Ijesztő hullámvölgyben a Debreceni VSC – ilyen mélyen még soha nem volt
Igyekeztünk utánajárni, hogy a 2000-es évek legeredményesebb magyar futballklubja miért szerepel ilyen rosszul.
A francia csapat a Fradi költségvetésének több mint duplájából gazdálkodik. Kérdés, hogy mennyire fog ez megnyilvánulni a mérkőzés végére.
Nyitókép: Illyés Tibor
A cikk szerzője a Világgazdaság munkatársa.
Első pontjai megszerzéséért küzd az Európa-liga idei kiírásának alapszakaszában a Ferencváros futballcsapata. A zöld-fehérek az őket egy pozícióval megelőző Nice együttesét fogadják csütörtökön este a Groupama Arénában. Nem lesz könnyű dolguk, a Sasfiókák becenévre hallgató francia együttes a Fradi költségvetésének több mint duplájából gazdálkodik.
A Ferencváros – bár az Anderlecht ellen idegenben sem játszott rosszul, a Tottenham ellen itthon pedig időnként kifejezetten jól futballozott – mindkét találkozón vereséget szenvedett, így még nincs pontja az Európa-ligában.
Csütörtöki ellenfél, a Nice szurkolói sem lehetnek elégedettek kedvenceik produkciójával, hiszen a francia együttes ugyan az első körben hazai pályán döntetlent ért a Real Sociedad ellen, legutóbb viszont simán, 4–1-re kikapott a Laziótól Rómában.
Két csalódott gárda igyekszik tehát javítani a mérlegén, a Ferencvárosnak mindenesetre nem lesz könnyű dolga.
A Nice komoly múltra tekint vissza, 1904-ben alapították, de nem tartozik a hagyományos nagy francia klubok közé. Négyszer voltak bajnokok, utoljára 1959-ben, három alkalommal nyerték meg az országos kupát, legutóbb 1997-ben. 2022-ben kupadöntőt játszhattak, de ott alulmaradtak a Nantes ellenében.
Az utóbbi tíz évben fölzárkóztak közvetlenül az élcsapatok mögé, stabil középcsapatnak számítanak, többször indulhattak már a nemzetközi kupában, a legutóbbi szezonban 5. helyen zártak. Legjobb eredményük a közelmúltból egy bronzérem, a 2016/17-es idény végén állhattak fel a dobogó harmadik fokára, a Bajnokok Ligája főtáblájára viszont nem tudtak bekerülni, a selejtező playoffkörében a Napoli ejtette ki őket.
A klub 2019 óta a Jim Ratcliffe vezette INEOS-csoport tulajdonában van. Ratcliffe, aki az Egyesült Királyság egyik leggazdagabb embere, idén február óta 27,7 százalékos résztulajdonosa a Manchester Unitednek, angol sajtóhírek alapján eladná a Nice-ben meglévő részesedését, mivel az UEFA szabályai tiltják, hogy közös tulajdonosi hátterű csapatok nemzetközi kupaindulását. A jelenlegi szezonra a Nice és a Manchester United is felmentést kapott a szabály alól, de a közeljövőben szigorítások várhatóak.
Az angol vegyipari mágnás érkezése óta igen komoly összeget fordítottak a Nice keretének megerősítésére, a Financial Times cikke szerint 2019 és 2023 között 263 millió eurót költöttek játékosvásárlásra, ilyen tekintetben országon belül csak a PSG és a Marseille előzi meg őket.
Az eladott futballisták után eközben 129 millió euró folyt be az egyesület kasszájába, ilyen téren tehát masszívan veszteséges a mérlegük.
Nem tartoznak a tehetségeket folyamatosan ontó klubok közé, talán leghíresebb saját nevelésű játékosuk a 145-szörös francia válogatott kapus, Hugo Lloris, aki 2008-ban a Nice-től tette át a székhelyét Lyonba, majd lett később a Tottenham alapembere, ma a Los Angeles FC hálóját őrzi.
Azért néha sikerül máshol nevelkedett labdarúgókat felépíteniük és jó áron továbbadniuk, ebbe a kategóriába tartozik az elmúlt évekből a francia-algériai támadó, Amine Gouiri, akit 2020 nyarán 7 millió euróért vettek a Lyontól, majd két évvel később 28 millióért passzolták el a Rennes-nek.
Hasonlóan jó üzletet csináltak Khephren Thurammal, a legendás Lilian Thuram fiával, őt 2019-ben ingyen szerezték meg a Monacótól, aztán idén nyáron 20 millió eurót fizetett érte a Juventus.
Költségvetésük több mint duplája a Fradiénak, míg a magyar bajnok körülbelül 40 millió eurós büdzséből gazdálkodik, a franciák nagyjából 100 millióból dolgoznak.
A játékosok piaci értékét összevetve is a vendégek nyerik a „különmeccset”, a Ferencváros keretének összértéke a Transfermarkt adatai alapján 59,3 millió euró, a Nice-é ennek közel négyszerese, 214,4 millió euró.
A Zöld Sasok legértékesebb futballistája a brazil gólvágó, Matheus Saldanha 8 millió euróval, őt követi Mohamed Abu Fani 6 millióval, illetve Kristoffer Zachariassen 4,5 millióval.
A Nice keretében 10 olyan labdarúgót találunk, akinek az értékét Saldanháénál is többre becsülik, a listát a lengyel kapus, Marcin Bulka vezeti 20 millió euróval, ugyanennyire taksálják a Dortmundtól kikölcsönözött Youssufa Moukokót és a nigériai válogatott csatárt, Terem Moffit.
Az Üllői útról október elején három ponttal távozó Tottenhamhez képest ugyan kevésbé tűnik félelmetes csapatnak a Nice, az viszont a fentiekből is tisztán látható, hogy a franciák is komoly gazdasági és sportszakmai fölényben vannak a Ferencvárossal szemben, meglátjuk, a magyar bajnoknak sikerül-e eltüntetni ezt a szignifikáns különbséget a pályán.