A határok eltörlése nem egy nagyobb teljesség irányába mutat, hanem a káosz felé.
„Ahogy Popper buzgó tanítványa, Soros György is belátóan fogalmazott még a kétezres évek elején: »A fallal körülvett városok megépítése legalább annyira köszönhető az ellenségnek, mint az ott lakóknak.« Kétezertizenötben már nem ezt hangoztatta, pedig tudnia kellett: a falépítőknek megvan a maguk bölcsessége, ahogy a pajzsfalnak is megvan a maga etikája.
Mindig lesznek, akik vitatni, sőt tagadni fogják ezt, nekünk mégis tisztán kell látnunk, hogy elsősorban a politika az a pajzs, amit közösségként az életünk fölé emelünk. Ha tehát valaki arra biztat, hogy dobjuk el ezt a pajzsot, az illető nem a barátunk, és egészen biztosak lehetünk benne, hogy nem akar jót nekünk. Nem véletlen, hogy az ókori Hellász és Róma erkölcsi érzésvilágában a pajzs eldobása jelentette a legnagyobb szégyent.
A pajzsfal etikája jelöli ki ennek a tettnek a jelentését: a részleges politikai közösséghez való ragaszkodás ethosza, amit ma semmibe vesznek. Xenophón sokat dicsérte ezt az etikát, de csodájára járt Arisztotelész is, abban a meggyőződésben, hogy határozott igent mondani a valóság ellentétek komplexitásaitól meggyűrt szövetére éppoly tiszteletreméltó kell legyen, mint amilyen a valóság maga.
Az ellenpólusok létjogosultságát tagadó nézettel szemben mi is véljük, hogy az ellentétek semlegesítése és a határok eltörlése nem egy nagyobb teljesség irányába mutat, hanem a káosz felé. Úgy látjuk továbbá, hogy az életünk fölötti rendelkezés jogáról lemondani erkölcsi döntés. A hellének szégyent emlegettek volna ezzel kapcsolatban, de a politika pajzsának eldobását nyugodtan nevezhetjük bűnnek is. A különálló pólusok eltörlése, a szemben álló »hadrendek« felbomlasztása végső soron a morális világ felforgatását jelentené: így nem tudná senki, mik a kötelességei, és mi az, amitől tartózkodnia kell. Aki ezt az összeomlást előkészítve a politikai közömbösségünkbe fektet, és aki a passzivitásunkban érdekelt, az nem a barátunk, hanem az ellenségünk. A polemarkhoszoknak ma ezt kell felismerniük.”
Nyitókép: MTI/EPA/Clemens Bilan
Orbánék patrióta győzelme nagy politikai vereség Friedrich Merz német kancellárnak és Ursula von der Leyennek, az Európai Bizottság elnökének. Véget ért az EU-csúcs. De mi következik ebből a belpolitikára nézve? Itt a Mesterterv évadzáró adása.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
A ljubljanai belügyminisztérium közölte a hírt.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
A Keleti Pajzs nevű programhoz csatlakoznak.
Az ukrán elnök világos üzenetet küldött a Nyugatnak.
Megérjük még, hogy a Simor, a Szily meg a Lukács büszkén fogja énekelni a Nélküledet. És a székely zászló fog lobogni a kezükben.
