Brüsszelben nem okozhat nagy meglepetést a tiszás képviselő magyar érdekekkel ellentétes örömködése, mivel az összes ellenzéki EP-képviselő évek óta azért lobbizott, hazánk ne kapja meg a neki járó forrásokat. Az előző uniós parlamenti ciklusban a Momentum bukott képviselői, Cseh Katalin és Donáth Anna büszkélkedett rendszeresen azzal, hogy tevékenységükkel hozzájárulnak a források blokkolásához.
Magyar Péter kampánya Brüsszel kampánya is
A Kollár Kinga által kirobbantott botrány talán minden korábbinál egyértelműbbé tette, hogy a Magyar Péter által rendszeresen hangoztatott témák – közlekedés, egészségügy, oktatás, szociális helyzet – mögött a befagyasztott uniós pénzek állnak.
A 2021 és 2027 között Magyarországnak járó uniós források
A legfontosabb EU-s pénzügyi alapok közül a hétéves uniós költségvetési ciklusban
- a kohéziós alapból 21,7 milliárd euró,
- a helyreállítási alaptól (RRF) 10,4 milliárd euró,
- a Közös Agrárpolitika forrásaiból 13,5 milliárd euró jár Magyarországnak, amelyből 7,8 milliárd eurót fizet az EU, míg 5,7 milliárd euró a nemzeti hozzájárulás, a magyar költségvetés terhére.
A teljes, 18 ezer milliárd forintos uniós forrásnak kevesebb, mint a felét érinti Brüsszel blokkolása:
- a kohéziós alapból 9,45 milliárd eurót,
- a helyreállítási alapból a teljes 5,8 milliárd euró vissza nem térítendő támogatást és a 4,6 milliárd euró kedvezményes hitelkeretet visszatartja Brüsszel,
- míg a Közös Agrárpolitika pénzeit nem érintik a jogállamisági eljárások.
- Emellett egymilliárd eurót veszített hazánk eddig a pénzek visszatartása miatt.
Ez azt jelenti, hogy Brüsszel mintegy 7500 milliárd forintot tart zár alatt, vagyis – ahogy Kollár Kinga fogalmazott – ez minden magyar embernek 800 ezer forintot jelent.
A Tisza Párt kampánya lényegében nem más, mint a befagyasztott uniós források miatt elhalasztott programok megvalósítása. Ezeket a programokat ugyanakkor a magyar kormány alkotta meg és nyújtotta be a költségvetési tárgyalások alatt, Brüsszel pedig jóváhagyta.
Ez azt jelenti, ha Brüsszel feloldaná a zárolt uniós forrásokat, akkor is a már elfogadott programok és beruházások megvalósításával válnának ténylegesen lehívhatóvá a pénzek, vagyis Magyar Péter végső soron a kormány által előkészített uniós programokkal járja az országot.
Ezek a programok késnek Brüsszel miatt
A befagyasztott uniós források két nagy uniós alapot érintenek:
- A kohéziós források célja, hogy a beruházási pénzekkel csökkenjen az Európai Unió országai közti különbség, a kelet- és dél-európai tagállamok gyorsabban zárkózzanak fel a tehetősebb nyugati- és északi országokhoz.
- Az RRF – Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz a Next Generation EU legnagyobb programja, amelyet egy egyszeri pénzügyi eszközként hozott létre az unió, a Covid-válság káros gazdasági és társadalmi hatásainak enyhítésére.
A kohéziós források tehát mintegy 22 milliárd eurót jelentenek hazánk számára a teljes, 2021 és 2027 közötti pénzügyi ciklus alatt. Ebből 9,45 milliárd eurót tart befagyasztva Brüsszel.
Magyarország ugyanakkor a nem zárolt forrásoknak eddig csak egy részét hívta le, ami nem meglepő a költségvetési ciklus közepén.
A 2021-2027-es EU-s ciklus forrásait legkésőbb 2030-ig lehet felhasználni. Fontos, hogy a pénzek visszatartása konkrét programokat érint, vagyis ezek megvalósítása valóban késik Brüsszel politikai céljai miatt. Ezek közé tartozik
- az Integrált Közlekedésfejlesztési Operatív Program Plusz, amelynek keretéből a közlekedési infrastruktúra fejleszthető, vagyis a vasúti és közúti közlekedés,
- a Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program Plusz, amelyből az energiahatékonysági fejlesztések, vízgazdálkodás és hulladékkezelés támogathatók,
- valamint Terület- és Településfejlesztési Operatív Program Plusz, amelyből az önkormányzatok fejlesztései és a helyi beruházások finanszírozhatók.
Uniós gigahitelből buktatná meg Brüsszel az Orbán-kormányt
Az Európai Bizottság a kohéziós források egy része mellett teljes egészében visszatartja az RRF forrásait, amelynek nagyobb része vissza nem térítendő támogatás, kisebbik része pedig egy kedvezményes hitelkeret.
A helyreállítási eszköz a Next Generation EU eszköz legfontosabb programja, amelyet az EU a Covid-válság kezelésére hozott létre, fedezete az EU legnagyobb kölcsöne, amelynek visszafizetése – beleértve a kamatokat is – végső soron a tagállamok feladata.
Az RRF beruházásait legkésőbb 2026 végéig kell megvalósítani, ellenkező esetben a források elvesznek.
Magyarország a források blokkolása miatt gyakorlatilag még nem tudta elkezdeni a Brüsszel által előzetesen jóváhagyott beruházásokat, amelyek
- az egészségügy
- és az oktatás fejlesztésére,
- a zöld átállás előmozdítására,
- a közösségi közlekedés fejlesztésére,
- a hátrányos helyzetű települések felzárkóztatására,
- valamint a vízgazdálkodás kialakítására tartalmaz jelentős, több mint 4000 milliárd forint forrást.
Érdekes, hogy az RRF imént felsorolt programpontjai teljes mértékben egybecsengenek a Magyar Péter és a többi baloldali párt által rendszeresen hangoztatott témákkal.
Kollár Kinga botrányos felszólalásában tehát annak örül, hogy a minden magyar ember számára mintegy 800 ezer forintot jelentő uniós támogatások befagyasztásával Brüsszel érdemben hozzájárul Magyar Péter, a Tisza Párt és a magyargyűlölő Manfred Weber vezette Európai Néppárt politikai céljaihoz, mivel pont azokon a területeken támadják a kormány gazdaság- és szociálpolitikáját, ahol Brüsszel miatt nem valósultak meg a több ezer milliárdos fejlesztések.
Az Európai Bizottság és az Európai Parlament egyre világosabb, hogy a hazánknak járó pénzek visszatartásával –Lengyelországhoz hasonlóan – azt a célt igyekszik elősegíteni, hogy ne a nemzeti kormány kapja a szavazatok többségét a 2026-os választásokon.
A helyreállítási alapból finanszírozott beruházásokkal egyébként a tagállamok túlnyomó többsége jelentős késésben van, így nem kizárt a 2026 végi határidő meghosszabbítása sem.
Nem ingyenpénz az uniós támogatás
A helyreállítási kassza ráadásul nemzetközi, piaci alapú kölcsönökből áll, ezek visszafizetésére pedig a következő években forrást kell találnia az EU-nak. Ehhez meglehetősen szűk az uniós mozgástér, Magyarországnak pedig akkor is ki kell vennie a részét a törlesztésből, ha elesik a forrásoktól.
A legfontosabb pénzügyi alapok esetén sem helytálló, hogy a hazánknak járó támogatásokat az EU „ingyenpénzként” osztogatja, ahogyan azt Kollár Kinga Facebook-bejegyzésében állította.
Egyrészt az uniós szerződések szabályozzák, egy adott tagállamnak milyen hozzájárulást kell befizetnie az EU-s kasszába és fejlettségi szinttől függően mennyi felzárkóztatási támogatást kap. De a nemzeti költségvetési kiadásokat az is jól mutatja, hogy a vidékfejlesztési kerethez az unió alig több, mint 500 milliárd forinttal járul hozzá, ezt a magyar kormány egészíti ki 2300 milliárd forinttal.
Noha hazánk még mindig nettó kedvezményezettje az uniós forrásoknak, vagyis kevesebbet fizetünk be, mint amennyit támogatásként megkapunk, ez a helyzet vélhetően nem sokáig marad így.
Egyre többen javasolják a következő uniós pénzügyi ciklustól a kohéziós- és agrárpolitika jelentős átalakítását úgy, hogy csak olyan nemzeti beruházásokat támogasson az EU, amelynek megvalósítása „közösségi célokat” szolgál. Emellett Ukrajna esetleges uniós csatlakozása fenntarthatatlanná tenné a jelenlegi rendszer, mivel a fejlesztési pénzek túlnyomó részét Kijev kapná, az ország állapota és alacsony fejlettségi szintje miatt.