fordulat várható.
A Vasgárdát a román társadalmi viszonyok termelték ki: hiába került ki az ország végül győztesen a háborúból, a lakosság jelentős része érezte úgy, hogy nyomorra van kárhoztatva. Miskolczy Ambrus történésszel beszélgettünk a román politikai és ideológiai mozgalomról.
A Széchenyi-díjas Miskolczy Ambrus Vasgárda – Antiszemitizmus, mitológia, vallás címmel írta meg a mozgalom történetét, amelynek második kötete nemrég jelent meg. A történész interjúnk elején hangsúlyozza: a Vasgárda „Kapitánya”, Corneliu Zelea Codreanu a harmadik karizmatikus figura volt a fasizmus történetében. Mussolinival és Hitlerrel szemben ő daliás testalkatú férfi volt – ha a román mozivásznakon megjelent egy cowboy, a közönség rendre felkiáltott: „Kapitány! Kapitány!”
A Vasgárdát a román társadalmi viszonyok termelték ki: hiába került ki az ország végül győztesen a háborúból, a lakosság jelentős része érezte úgy, hogy nyomorra van kárhoztatva. A Vasgárda társadalmi bázisában ott volt „a lelki válságban szenvedő főúr, az unatkozó tábornok, a mocskos internátusokban tengődő diák” és a városokba újonnan bekerült munkásság is. Az első generációs keresztény értelmiség vetélytársat látott a zsidóságban, meg akarta akadályozni az emancipációját, emellett iparosításon alapuló radikális társadalmi reformot is kívánt. „Akkor jön el az új világ, amikor a Népszövetség előtt szónokló, européer Titulescu nem kaviárt zabál majd, hanem velünk együtt hagymát puliszkával” – hangoztatta a Kapitány, és a mozgalom vendéglőket nyitott a sovány pénztárcájú diákok számára.