A közelgő élelmiszerválság elé – Vége Európa jólétének?
Lovászy László Gábor írása a Mandiner hetilapban.
Sok szó esik az energiaszektort érintő szankciókról, késhegyig menő viták folynak az Európai Tanács és a NATO legfőbb döntéshozó fórumain. A téma fontos, hiszen alapvetően a gáz, a kőolaj és a szén importjára, valamint az atomenergetikára vonatkozó büntetőintézkedések lehetnek a leghatékonyabbak az orosz gazdaság meggyengítésére.
A szankcióknak szerteágazó és veszélyes következményei lehetnek. Emlékezetes, hogy egy amerikai újságíró, az International News Service-nek tudósító William Shirer úgy látta 1939-ben, hogy a háborús kilátások egyáltalán nem lelkesítik a németeket. Úgy vélekedett, hogy az 1918-as vereség, az azt megelőző és követő antantblokád alatt átélt éhezés és nélkülözés, majd a versailles-i szerződés kínzó emlékeket ébreszt bennük. Shirer Berlini naplójában ezért arról számolt be, hogy a fővárosban megdöbbenés lett úrrá, amikor a német csapatok megtámadták Lengyelországot. Ma ismét hadban áll három ország: Oroszország, Ukrajna és a területeit átengedő Fehéroroszország. Oroszország és Ukrajna együtt a világ gabonaellátásának meghatározó részét adja. Még mielőtt kitört volna a háború, történt egy fontos és kevéssé ismert esemény. Ukrajna kétszer annyi szántófölddel rendelkezik, mint Franciaország. A földeket a vezetés a tiltakozások ellenére elkezdte kiárusítani. 2020 februárjában hosszú vita és tüntetések után a kormány erőszakosan átnyomta a parlamenten a földreformot úgy, hogy a felmérések szerint sem az ellenzék, sem az ukránok többsége nem értett vele egyet. (Az ellenzéket azóta Volodimir Zelenszkij elnök formálisan is betiltotta a háborúra hivatkozva.) A személyenként tízezer hektár föld megvásárlását lehetővé tévő jogszabály nyomán megindult a privatizáció. Bár Zelenszkij eredetileg úgy tervezte, hogy engedélyezi a külföldieknek a földvásárlást, a tiltakozások és a politikai támadások miatt elnapolta a döntést. A kormány végül huszonnyolc év után feloldotta a föld adásvételi tilalmát, magánosításba kezdett, és a külföldi gazdasági szervezeteknek is megengedi termőföldek vásárlását.
Azért sem mindegy, hogy mi zajlik ezen a területen, mert már most látszik, hogy a háború jelentős pusztítást végzett az ország búzaföldjein. Az Ukrán Gabonaszövetség márciusi jelentése szerint – bár a gazdaságok négyötöde még a harcok előtt lefoglalta a szükséges műtrágya- és vetőmagmennyiséget – a mezőgazdasági járműveket sújtó üzemanyaghiány máris az egyik, ha éppen nem a legnagyobb kihívás, hiszen a hajtóanyag mintegy 70 százaléka orosz és fehérorosz forrásból érkezett eddig. Jó hír, hogy a tervezett őszi vetés 97 százaléka a földben van, a tavaszi vetés azonban kevésbé kiszámítható, és a háború elhúzódása esetén a kukorica, a napraforgó, a szója és a tavaszi repce ültetése biztosan veszélybe kerül. A brit Green Square Agro Consulting korábban úgy becsülte, hogy bő 27 millió tonna búzára lehet számítani idén, az új becslés már csupán 18,6 millió tonna.
Nyitókép: MTI / Balázs Attila
