A helyreállítási alapból finanszírozott beruházásokkal egyébként a tagállamok túlnyomó többsége jelentős késésben van, így nem kizárt a 2026 végi határidő meghosszabbítása sem.
Nem ingyenpénz az uniós támogatás
A helyreállítási kassza ráadásul nemzetközi, piaci alapú kölcsönökből áll, ezek visszafizetésére pedig a következő években forrást kell találnia az EU-nak. Ehhez meglehetősen szűk az uniós mozgástér, Magyarországnak pedig akkor is ki kell vennie a részét a törlesztésből, ha elesik a forrásoktól.
A legfontosabb pénzügyi alapok esetén sem helytálló, hogy a hazánknak járó támogatásokat az EU „ingyenpénzként” osztogatja, ahogyan azt Kollár Kinga Facebook-bejegyzésében állította.
Egyrészt az uniós szerződések szabályozzák, egy adott tagállamnak milyen hozzájárulást kell befizetnie az EU-s kasszába és fejlettségi szinttől függően mennyi felzárkóztatási támogatást kap. De a nemzeti költségvetési kiadásokat az is jól mutatja, hogy a vidékfejlesztési kerethez az unió alig több, mint 500 milliárd forinttal járul hozzá, ezt a magyar kormány egészíti ki 2300 milliárd forinttal.
Noha hazánk még mindig nettó kedvezményezettje az uniós forrásoknak, vagyis kevesebbet fizetünk be, mint amennyit támogatásként megkapunk, ez a helyzet vélhetően nem sokáig marad így.
Egyre többen javasolják a következő uniós pénzügyi ciklustól a kohéziós- és agrárpolitika jelentős átalakítását úgy, hogy csak olyan nemzeti beruházásokat támogasson az EU, amelynek megvalósítása „közösségi célokat” szolgál. Emellett Ukrajna esetleges uniós csatlakozása fenntarthatatlanná tenné a jelenlegi rendszer, mivel a fejlesztési pénzek túlnyomó részét Kijev kapná, az ország állapota és alacsony fejlettségi szintje miatt.