Nem értik

„Kovács Zoltán kommunikációs államtitkár, egykori kormánybiztos és jelenlegi kormányzati al-fővadász szerint »a nemzeti konzultációk rendszerét Nyugat-Európában nem értik, hiszen ott leszoktak arról, hogy a választási ciklusok közben meghallgassák a polgárokat, és kevésbé fontos a véleményük«.

Tartsunk most egy pillanatnyi hatásszünetet, és nézzük meg addig, hogyan készülnek nálunk ezek a nemzeti konzultációk. Először is eldöntik, hogy mit akar a kormány, azaz mi szolgálná pillanatnyilag a legjobban Orbán Viktor hatalmi érdekeit. Ha a döntés - amihez aztán tűzön-vízen át ragaszkodnak, függetlenül az aktuális szondázás eredményétől, lásd például egy korábbi konzultáció esetét az úgynevezett alaptörvénnyel - már megszületett, akkor gondos munkával, jelentős szociológiai és reklámpszichológiai tudást becsatornázva megalkotják azokat a kérdéseket, amelyek 99%-os valószínűséggel a már meglévő, és mint imént említettük, megváltoztathatatlan döntést »támogatják«, azazhogy igazolják.

A fentiek tükrében az elmúlt hetek egyik legabszurdabb politikai megnyilvánulása volt Orbán Viktor Facebook-posztja arról, hogy »a miniszterelnök kitöltötte a nemzeti konzultációt«. (Minek? Milyen információkat remélt a saját válaszaitól? Azelőtt nem tudta, hogy mi a véleménye?)

És most lássuk, hogy fest mindez Nyugat-Európában. Példálózhatnánk akár Svájccal is, ahol heti gyakorisággal tartanak ügydöntő népszavazásokat. Vagy Nagy-Britanniával, ahol a nép a gazdasági elittel szembemenve kiléptette az országot Európából. De ha valakit az EU érdekel, mélyedjen el például az osztrákok gyakorlatában. Akik úgy rendeztek anno népszavazást az atomenergiáról, hogy fillérre ugyanannyi közpénzt kaptak az atomerőművek támogatói és ellenzői az álláspontjuk kifejtésére, az emberek pedig a hallott érvek alapján döntöttek. A hollandok 2016-ban leszavazták az EU és Ukrajna társulását – meg is állítva ezzel a folyamatot -, előre demonstrálva, mennyire igaza volt 2022-ben Putyinnak, amikor azzal az ürüggyel indított háborút ukrán szomszédja ellen, hogy a Nyugat gátlástalanul egyre közelebb nyomul a határaihoz. Dániában a nyáron arról szavaztatták meg a népet, hogy csatlakozzanak-e az EU közös védelmi politikájához, de ott sem a gombhoz varrták a kabátot: komoly viták, a nyilvánosságban megmért érvek és ellenérvek után voksolt végül a többség igennel.”

Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd