nagyböjti

„Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni!”

A világban minden visszafordíthatatlan, de Isten országában nincsen végleges bukás. (Nagyböjti sorozatunk V. része.) Ádám Rebeka Nóra írása.

p

9

1

6

A gőg civilizációjában élünk mindannyian – szakítsunk vele

Az erények modern és posztmodern karneváljára nem „hívták meg” az alázatot. Hogy miért? Mert ezen a részeg mulatságon csak a gőg által megrontott erények vehetnek részt. (Nagyböjti sorozatunk IV. része.) Czopf Áron esszéje.

p

24

2

44

Most majd kiderül, hogy az erdő, ahová szüntelenül vágysz, mit tesz veled így – a szokásos kellékek nélkül

Persze nem az erdőről volt és van szó, hanem magamról. Nem az erdőt érzem majd nyomasztónak, hanem magamat. (Nagyböjti sorozatunk III. része.) Győrffy Ákos írása.

p

27

1

34

Verjünk gyökeret létünk forrásában!

A nagyböjt az elcsendesedés, az elmélyülés és az ima ideje, amikor különösen fontos, hogy lelkünket Isten felé fordítsuk. (Nagyböjti sorozatunk II. része.) Jeges Mirjam kármelita nővér írása.

p

18

4

Vigyázat! Adakozni veszélyes!

„Nincs hiúság, ami úgy ártana egy ember jellemének, mint a saját jócselekedetén érzett büszkeség!” (Nagyböjti sorozatunk I. része.) Vizvári Soma írása.

p

7

0

6