Náci beszéd?

„Vajon mit szólt volna az 1992-es Kövér László ahhoz, amit Orbán harminc évvel később Tusnádfürdőn előadott?

Kövér akkor így beszélt a Fidesz-frakció nevében Csurka István emlékezetes dolgozatáról: »Csurka István nem először fogalmazza meg a maga nemzetmegváltó gondolatait, amelyeket szerencsére nem nekem kell először az újabb keletű magyarországi nácizmus alapvetésének nyilvánítanom.« Kövér Debreczeni József kiemelkedően bátor és tisztességes állásfoglalására célzott, aki »komplett náci alapvetésként« jellemezte a Csurka-dolgozatot. Komplettnek Orbán előadása bizonyosan nem tekinthető, de hogy náci világfelfogás vonul végig rajta, az megkockáztatható.

A legtöbben ezt a »kevertfajúakra«, a Nyugaton már bekövetkezett »fajkeveredés« elkerülésére vonatkozó orbáni állításra hivatkozva állapítják meg. Joggal teszik. Nem új gondolat ez Orbánnál. Visszatérően állítja a 2015-ös menekültválság óta, hogy magunknak kell eldöntenünk, hogy »kikkel akarunk együtt élni«, és az Orbán-rendszerrel szemben állóknak már régen fel kellett volna ismerniük, hogy ennek előzménye a zsidók és cigányok 1944-es deportálása volt: a magyar állam akkor eldöntötte és végre is hajtotta annak eldöntését, hogy kivel akarnak, illetve kivel nem akarnak együtt élni a »keresztény magyarok«. A folytonosság itt nyilvánvaló.

Ez azonban csak egy, a múlt század harmincas-negyvenes éveire emlékeztető elem a tusnádfürdői előadásban. Két további elemet említek. Az előadáson végigvonul a nyugati demokráciák iránti mély megvetés. Érdemes itt arra emlékeztetni, hogy míg a szovjet és kelet-közép-európai kommunisták a nyugati demokráciákat gyűlölték és féltek tőlük, a nácik mélyen megvetették. Ahogy Orbán hosszasan a Nyugat tehetetlenségéről, gyengeségéről beszél, ahogy »égő istállóként« jellemzi a Nyugatot, ahova korábbi visegrádi partnerei, a csehek és szlovákok most kormányváltásaikat követően visszatértek, »bekötik a lovaikat« az »égő istállóba«, azzal bizony a nácik példáját követi.”

***

Tusványoson jártunk

Nyitófotó: Földházi Árpád